A júniusban várható, Once nevezetű albumot beharangozó kiadvány négy nótát tartalmaz. A címadó Nemo két verzióját ("normál", illetve nagyzenekari), egy Planet Hell, illetve egy White Night Fantasy címűt. Ez utóbbi nem található majd meg az új lemezen.
A Nemo egy tempós, erőteljes, mégis romantikus lágyságú darab, míg a Planet Hell egy igazi operás, szimfonikus bevezetővel támadó szerzemény. A fúvós-vonós áradat után aztán elénk ugrik a Nightwish zordabb, nyersebb oldala. Igazi dinamit ez a nóta. Szigorú, sötéten komorló - koncerten nagyágyú lehet! A White Night Fantasy egy szolidabb hangvételű dal, visszaevez az éteribb vizekre Tarja finom-könnyed énekével.
Ezek alapján úgy tűnik, a Once erősen a Century Child nyomvonalán halad. Zeneileg ezt csak üdvözölni tudom, Tarja azonban továbbra sem nyújtja a régi, minden ízében erőteljes formáját. Ezt pedig továbbra is sajnálom. Számomra az volt az igazi, amikor "valóban" énekelt. Úgy, ahogy rajta kívül senki más nem tud ebben a műfajban.
A nóták mellett a kiadvány képi anyagot is tartalmaz, melyet számítószekrénybe helyezve lehet megcsodálni.
