Shock!

Ritka ajándéknak lehetünk ámuló részesei: gyönyörű, meseszép ikerpár született erre a világra. A büszke atya nem más, mint a zseniális tehetséggel megáldott Christofer Johnsson, akinek már eddig is sok szép muzsika megalkotását köszönhettük.

Ha nem a Therionról lenne szó, tán eltréfálkoznék kölyökkorom Szíriusz kapitányával, vagy egy olyan bolygó képével, amelyet kizárólag lemurok népesítenek be - de mivel igenis a Therion van terítéken, itt viccnek nincs helye. Hogy minek van? Elismerésnek, tiszteletnek és elragadtatásnak. Az albumkettős a korábban aprólékos gonddal kiépített ösvényt tágítja, erősítvén, kiteljesítvén Chris abbéli szándékát, hogy a klasszikus komolyzenét és a metalt a létező legteljesebb mértékben összemossa, elegyítse. A Therion eltöröl minden határt, megtagadja a lehetetlent, a zenei világokat elválasztó falakat, elméleteket. Amit megvalósít, az minden zenék esszenciája. Örvénylő színekkel, hangulatokkal teli, feneketlen katlan, melyben monumentális kórusok zengenek, tenorok feleselnek baritonokkal, sötét-karcos gitáráradat kel birokra vonósok, fúvósok csokornyakkendős hadával. Hörgés és szikrázó szoprán fér meg egymás mellett a legnagyobb békében. Halálfekete komorságot oldanak mézarany, éteri dallamfolyamok. Lehunyt szemmel, elvarázsolva szárnyalunk vérnarancs naplementék iránt. Misztikus-mitikus lények lakta kobalt tengerek, smaragd erdők suhannak el alattunk, mi pedig beleszédülünk földöntúli szépségükbe.

Nem érdemes ragozni, mert az ikrek hallgatása efféle elvont, színjátszó képeket idéz elém. Ha Monet lennék, tán meg tudnám festeni őket. Így azonban csak hallgatom, álmodom s távoli univerzumokba vágyódom...

Tökéletes. Első hangjától az utolsóig.