Biztos mindenki emlékszik a nyolcvanas évek gagyi tini-karatefilmjeire… Adott egy visszahúzódó srác, akit mindig elvernek a nagyok, bénázik tesiórán, a menzán magára borítja a tálcát, stb., és közben csendben gerjed az elérhetetlen pomponoslányra. Aztán egy éjjel Bruce Lee leszáll a poszterről, vagy a szomszédban élő ferdeszemű tata lefesteti hősün...

John Dillinger az Egyesült Államok első számú közellensége volt az 1930-as években: mindenhonnan megszökött, minden bankot kirabolt, és lelőni is csak egy árulás segítségével tudta az FBI. A TDEP zenéje pont annyira őrült, amennyire maga a bűnözőkirály is az volt. Dillinger állítólag egy fekete cipőpasztával bekent fapisztollyal szökött meg egysze...

Amszterdamba érve egyik ismerősöm azzal próbálta meg elvenni a kedvemet ettől a koncerttől, hogy a hollandok csak néznek majd nyugodtan, nem lesz pogó, nem lesz ugrálás. Ehhez képest aztán végül mintha otthon lettem volna ezen a kellemes vasárnap estén, hihetetlen zúzás ment végig. Voltak persze különbségek: a Machine Headet (a metal szintéren ...

Jó munkásemberként késve érkeztem a helyszínre, így a norvég Trail of Tears műsorából mindössze az utolsó két számot láttam. Más kérdés, hogy különösebben nem vagyok szomorú emiatt, mivel ez is épp elég volt, a látottak nem igazán vettek le a lábamról. Melodikus black/gót muzsikát nyomtak, két vokalistával, de elég jellegtelenül.

Ezer éve nem láttam a Replikát (leszámítva a nyári unplugged bulit), így ideje volt már egyszer meglátogatni Csató Petit és kompániáját. Anno az első lemezük eléggé bejött, a másodikat is szerettem, de utána valahogy elvesztettem a fonalat velük kapcsolatban. Az új lemez – biztos, hogy nem lett volna a “Durva élet”-nél jobb cím?! – megjelenése vol...

Igen nagyszabású, mittomén hány fesztivált és számtalan zenekart felvonultató este volt ez, melynek fő attrakciója, a Stromwitch mellett az Akela lemezbemutatója- és dvd felvétele volt. A nagyteremben folyamatosan valami érdekes buli volt, s mivel sajnos szétszakadni én sem tudok, a kisteremben küzdő bandákból semmit sem láttam. Hát akkor menjünk s...

Mikor kb. két héttel a buli előtt megláttam a fellépők listáját, csak annyi ugrott be, hogy ez a “3 legyet 1 csapásra” esete. Az Angertea-ra nagyon régóta kíváncsi voltam élőben, IHM-éktől végre CD-t akartam szerezni, az Aebsence pedig hosszabb szünet után kezd épp éledezni, ami nagyon örvendetes tény. Mindehhez adott volt a Pesti Est Café hangulat...

Bár írhatnám címként az “élménybeszámoló”-t! Ám ha az ember – köszönhetően a teremből csaknem kicsorgó áradatnak, no meg nem túl daliás termetének – az előadásból jobbára pusztán színes fényeket, valamint némi pirotechnikát lát, hát az aligha nevezhető ÉLMÉNYnek. De lássuk a tényeket. Fél nyolc körül már egészen humanoid módon be lehetett jut...

Gyakorlott koncertlátogatóként a plakáton meghirdetett 20 órás kezdést megmosolyogva, kb. fél tízkor parkoltunk le a Stunczorgó előtt. A szemerkélő eső és a boltívek félhomályából felrebbenő dark-gót leányrajok biztosítottak a felől, hogy jó helyen járunk.

Nem mondhatnám, hogy túlzottan képben lennék a Nazareth-tel kapcsolatban, mivel azonban imádom a 70-es évek hard rock zenéjét, ezt a koncertet meg kellett nézni. Talán érdekesebb is egy objektív, “laikus” beszámoló az olvasó számára is (nekem mindenképpen nagyobb kihívás így megírni), bár meg kell, hogy mondjam, amikor én vagyok az olvasó, engem re...

A Pesti Est Café jó helynek tűnik. Fent hangulatos kávézó, az alagsorban pedig ideális klubhelység kisebb bandák koncertjei számára. (Azt, hogy a Haelo mennyire nem a "kisebb banda" jelzőt érdemli, majd később részletezem.) A személyzet kedves, az árak tűrhetőek, már kezdés előtt szép számú, kulturált a közönség, nemek aránya is rendben. Tehát mind...

Lehet, hogy túl sok a koncert mostanában - bár nem hinném, hogy az aznap Pesten játszó “ősborzalom” Gorgoroth szipkázta volna el a potenciális rajongókat innen -, ugyanis nem mondanám, hogy szardíniáskonzervben éreztem volna magam aznap este, a hideg időben jégveremként is funkcionáló Trafóban (érthetetlen, hogy egy elég sok éve működő klubban tojn...

Pár hete elég jól bevált számomra az A38 állóhajó mint koncerthelyszín, nem volt kérdés, hogy a Wackort meg kell nézni ott, kár, hogy nincs több hasonló színvonalú klub Pesten. (Még több állóhajót a Dunára!)