Nagy szerencse, hogy amikor elkezdték árusítani a jegyeket erre a koncertre, még élénken éltek bennem az AC/DC-s tapasztalatok, és valóban: aki nem lépett azonnal, itt is lemaradt a jóról. A bécsi Stadhalle körülbelül feleakkora, mint amilyen méretű helyeken a Metallica játszani szokott, így gyorsan rá kellett startolni a belépőkre, amik aztán nem ...

Május elsejének estéjét nem is lehetne kellemesebben eltölteni, mint egy koncerten, ráadásul ha még tresserkedni is lehet, nem is kívánhat az ember nagyobb örömöt. A Kék Yuk mondjuk nem kifejezetten a kedvenc helyem, sőt, így egy „ez van, ezt azért meg kell nézni” felkiáltással azért elballagtam a helyszínre.

Pár nappal a Scorpions bulija után egy sokkal kevésbé hype-olt, de hasonlóan respektálandó múlttal rendelkező, legendás csapat érkezett hazánkba. Való igaz, hogy a Nazareth népszerűsége sosem közelítette meg a Scorpionsét, az AC/DC-ről nem is beszélve, de munkásságuk hatása kétségbevonhatatlan. Számos kiváló, a rockzene különböző területein m...

Rudolf Schenkeréknek jóval kevésbé sikerült átmenteniük egykori hihetetlen népszerűségüket mára, mint például az AC/DC-nek, így aztán nem meglepő, hogy saccra olyan 4 ezren jelentek meg a SYMA Csarnokban minden idők legsikeresebb német rockzenekarának negyedik magyarországi koncertjén. Ez eltörpül azon tömegek mellett, amelyek 20-25 éve gyűltek öss...

Egy olyan világban, ahol a Kovbojoknak lemezszerződést ajánl a CLS, semmi meglepő sincs abban, hogy egy Beatallica-féle formáció Európa-turnéra indul, sőt, hazánkat is útba ejti. Ráadásul néhány héten belül egy más műfajban dolgozó, ám szintén emlékezetesnek ígérkező koncerten a talján Nanowar (of Steel) is büntetni fog a Fővárosban, úgyhogy nagy...

Habár a színpad előtti térre nem nagyon merészkedett le senki, az eleinte csak lézengő, de később azért szépen gyarapodó közönség ugyanolyan jól vette le a Snakebite akusztikus műsorát, mint legutóbb Kip Winger előtt. Nem állítom, hogy egy elektromos, fullos fellépés nem ütött volna nagyobbat a kétszálgitárosnál, de Lőrincz Karcsi most is annyira j...

Az egykori Brigád romjain alakult pécsi Skru mind fazonra, mind dalokra nézve igen korszerűen mutatta fel a manapság a sikerhez szükséges összetevőket, bár a nemzetközi trendekhez képest némi fáziskésést véltem érzékelni. Myspace oldalukon ugyan modern dallamos metallal rokon zeneként írják körül stílusukat, de ne legyenek illúzióink, ez itt ettől mé...

Amikor délután öt óra magasságában, közvetlenül az indulás előtt, épp lázasan kutattam - nincs meg, bazmeg, hová a francba tettem, én baromállat – azon papírdarab után, mely feljogosított arra, hogy pár órával később magából kivetkőzött idiótaként üvöltsek a Sportaréna küzdőterének B-jelzésű felében, végigfutott agyamon a több hónapos mizéria, amel...

A phoenixi Incite frontembere Max Cavalera nevelt fia, Ritchie, így aztán nem csoda, hogy ott segítik őket, ahol csak tudják, de ettől ez a csapat jelenlegi állapotában még csak legfeljebb reménység a jövőre nézve. Szimpatikusak és lelkesek a roppant fiatal, alig huszonéves srácok, jól is játszottak, de durva, elég korszerűre vett thrash/death/metalc...

Gótika farsang ide vagy oda, csupán a két külföldi zenekar érdekelt az aznapi felhozatalból, hazai gót-jellegű zenekarokat nem szokásom hallgatni, így a Sonic Syndicate-re értem a Dieselbe (ami E-klub, akkor is!!!). A közönség egy része valóban farsangként értelmezte a rendezvény címét, a pálmát a műtősmaszkos kislány vitte, illetve a rajzolt szemö...

Alig nyolc hónappal ezelőtt sikerült megcsípnem mind a Saxont, mind pedig az újra Matt Barlow-val dolgozó Iced Earth-éket Balingenben. Természetesen mindkét banda király volt aznap, ráadásul régi favoritjaimról van szó, így egyértelmű, hogy a PeCsában volt a helyem február közepén.

Tavaly különböző okokból kifolyólag kihagytam Richie Kotzent, mivel azonban állítólag zseni volt az a buli, ezúttal úgy döntöttem, megnézem magamnak a srácot. Mivel egyetlen Richie szólólemezzel sem rendelkezem, illetve Posion-ügyben is meglehetősen hiányosak az ismereteim, teljesen objektíven közelíthettem a bulihoz. A végkövetkeztetés pedig egyér...

Ha az ember szombaton is dolgozik, nyilvánvaló, hogy lekési az (amúgy is totálisan ismeretlen) előzenekart, így a Diablóról csupán annyit tudtam meg a helyszínen, hogy nem vesztettem semmit. Mondjuk simán azt hittem, még el sem kezdődött a beengedés, olyan sor kígyózott a Syma Csarnok előtt, de kiderült, csupán a csarnok saját emberei voltak túlzot...