Döbbenetes sűrű programon rágtam magam végig az elmúlt cirka két hétben, ráadásul szinte minden második koncert után bólintottam, hogy ez igen, az év bulija, mi jöhet még? Ha akkor valaki azt mondja, hogy az idei év legjobbjának (eddig sanszos) a Meshuggah-t fogom mondani, önként vonultam volna be vele kényszerzubbonyban a puhafalúba. És mégis.

Több okból is örömteli, hogy a Zöld Pardon is feliratkozott a külföldi előadókat is meghívó fővárosi helyek listájára: egyrészt a hely is kellemes, másrészt a 100 forintos beugró sem éppen hátrány. Persze még nem tökéletes minden, de már maga az a tény is óriási elismerésre méltó, hogy fellépési lehetőséget biztosítanak egy olyan bandának, mint a L...

Vannak koncertek, amelyeknél az ember nem igen tudja előre, hogy mire számíthat. Valahol persze minden élő fellépés lutri, az élményt nem lehet előre borítékolni, és talán éppen ez a szép a dologban, mégis, a Riders On The Storm esetében nagyon sok volt a kérdőjel.

A Korn sok magyar rajongó szemében örökre leírta magát a 2 évvel ezelőtti szigetes koncerttel, és nem is szívesen vitatkozom azokkal, akik azóta nem veszik komolyan őket, mert bizonyos szempontból nagyon is igazuk van. Nem mintha rosszul játszott volna a csapat, sőt, de az a negyedórás szünet a buli közepén bizony tényleg ciki lett volna még egy am...

Tipikusan az én formám, hogy életemben egyszer indulok el valahová időben, és akkor sem érkezem meg pontosan. Igaz, ebben nemcsak az M1-esen történt csúnya tömegbaleset játszott közre, hanem az is, hogy Matthew Tuck operációja miatt a Bullet For My Valentine lemondott pár turnéállomást, köztük a bécsit is, így a speciális vendégként meghívott Heaven...

A koncertek koncertje! Talán valahogy így lehetne jellemezni a július 4-i bődületesen zseniális bulit, amit a négy nagy öreg, Ronnie James Dio, Tony Iommi, Geezer Butler és Vinny Appice hozott össze nekünk, igényes rockra éhező magyaroknak.

Mélyen valahogy már régóta éreztem, hogy valami gebasz támad majd ezzel a papíron talán kissé furcsa, de amúgy kifejezetten izgalmas összeállítású turnéval, és persze így is lett: a W.A.S.P. betegség miatt lemondta az utolsó koncerteket, így a budapestit is. Blackie-ék október 14-én a Wigwamban elvileg pótolják a mulasztást, ami önmagában...

Nem hiszem, hogy manapság bárkinek panaszkodni támadna kedve a koncertkínálat miatt, hiszen mindenféle műfajban olyan szinten bőséges a felhozatal, amire tán évek óta nem volt példa. Érdekes módon olyan zenekarokat is újra elhoznak egy éven belül hozzánk újra, akiknek az előző bulijuk finoman szólva nem volt tökéletes - vagy nem volt rajta túl nagy...

Immár hagyományosnak mondható, hogy a Shock! stábja tiszteletét teszi a legtutibb nyári fesztiválon. Igen, a legtutibb, de ezt már sokszor elmondtam. Azt is, hogy miért gondolom így. Ez pedig megint csak beigazolódott: a kezdetben cseppet harmatosnak tűnő felhozatal ugyan mást sugallt, de az igazság az, hogy megint olyan élményekkel lettünk gazdaga...

A bécsi Arena egy meglehetősen lepukkant hely, de a totális teltház – sold out, saccra olyan bő ezer ember – arra utalt, hogy a Megadeth új lemeze, a United Abominations véglegesen megszilárdította azokat a pozíciókat, amikre az ínséges idők után Dave Mustaine az előző The System Has Failed-del tört. Az utóbbi években egy komplett feltámasztáson át...

Az első nyitózenekar Emberst sajnos lekéstem, pedig állítólag jók voltak, úgyhogy sajnálom. Ami az As I Lay Dying ot illeti, a San Diego-i srácok eléggé rajta vannak a metalcore hullámon, Amerikában simán hozzák a 100 ezres példányszámot albumonként, pusztán a nívót tekintve nehezen is lehetne belekötni a lemezeikbe, de igazából sosem gyakoroltak rám...

Miután tavaly csúfosan bebuktuk a pozsonyi King Diamond koncertet (King állítólag behisztizett a koncerthelyszín láttán, hát nem tudom, a prágai Retro Music Hallhoz és zsebkendőnyi színpadához mit fog szólni ősszel), érthető okokból nem nagyon kerestem a lehetőséget, hogy a festői szlovák fővárosba utazzam, azonban a Scorpions koncert kapcsán nem v...

Amióta csak ismerem a Therion munkásságát, mindig is a legnagyobb vágyam volt, hogy egyszer végre élő fúvósokkal és vonósokkal láthassam (pontosabban inkább hallhassam) őket egy színpadon. Nem csoda tehát, hogy a tavalyi év egyik legnagyobb bosszankodása volt számomra, mikor megtudtam: lesz egy ilyen koncert… csak éppen Bukarestben, ahová sem időm,...