A szokásos mea culpa természetesen ezúttal sem maradhat el: a Krízisről lemaradtam, az Obstructionből pedig interjúzás okán olyan keveset láttam, hogy nem lenne korrekt ennyi alapján véleményeznem a programjukat. A Nocturnal Rites feldolgozás mindenesetre kellemesen meglepő és jó választás volt tőlük.

Hiába ajánlgatták már nekem többen is a Mercenaryt, hogy így jók meg úgy jók, továbbra sem tudott lenyűgözni a dán csapat. Feszesen, profi módon zenélnek, energikusan nyomulnak a deszkákon, de most is ugyanolyan kiszámítottnak éreztem az egész műsort, mint annak idején a Nevermore és tavaly a Death Angel előtt.

Alig egy héttel a zseniálisan sikerült dieseles Bedlam koncert után egy másik underground legenda, a Slogan visszatérésének lehettünk tanúi. Sloganék ráadásul a Wall of Sleepel toltak közös bulit, így egyértelmű volt, hogy a Yukban a helyem, egy ilyen összeállítást ugyanis nem lehetett kihagyni. Megmondom őszintén, a Slogan teljesen kimaradt nekem el...

A gyöngyösi Beyond a hazai színtér egyik legnagyobb veteránja, akiknek nem a mostani az első visszatérésük, de mindegy, a lényeg, hogy sokáig ők sem képesek tétlenkedni, és igyekeznek nem lemaradni a mostani underground thrash felívelésről. Az új lemezüket sajnos még nem hallottam, és le is késtem a fellépésük nagyrészéről, így véleményt ennek alap...

Néha tényleg érthetetlen, hogy egyik-másik zenekar miért ott tart népszerű(tlen)ségben, ahol. Amíg mondjuk a Hammerfall lazán összehoz egy háromnegyed PeCsára való embert, addig Zak Stevensre és csapatára jó, ha százan voltunk kíváncsiak.

Nagy szerencse, hogy amikor elkezdték árusítani a jegyeket erre a koncertre, még élénken éltek bennem az AC/DC-s tapasztalatok, és valóban: aki nem lépett azonnal, itt is lemaradt a jóról. A bécsi Stadhalle körülbelül feleakkora, mint amilyen méretű helyeken a Metallica játszani szokott, így gyorsan rá kellett startolni a belépőkre, amik aztán nem ...

Május elsejének estéjét nem is lehetne kellemesebben eltölteni, mint egy koncerten, ráadásul ha még tresserkedni is lehet, nem is kívánhat az ember nagyobb örömöt. A Kék Yuk mondjuk nem kifejezetten a kedvenc helyem, sőt, így egy „ez van, ezt azért meg kell nézni” felkiáltással azért elballagtam a helyszínre.

Pár nappal a Scorpions bulija után egy sokkal kevésbé hype-olt, de hasonlóan respektálandó múlttal rendelkező, legendás csapat érkezett hazánkba. Való igaz, hogy a Nazareth népszerűsége sosem közelítette meg a Scorpionsét, az AC/DC-ről nem is beszélve, de munkásságuk hatása kétségbevonhatatlan. Számos kiváló, a rockzene különböző területein m...

Rudolf Schenkeréknek jóval kevésbé sikerült átmenteniük egykori hihetetlen népszerűségüket mára, mint például az AC/DC-nek, így aztán nem meglepő, hogy saccra olyan 4 ezren jelentek meg a SYMA Csarnokban minden idők legsikeresebb német rockzenekarának negyedik magyarországi koncertjén. Ez eltörpül azon tömegek mellett, amelyek 20-25 éve gyűltek öss...

Egy olyan világban, ahol a Kovbojoknak lemezszerződést ajánl a CLS, semmi meglepő sincs abban, hogy egy Beatallica-féle formáció Európa-turnéra indul, sőt, hazánkat is útba ejti. Ráadásul néhány héten belül egy más műfajban dolgozó, ám szintén emlékezetesnek ígérkező koncerten a talján Nanowar (of Steel) is büntetni fog a Fővárosban, úgyhogy nagy...

Habár a színpad előtti térre nem nagyon merészkedett le senki, az eleinte csak lézengő, de később azért szépen gyarapodó közönség ugyanolyan jól vette le a Snakebite akusztikus műsorát, mint legutóbb Kip Winger előtt. Nem állítom, hogy egy elektromos, fullos fellépés nem ütött volna nagyobbat a kétszálgitárosnál, de Lőrincz Karcsi most is annyira j...

Az egykori Brigád romjain alakult pécsi Skru mind fazonra, mind dalokra nézve igen korszerűen mutatta fel a manapság a sikerhez szükséges összetevőket, bár a nemzetközi trendekhez képest némi fáziskésést véltem érzékelni. Myspace oldalukon ugyan modern dallamos metallal rokon zeneként írják körül stílusukat, de ne legyenek illúzióink, ez itt ettől mé...

Amikor délután öt óra magasságában, közvetlenül az indulás előtt, épp lázasan kutattam - nincs meg, bazmeg, hová a francba tettem, én baromállat – azon papírdarab után, mely feljogosított arra, hogy pár órával később magából kivetkőzött idiótaként üvöltsek a Sportaréna küzdőterének B-jelzésű felében, végigfutott agyamon a több hónapos mizéria, amel...