Névváltozás, kicsit más a zene ismét, bár a lazaság megmaradt ugyanúgy, mármint ami Vicky Sundayt jellemezte mindig (ha valaki esetleg nem jött volna rá, kiről is van szó). Az intro alapján nagyon nem lehetett még sejteni, hogy milyen lesz maga a zene.
Már jól kezdődik... és még csak a borítóra pillantottam. Ilyenkor az ember ujja görcsbe rándul és vadul vésné a sorokat, hogy mit okozott eme vizuális gyönyör, de nem, csak azért sem, inkább csodáljátok Ti is. A cd-t elindítva még furcsább érzések kerítettek hatalmukba, mert úgy kezdődik a lemez, mintha végződne. Lehet jobb is lenne...
Először "vakon" hallgattam meg, ahogy a sorban következett a többi újdonság mellett. Azt hittem, egy kezdő banda bemutatkozó anyagáról van szó. Másodjára már olvastam is mellé... és hüledezve szembesültem a valósággal: de hisz ezek veteránok!
Nem mondom, hogy a borítóról bogarásztam ki a zenekar nevét, mert onnan bogarászhattam volna még egy ideig. Azt sem mondom, hogy onnan lestem le, hogy mikor adták ki a lemezt, mert az meg nincs feltüntetve az amúgy elég infószegény borítón. Ma a Butchery Music harmadik kiadványához van szerencsém, annyit tudok erről a csapatról, hogy bolgárok, a tö...
A Hopesfall is az ismeretlenség homályából bukkant elő - legalábbis számomra - a kiadó alapján sejtettem, hogy valami hardcore-szerű zenét játszanak. Ahogy megszólalt az első nóta, az járt a fejemben, hogy kicsit karcosabbra számítottam, elég langyos ez a zene, bár az tény, hogy igényes. Mint ahogy a booklet is, az valami szépséges.
Mai rockandroll termésünk másik résztvevője a Skeletor. Már elsőre szimpatikusabb, mint a Dustsucker, valahogy több a tűz, élet az első dalban. De várjuk ki a végét azért... Nem annyira karcos ebben a csapatban torok, mint az előzőleg említett Dustsuckerben, sokkal jobbak is a vokáltémák. A gitárszólók feelingesek, valahogy jobban összerakódott a z...
A spanyol nyelvű lemezcím ellenére a zenekar német, és 2001 telén alakultak. Tavaly július és augusztus között vették fel ezt a lemezt, melyen black, death és metalcore hatásokat gyúrtak össze. Mondjuk blacket nem igazán véltem felfedezni. Meglepően dallamos gitárszólókat azonban igen.
Ahogy egyre kevesebb izgalmat találok az extrém metal zenékben - tisztelet a kivételnek - úgy tetszenek egyre jobban a metalcore csapatok. Sokkal frissebbek, üdítőbbek, érdekesebbek, energikusabbak, mint sok megfáradt metalos pályatársuk. A Heaven Shall Burnről sem hallottam eddig, legalábbis a zenéjüket nem. Állítólag jók, lássuk.
Zenei előítéletekkel teli, rosszmájú ember lévén meglehetősen óvatosan közelítettem a német Shitheadz zenekar első lemeze felé. A zenekar neve hallatán ugyanis már szinte láttam lelki szemeimmel, hogy négy pocakos, frufrus, Ferenc József bajszos Lemmy alteregó (kultikus germán sorozatok iránti tiszteletből nevezzük őket Harrynak, Stefannak, Udonak ...
E finn banda immáron tíz esztendeje létezik, ám vélhetően korábban sem a meghatározó északi trendek irányát követték, hisz akkor bizonyára többet hallottunk volna róluk... A Shape of Despair egyik legfőbb érdekessége, hogy mostanság nem más vendégeskedik náluk, mint Pasi Koskinen, az Amorphis hangadója.
Valahogy az Angra nekem eddig kimaradt a szórásból, de Andre Matos (akinek nevét, tévedés ne essék, nem az időhatározós közösüléshez hasonlatosan kell kiejteni!) új bandájának Ritual című albuma valahogy mégis eljutott hozzám.
Bár a lemezcím alapján az ember rögtön a "Sárkány évére" meg hasonlókra asszociál, a kínai naptárban valószínűleg nem szerepel ilyen, hogy a "Boszorkány éve". A metal időszámítás szerint azonban 2004 mindenképpen kedvez a vasorrú bábának, hiszen a rendkívül kultikus nevet viselő, Jack Frost által vezetett power metal csapat megint csinált egy nagyo...
Örömhír! Sokunk kedvelt - s régóta hiányolt - Krematóriuma ismét megnyitotta kapuit! Gyásznap volt a rajongók életében, amikor ereje teljében, élete virágában a Crematory bedobta a törülközőt. Most azonban itt vannak ismét, mi pedig lejthetjük a törzsi táncot! Ugyan kinek ne csengne a fülében még ma is a Tears of Time varázsos melódiája?
Koppenhágából eredeztethetők a szálak, melyek addig-addig fonódtak, mígnem a zenekar működni kezdett, s tüstént bele is fogott egy album-trilógia elkészítésébe. Az már az én balszerencsém, hogy az első és második rész nem jutott el hozzám, így most a harmadik, befejező felvonást szemlélhetem úgy, mint életem első Wuthering Heights anyagát...
Kicsit hardcore, kicsit emo, kicsit punk, kicsit metal, kicsit noise. Érdekes módon egy rakás témáról a Blind Myself jutott eszembe, mintha a két zenekar gitárosai testvérek lennének, elég meglepően hasonló részek hallhatóak a Complete zenéjében néha, mint magyarországi pályatársukéban. Nyilván valahol a gyökereik közösek, hacsak nem a Complete ást...
Kétlem, hogy sokan hallottak volna az írországi Scavengerről, de talán majd most többen megkedvelik őket. 2001-ben alakult a csapat, a debütáló lemezüket a Sentinel Records gondozza.
Cd-t elindít, zene megszólal, én csodálkoz: tényleg a Let It Burn kiadó egyik újdonságához van szerencsém? A kiadótól hardcore, metalcore kiadványokat szoktam eddig meg, a Scars Of Tomorrow ennek ellenére inkább egy brutál death horda elsöprő erejével indított.
A Saxon az Unleash the Beast lemez óta nem képes hibázni! Akármit tettek le az asztalra, az mind maximális teljesítmény volt, lett légyen szó akár a Metalhead súlyos, modernebb hangvételéről, vagy a Killing Ground lemez könnyed változatosságáról. A 2004-es év is hozott új lemezt és szerencsére a jó széria folytatódik, sőt, meg merem kockáztatni, ho...
Görög bandáról van szó, mindössze hárman gyúrják a kultúrát a mi boldogságunk (?) érdekében. A Sarissa történelme egészen a nyolcvanas évek közepéig nyúlik vissza, mikor is tettek-vettek egy sort, majd tíz évvel később bedobták a törülközőt. Most azonban, a fickók ismételt egymásra találásával szebbek és jobbak, mint valaha...
A Samaelt pontosan ugyanazokért a dolgokért kedveltem mindig is, mint a Tiamatot. Többé-kevésbé újra és újra meg tudtak újulni, sosem tették le az asztalra kétszer ugyanazt a lemezt. Mindemellett sok pályatársukkal ellentétben képesek voltak elindulni a felnőtté válás útján.
Szép lassan mindenki megírja a maga kis eszmefuttatását a modern világ elgépiesedéséről, a hálózat csapdájában vergődő emberekről. Bizony, mikor még 1977-ben megalakult a zenekar, nem volt se net, se mp3, de még a 48K-s ZX Spectrumtól is öt év választotta el őket.
Úgy látszik, ezek a skandináv énekesek munkamániások. Jorn Lande, Göran Edman, az új titán, Patrik Johansson (Space Odyssey, Astral Doors, Wuthering Heights), illetve akiről most lesz szó, Mats Leven, sok helyen szeretik hallatni a hangjukat.
A Rückwärts zenekart hívhatnánk akár a magyar Rammsteinnek, kis túlzással. Magukat digit-rockzenekarként aposztrofálják, ami így is van: feszes, abszolút minimalista riffek, a lehető legegyszerűbb dobprogramok (izé, elvileg van élő dobosember a zenekarban, de papucs orrán pamutbojt legyek, ha ez élő dob, ami a cd-n hallható), némi szintis puttyogás...
Legyen ma a kakukktojások napja, a Limbo után rávettem magam A Runes Order cd-jére, hogy ezt is meghallgassam végre, ne csak belefüleljek, aztán rémülten kikapjam a lejátszóból. Az olaszok sok idegesítő álművész elektronikus zenét bírnak kreálni, a Runes Order is ilyen, ők 1988 óta rémisztgetik (vagyis jórészt egyszemélyes formáció volt ez) a világ...
A svéd Runemagick tavaly megjelent lemeze után rendezte sorait, második gitárosnak beszállt hozzájuk Tomas Eriksson (ex-Grotesque, Hym To The Ancients, ha ezek mondanak bárkinek valamit), aki néhány koncerten vastagította a hangzást, a lemezen még nem tüntették fel, mivel néhány hónap után személyes okok miatt tovább is állt.
Old school death metalt játszik a finn Chaosbreed. Vastag riffekkel. De hogy ne húzza el a száját senki, hogy "már megint egy új death zenekar", annyit elárulok, hogy a tagok azért ismertek már innen-onnan.
Itt a hetvenhatodik talján bagázs. Kellett nekünk, mint halnak az esernyő. A 2001-ben létrejött ötösfogat a dallamos, gyors alapritmusú, csengő-bongó szintivel aláfestett vonalat képviseli. De ez cseppet sem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a bandát az a Ross Lukather dobos alapította, aki megjárta már a Labyrinth és az Athena színeit is...
Facebook
Twitter