Furcsa dolgok történnek a világban. Ott van például Svédország, olyan zenekarokkal, mint az In Flames, Soilwork és az Arch Enemy. Alapvetések ugye. Rengetegen szeretik őket, és tonnányi zenekarra hatottak mindenféle formában. Sokan másolják is őket, jól, illetve rosszul.
A Withering Surface három cd és egy mcd után idén nyáron jelentette meg új lemezét, amelyhez sikerült megnyerni Tue Madsent, hogy kreáljon egy divatos bika hangzást. Kreált. Baromi jó lenne ez a lemez és bombamód beékelődne a cd lejátszómba, HA nem lenne a fent említett három svéd csapat. De van (devandevan!). Így sajnos minden dal csupán másolat, sajnos olyannyira, hogy meg lehetne mondani egészen pontosan, hogy ez a riff ebből a dalból van, az a refrén meg abból. Szóval ezért sóhajtozom, mert HA nem ismerném az eredeti nótákat, akkor tényleg baromi sikeres lehetne a Withering Surface, mert a dalok maguk nem rosszak, sőt.
De így... Szemtelen nyúlások sorozata az egész. És ha folyamatosan az jár az ember fejében, miközben hallgatja a lemezt, hogy fú, ez állat téma, de milyen kár, hogy x évvel ezelőtt megírta már mondjuk az Arch Enemy. Mert megírta.
Arra kíváncsi lennék (de épphogy csak picit), hogy az előző lemezein mi a tököt csinálhatott a zenekar? Meg majd a következőn mit fog? No, ezért vagyok gondban a pontozással. Mert az EREDETI dalok anno 9-10 pontot kaptak. És tulajdonképpen ezek sem ANNYIVAL gyengébbek.
Na jó, kapnak egy baromi jószívű hatost. De ezt is csak azért, mert szeretem a három fenti svéd zenekart.
