Akármilyen megosztóra sikerült is a Pain of Salvation legutóbbi lemeze, ez nem látszott meg a nézőszámon: az emberek szépen gyülekeztek kezdés előtt, aki pedig nem talált be addig, azt a kiírt időponthoz igazodva kezdő, szintén svéd Beardfish csalogatta be a terembe. Nem is érdemtelenül: a proggie körökben a közelmúlt üdvöskéjének számító fiatal csapat legalább olyan jól játssza a 70-es évek muzsikáját, mint anno a nagyok, és lelkesedésük, biztos hangszerkezelésük mellett jók a nótáik is. Mindazonáltal a nagy hype-tól kissé elhatárolva magam, muszáj hozzátennem, hogy semmi olyat nem véltem felfedezni a zenében, amit ne hallottam volna korábban Yes, Gentle Giant, King Crimson, ELP (vagy hogy ne csak az öregfiúkat emlegessem: Flower Kings) lemezeken.




















