Úgy látszik, novemberben több olyan zenekarral hozott össze a sors élőben, akiket ugyan hosszú évek óta nagyon kedvelek, különböző okok miatt valahogy mégsem sikerült megnéznem őket. Az előző napi Deep Purple egyfajta hiánypótlás volt számomra, mint ahogy az Apocalyptica is. Viszonylag korán értem a helyszínre, még bőven volt időm keresztül-kasul cirkálni ismerősök után kutatva a PeCsában, míg megkezdődött az előzenekar koncertje.
Mivel a kiírtnál majdnem 20 perccel korábban kezdtek, a HARD ból csak az utolsó pár dalt csíptem el, de azok alapján ugyanúgy totális értetlenséggel állok a csapat tevékenysége előtt, mint legutóbb, amikor szintén ők kapták a lehetőséget, hogy bemelegítsenek a Deep Purple-nek. Ha érdekel, keress vissza és olvasd el a tavalyi beszámolómat, sok újdons...
Ne köntörfalazzunk: az Avalon klub gazdái nem kispályáznak! Eszemiszom sajtómegnyitó a „nulladik” napon, nyitás előtt egy héttel (ahol a Shock! szerkesztőségét kollektíve szétbaszta a rákenról); Edguy koncert a hivatalos nyitóbulin; saját buszjárat a belvárosból a klubhoz és vissza; igényes kialakítású hely baráti árakkal – nem igazán lehet a szerv...
Tony MacAlpine, Billy Sheehan, Virgil Donati. Három olyan zenész, akik közül ha egyetlenegy is felbukkan valami színpadon, a közönség zenész és zeneértő tagjai kőkemény merevedésbe vágják magukat - nem is alaptalanul. Ez a három zenei alapvetés nemrég kitalálta ezt az Ördög Patittyája nevű formációt, és úgy döntöttek, ezt koncert formájában is az ...
Noha az előző esti/éjszakai elhajlás nyomait merev álmosságként cipeltem egészen estig ábrázatomon, de nem lehetett kihagyni ezt a kombót, ráadásul amíg lehet, menni kell a Kultiba.
Nem volt gyenge a hosszú hétvége előtti időszak: az Iced Earth buli után három nappal ismét Bécs felé vehette az irányt kis csapatunk, hogy egy újabb kihagyhatatlan eseményen vegyen részt, ez pedig nem volt más, mint a Symphony X headliner miniturnéjának utolsó koncertje. Az önálló bulikat a Dreammel közös túra szabadnapjaira iktatták be, és ...
Ha valamit, hát azt már jó előre biztosra lehetett venni, hogy ezen a bulin totális teltház lesz, és nem is érte kellemetlen meglepetés a szervezőket. A Nuclear Blast tehetségkutatóján 1500 másik bandát legyőző Sonic Syndicate-et sikerült jól lekésni, így nem tudok beszámolni róla, milyenek voltak, de annak alapján, hogy meglepően sok ember szelt a...
Sajnos a Hatesphere többrendbeli problémák sokasága miatt lemondta az egész turnét, amit rendkívül fájlaltam: nagyon kíváncsi lettem volna a dán thrasherekre, hiszen a lemezeiket kifejezetten kedvelem. Helyettük egy viszonylag új csapat, az Engel ugrott be, akikről némi utánajárással megtudhattuk, hogy svédek, és az In Flames egykori gitárosa, Niclas...
Iced Earth és Annihilator! Nem egy rossz párosítás, főként ha figyelembe vesszük, hogy Jon Schaffer és brigádja eléggé eltűnt az utóbbi években. Mindehhez csak bónusz, hogy idei lemezével végre egy olyan anyagot tett le az asztalra a Waters-művek is, melyért évek óta az először tudok igazán lelkesedni.
Remek koncerthelyszín az A38, de logisztikailag még bizony van mit tanulniuk az üzemeltetőknek: nem tudom mire vélni, hogy egy vasárnapi koncerten miért tartják zárva az Orrbárt. Egyfelől így esélye sincs a jónépnek, hogy esetleg leüljön valahová a sörével, amíg a kezdésre vár, másfelől viszont a fogyasztást sem könnyíti meg ez a rendszer, hiszen m...
Hihetetlen, de megértük, hogy egy olyan kaliberű világsztár zenekar koncertezzen nálunk, amely épp a fénykorát éli (illetve érezhetően a Muse-ban még több rejtőzik), és már érezhető hatással bírnak a kortárs pop- és rockzenekarokra. Igaz, 2002-ben a Szigeten már jártak nálunk, ám akkor még jóval kevesebben voltak rájuk kattanva, jómagam s...
Őszintén szólva, előzetesen halvány lilám nem volt, hányan gyűlhetnek össze 2007 végén egy budapesti Gotthard koncerten. Arra viszont végképp nem számítottam, hogy ha kissé szellősen is, de gyakorlatilag megtelt a hajó gyomra - már az előzenekarként próbálkozó Redeem alatt is többen voltak, mint a közelmúltban megrendezett Dokken bulin, aztán mire ...
Nagy hazardőr ez a Livesound. Folyamatosan olyan zenekarokat hoz be kicsiny országunkba, akik még egy működő zenei-gazdasági helyzetben is rizikósnak számítanának... Manapság meg szimplán öngyilkosságnak tűnhet két ilyen "őskövület" meghívása ebbe a mulatós-letöltős banánköztársaságba - épp ezért megamaximális tiszteletem Bogdanéknak a kitartásért....
Nincs rossz dolga idén a „Black Sabbath és folyományai”-dolgok híveinek: nem elég, hogy a Sabbath itt volt – jó, nem ezen a néven, de azért mindannyian tudjuk, hányas a kabát –, de júniusban megkaptuk a ’80-as évek amerikai helytartójaként funkcionáló Trouble-t, most meg szeptemberben a Candlemasst, akik Európában töltötték be ugyanezt a szerepet.
Fura szerzet az ember. Túrja az orrát, Mónika sót néz, olajért háborúzik... de hogy elmenjen egy olyan koncertre, amin minimum egy, maximum négy kedvence is fellép egyszerre, na aaaaazt nem. Az egész Threshold & Co. turnéról olyan hírek jöttek, hogy még a kétszázat sem érte el az átlag nézőszám az egyes bulikon.
0. nap, augusztus 7., kedd
A nulladik nap délelőttjén nekivágtam a városnak, hogy felvegyem a karszalagot, persze a Jászai Mari teret céloztam be, ahol természetesen nem volt nyitva a konténer, így az aznapi dögletes hőségben átmentem a Sziget H-hídjához, és ha már ott voltam, besétáltam a helyszínre, mert miért ne.
1994-et írtunk, és épp nyolcadikos lehettem, amikor eljutott hozzám a Cynic zenekar első, egyetlen, és immár kultikus lemeze, a Focus. Egy osztálytársam rendelt pár kazettát, és tévedésből ez is becsúszott a csomagba, ő pedig nem igazán tudott mit kezdeni a komplex, jazzes űrmetallal. És bevallom, akkor még igazán én sem – annak ellenére, hogy soks...
Úgy néz ki, tényleg öregszem. Alig két héttel a margitszigeti Riders On The Storm fiesztája után ugyanis ismét egy olyan koncertre készülődtem, amin a fellépők életkora vígan túl van a hatvanon. Na jó, persze, ez a Stones, és lehet, hogy tényleg most láthatjuk őket utoljára (ennek ellentmondó hírek aztán rögtön másnap napvilágot is láttak), meg úgyis...
Robert Plant esetében nehéz nélkülözni a közhelyeket. A Led Zeppelin élén olyat alkotott, ami nem csak, hogy a hard rock és a heavy metal vagy a könnyű műfaj, de úgy általában véve a ZENE és az egyetemes kultúra fejlődésére is óriási hatással volt.
Döbbenetes sűrű programon rágtam magam végig az elmúlt cirka két hétben, ráadásul szinte minden második koncert után bólintottam, hogy ez igen, az év bulija, mi jöhet még? Ha akkor valaki azt mondja, hogy az idei év legjobbjának (eddig sanszos) a Meshuggah-t fogom mondani, önként vonultam volna be vele kényszerzubbonyban a puhafalúba. És mégis.
Több okból is örömteli, hogy a Zöld Pardon is feliratkozott a külföldi előadókat is meghívó fővárosi helyek listájára: egyrészt a hely is kellemes, másrészt a 100 forintos beugró sem éppen hátrány. Persze még nem tökéletes minden, de már maga az a tény is óriási elismerésre méltó, hogy fellépési lehetőséget biztosítanak egy olyan bandának, mint a L...
Vannak koncertek, amelyeknél az ember nem igen tudja előre, hogy mire számíthat. Valahol persze minden élő fellépés lutri, az élményt nem lehet előre borítékolni, és talán éppen ez a szép a dologban, mégis, a Riders On The Storm esetében nagyon sok volt a kérdőjel.
A Korn sok magyar rajongó szemében örökre leírta magát a 2 évvel ezelőtti szigetes koncerttel, és nem is szívesen vitatkozom azokkal, akik azóta nem veszik komolyan őket, mert bizonyos szempontból nagyon is igazuk van. Nem mintha rosszul játszott volna a csapat, sőt, de az a negyedórás szünet a buli közepén bizony tényleg ciki lett volna még egy am...
Tipikusan az én formám, hogy életemben egyszer indulok el valahová időben, és akkor sem érkezem meg pontosan. Igaz, ebben nemcsak az M1-esen történt csúnya tömegbaleset játszott közre, hanem az is, hogy Matthew Tuck operációja miatt a Bullet For My Valentine lemondott pár turnéállomást, köztük a bécsit is, így a speciális vendégként meghívott Heaven...
Facebook
Twitter