Hiába ajánlgatták már nekem többen is a Mercenaryt, hogy így jók meg úgy jók, továbbra sem tudott lenyűgözni a dán csapat. Feszesen, profi módon zenélnek, energikusan nyomulnak a deszkákon, de most is ugyanolyan kiszámítottnak éreztem az egész műsort, mint annak idején a Nevermore és tavaly a Death Angel előtt.
Alig egy héttel a zseniálisan sikerült dieseles Bedlam koncert után egy másik underground legenda, a Slogan visszatérésének lehettünk tanúi. Sloganék ráadásul a Wall of Sleepel toltak közös bulit, így egyértelmű volt, hogy a Yukban a helyem, egy ilyen összeállítást ugyanis nem lehetett kihagyni. Megmondom őszintén, a Slogan teljesen kimaradt nekem el...
A gyöngyösi Beyond a hazai színtér egyik legnagyobb veteránja, akiknek nem a mostani az első visszatérésük, de mindegy, a lényeg, hogy sokáig ők sem képesek tétlenkedni, és igyekeznek nem lemaradni a mostani underground thrash felívelésről. Az új lemezüket sajnos még nem hallottam, és le is késtem a fellépésük nagyrészéről, így véleményt ennek alap...
Nagy szerencse, hogy amikor elkezdték árusítani a jegyeket erre a koncertre, még élénken éltek bennem az AC/DC-s tapasztalatok, és valóban: aki nem lépett azonnal, itt is lemaradt a jóról. A bécsi Stadhalle körülbelül feleakkora, mint amilyen méretű helyeken a Metallica játszani szokott, így gyorsan rá kellett startolni a belépőkre, amik aztán nem ...
Május elsejének estéjét nem is lehetne kellemesebben eltölteni, mint egy koncerten, ráadásul ha még tresserkedni is lehet, nem is kívánhat az ember nagyobb örömöt. A Kék Yuk mondjuk nem kifejezetten a kedvenc helyem, sőt, így egy „ez van, ezt azért meg kell nézni” felkiáltással azért elballagtam a helyszínre.
Pár nappal a Scorpions bulija után egy sokkal kevésbé hype-olt, de hasonlóan respektálandó múlttal rendelkező, legendás csapat érkezett hazánkba. Való igaz, hogy a Nazareth népszerűsége sosem közelítette meg a Scorpionsét, az AC/DC-ről nem is beszélve, de munkásságuk hatása kétségbevonhatatlan. Számos kiváló, a rockzene különböző területein m...
Rudolf Schenkeréknek jóval kevésbé sikerült átmenteniük egykori hihetetlen népszerűségüket mára, mint például az AC/DC-nek, így aztán nem meglepő, hogy saccra olyan 4 ezren jelentek meg a SYMA Csarnokban minden idők legsikeresebb német rockzenekarának negyedik magyarországi koncertjén. Ez eltörpül azon tömegek mellett, amelyek 20-25 éve gyűltek öss...
Egy olyan világban, ahol a Kovbojoknak lemezszerződést ajánl a CLS, semmi meglepő sincs abban, hogy egy Beatallica-féle formáció Európa-turnéra indul, sőt, hazánkat is útba ejti. Ráadásul néhány héten belül egy más műfajban dolgozó, ám szintén emlékezetesnek ígérkező koncerten a talján Nanowar (of Steel) is büntetni fog a Fővárosban, úgyhogy nagy...
Habár a színpad előtti térre nem nagyon merészkedett le senki, az eleinte csak lézengő, de később azért szépen gyarapodó közönség ugyanolyan jól vette le a Snakebite akusztikus műsorát, mint legutóbb Kip Winger előtt. Nem állítom, hogy egy elektromos, fullos fellépés nem ütött volna nagyobbat a kétszálgitárosnál, de Lőrincz Karcsi most is annyira j...
Az egykori Brigád romjain alakult pécsi Skru mind fazonra, mind dalokra nézve igen korszerűen mutatta fel a manapság a sikerhez szükséges összetevőket, bár a nemzetközi trendekhez képest némi fáziskésést véltem érzékelni. Myspace oldalukon ugyan modern dallamos metallal rokon zeneként írják körül stílusukat, de ne legyenek illúzióink, ez itt ettől mé...
Amikor délután öt óra magasságában, közvetlenül az indulás előtt, épp lázasan kutattam - nincs meg, bazmeg, hová a francba tettem, én baromállat – azon papírdarab után, mely feljogosított arra, hogy pár órával később magából kivetkőzött idiótaként üvöltsek a Sportaréna küzdőterének B-jelzésű felében, végigfutott agyamon a több hónapos mizéria, amel...
A phoenixi Incite frontembere Max Cavalera nevelt fia, Ritchie, így aztán nem csoda, hogy ott segítik őket, ahol csak tudják, de ettől ez a csapat jelenlegi állapotában még csak legfeljebb reménység a jövőre nézve. Szimpatikusak és lelkesek a roppant fiatal, alig huszonéves srácok, jól is játszottak, de durva, elég korszerűre vett thrash/death/metalc...
Gótika farsang ide vagy oda, csupán a két külföldi zenekar érdekelt az aznapi felhozatalból, hazai gót-jellegű zenekarokat nem szokásom hallgatni, így a Sonic Syndicate-re értem a Dieselbe (ami E-klub, akkor is!!!). A közönség egy része valóban farsangként értelmezte a rendezvény címét, a pálmát a műtősmaszkos kislány vitte, illetve a rajzolt szemö...
Tavaly különböző okokból kifolyólag kihagytam Richie Kotzent, mivel azonban állítólag zseni volt az a buli, ezúttal úgy döntöttem, megnézem magamnak a srácot. Mivel egyetlen Richie szólólemezzel sem rendelkezem, illetve Posion-ügyben is meglehetősen hiányosak az ismereteim, teljesen objektíven közelíthettem a bulihoz. A végkövetkeztetés pedig egyér...
Ha az ember szombaton is dolgozik, nyilvánvaló, hogy lekési az (amúgy is totálisan ismeretlen) előzenekart, így a Diablóról csupán annyit tudtam meg a helyszínen, hogy nem vesztettem semmit. Mondjuk simán azt hittem, még el sem kezdődött a beengedés, olyan sor kígyózott a Syma Csarnok előtt, de kiderült, csupán a csarnok saját emberei voltak túlzot...
A Mafia debütáló lemeze nem igazán győzött meg, de élőben becsületesen nyomultak, főleg annak fényében, hogy saját dobosukat nélkülözniük kellett, és beugró ütőssel küzdötték végig a koncertet. Ennek ellenére teljesen feszesen, összeszedetten játszottak, ráadásul a deszkákon több daluk is lényegesen jobban működött, mint az albumon.
Sokat gondolkodtam, hogy létezik-e még egy olyan zenekar, amelyikért hajlandó lettem volna átutazni Európát, hogy (ismét) élőben láthassam. Végül arra jutottam, hogy mára – szerencsére – az összes nagy kedvencem kisebb-nagyobb rendszerességgel megfordul Budapesten, de legrosszabb esetben valamelyik környező fővárosban.
Az előzenekarokat ilyen-olyan okokból csak foszlányszerűen láttam, így aztán inkább sem a Penalty Kick, sem a Mantra, sem a Cadaveres produkcióját nem részletezném, mert nem lenne korrekt. Majd legközelebb.
A brit The Pilgrim Fathers azt az igazi széteffektezett, porszívósra torzított ősrockot játssza, ami koncerten nálam akkor működött volna, ha valami tudatmódosító hatása alatt állok, a helyzet azonban nem ez volt, ezért aztán elég kevéssé tudtam ráhangolódni a ’60-as évek végét idéző dallamvilágra, a néha berobbanó széttorzított gitárokra és a sci-fi...
Az idei év egyik legnagyobb felfedezése volt számomra a Haggard sokféle elemből építkező, de épp ezért néha nehezen érthető zenéje, de azt már korábban is tudtam a zenekarról, hogy nagy súlyt helyeznek a teljesen élő hangzásra. Ezért is örültem, mikor a Masters Of Rockon is felléptek, ott azonban a tenor és fuvola nélküli rövid „hakni”, amelyet ráa...
Az utolsó Sonata Arctica lemez, az Unia kapcsán felmerült bennem a kérdés, vajon mennyire lesz vevő a finnek közönsége az elég jelentősen módosított irányvonalra. Annak ellenére, hogy mind színvonal, mind változatosság terén messze ver minden korábbi Sonata Arctica produktumot Tony Kakkóék utolsó anyaga, azt meg kell hagyni, hogy nagyon más, így so...
A Snakebite -ot még soha nem láttam élőben, csupán videofelvételeken, és roppant pozitív csalódást okoztak. Nem mintha a neten hozzáférhető anyagaikkal bármi különösebb baj lett volna, de azt azért nem gondoltam volna ezek alapján, hogy a frontember hangja ennyire tökéletesen érvényesül majd az akusztikus műsorban.
A (hála az égnek) hosszúra nyúlt ősz utolsó napján Ágnes (egykoron Vanilla is, de feledjük a múltat) lemezbemutató koncertjére látogathattak az érdeklődők, ahol a főhősnő előtt három vérbeli metalzenekar szűk programját is megnézhettük. Ha nem lenne ebből is egyértelmű, az egykoron inkább popzenében utazó Ágnes tényleg a rockzenében érzi otthon ma...
Persze, eltelt huszonkét (!!!) év a legendás, Népstadionbeli koncert óta… És igen, Freddie halála is már tizenhét éve történt - ennek fényében még úgy is furcsa egy 2008-as Queen koncert, hogy ez a második ebben a felállásban. Gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, hogy állandóan arról beszélek, mennyire gyenge ötlet volt az Európában szinte telj...
Facebook
Twitter