A Torn From Earth- ről most hallottam először, ami nem véletlen: az egyik gitárosi poszton egy lányt felvonultató csapat tagjai baromi fiatalok, de zenei elképzeléseik ennek ellenére igen határozottnak tűnnek. Meglehetősen elvetemült, szétcsapott doom/sludge dalaik nem éppen slágerek – még ezen a vonalon sem –, de a komoly New Orleans-i (elsősorban E...

Lehet azon keseregni, hogy kevesen voltak Lynch Mobon, de ha belegondolok, a lényegében mainstream rocksztár szinten álló (értsd: nem csak rétegeket, hanem ma is tömegeket megszólítani tudó) Joe Satriani koncertjén sem voltak olyan őrült sokan. Elég rossz a szemmértékem, saccra olyan 4-5000 ember jelenlétét állapítottam meg, ha pedig ennek levessz...

Rich Ward igazából csak egyetlen dolgot szúrt el az életében, de azt nagyon: rossz évtizedben született. Ha a Stuck Mojo főnöke pár évvel korábban látja meg a napvilágot, minden esélye meglett volna, hogy szupersztárrá váljon az 1980-as évek egyik nagy metalbandájának soraiban. Rich ugyanis gitárosként a legnagyobbak közé sorolható: nemcsak, hogy ...

Ki az a perverz, aki novemberben - még ha a kinti hőmérséklet nappal el is éri a mámorító és hihetetlen húsz fokot is - két depressziós-jellegű zenekar koncertjét szeretné megnézni egy szombat este? Nos, túl sokan nem, de aki eljött a Dürer Kert kistermébe, az az este végén bizonyára nem érezte kellemetlenül magát, és azt is kétlem, hogy a terem ...

Akármilyen megosztóra sikerült is a Pain of Salvation legutóbbi lemeze, ez nem látszott meg a nézőszámon: az emberek szépen gyülekeztek kezdés előtt, aki pedig nem talált be addig, azt a kiírt időponthoz igazodva kezdő, szintén svéd Beardfish csalogatta be a terembe. Nem is érdemtelenül: a proggie körökben a közelmúlt üdvöskéjének számító fiatal csa...

Volt valami elcseszetten szürreális a Silver Dirt műsorában, ami odaláncolt a színpad elé. A svájci kvartett afféle laza glam’n’rollt próbált játszani a Vain és társai nyomdokain – ez még oké is lett volna, a gitáros például igen tisztességesen pengetett, az énekes dallamai sem voltak gázosak – na de a ritmusszekció...

A legendákat egyszerűen látni kell. Hazafelé a villamoson azon morfondíroztam, ez is ilyen tipikus „ha ezt annak idején mondta volna valaki"-jellegű este volt.

Vélhetően elsősorban a szervezők remek húzásának köszönhetően – aktív zenészek ingyen nézhették meg a bulit –, mikor az Ego-Project műsorának kezdetére leértem a Crazy Mamába, már meglehetősen szép nézőszám fogadott. Mindent egybevéve eléggé lutri volt ez a buli, hiszen Jorn szólócsapata járt már nálunk az elmúlt években, és azt is meg kell hagyni, h...

Mindig örvendetes, ha különlegességekkel ajándékozhatjuk meg a Nyájas Olvasót. Volt itt már chicagói Joe Perry Project koncertbeszámoló, Europe tudósítás Rómából, de szerénytelenség nélkül nevezhetem különlegességnek korai Bang Your Head!!! fesztiválcikkeinket is (akkor még senki nem járt oda itthonról).

A bolgár hardcore-színtér éllovasa, a Last Hope több mint másfél évtizede aktív, de a produkciójukon nem igazán hallatszott a sok tapasztalat. Oké, én is jót vigyorogtam a Bulgar Display Of Power DVD-borítójukon a merchpultnál, de a csapat ettől még abszolút nem tűnt meggyőzőnek. Nem voltak éppen szétesőek, ám olyan atommód feszesek sem, mint amit ez...

Magam sem értem, miért, de emlékeim szerint a Dark Tranquillityt eddig valahogy elkerültem élőben. Pedig a legtöbb lemezük megvan, ha olyan hangulatom van, szoktam is hallgatni őket, szóval nem az a kategória, ami porosodik csak a polcon feleslegesen. Nem is volt kérdés, hogy elrugdosom magam a Dürerbe, ha már úgysem volt semmi más dolgom aznap est...

Fogalmam sincs, milyen isteni szerencsének köszönhette a Room Of The Mad Robots, hogy éppen ők léphettek fel bemelegítő számként ezen a koncerten, de megérdemelték a lehetőséget. Legutóbb, a Crowbar előtt sajnos lecsúsztam róluk, így aztán kíváncsian vártam, mit villant az ötös, és ugyan ez a zene alapvetően kisebb helyre való, annyi itt is bárkine...

Nyilván nem kevés marketingértéke van Robert Plant mondatának („Beléptem és magamat láttam.”), ami eredetiben a plakáton is szerepelt, valamint az se semmi, hogy maga a Zep tagság hívta meg a csapatot egy válogatáslemez-megjelenési partira játszani – ezek nyilván mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Letz Zep Anglia legnépszerűbb Led Zeppelin tribute ze...