Vélhetően elsősorban a szervezők remek húzásának köszönhetően – aktív zenészek ingyen nézhették meg a bulit –, mikor az Ego-Project műsorának kezdetére leértem a Crazy Mamába, már meglehetősen szép nézőszám fogadott. Mindent egybevéve eléggé lutri volt ez a buli, hiszen Jorn szólócsapata járt már nálunk az elmúlt években, és azt is meg kell hagyni, h...

Mindig örvendetes, ha különlegességekkel ajándékozhatjuk meg a Nyájas Olvasót. Volt itt már chicagói Joe Perry Project koncertbeszámoló, Europe tudósítás Rómából, de szerénytelenség nélkül nevezhetem különlegességnek korai Bang Your Head!!! fesztiválcikkeinket is (akkor még senki nem járt oda itthonról).

A bolgár hardcore-színtér éllovasa, a Last Hope több mint másfél évtizede aktív, de a produkciójukon nem igazán hallatszott a sok tapasztalat. Oké, én is jót vigyorogtam a Bulgar Display Of Power DVD-borítójukon a merchpultnál, de a csapat ettől még abszolút nem tűnt meggyőzőnek. Nem voltak éppen szétesőek, ám olyan atommód feszesek sem, mint amit ez...

Magam sem értem, miért, de emlékeim szerint a Dark Tranquillityt eddig valahogy elkerültem élőben. Pedig a legtöbb lemezük megvan, ha olyan hangulatom van, szoktam is hallgatni őket, szóval nem az a kategória, ami porosodik csak a polcon feleslegesen. Nem is volt kérdés, hogy elrugdosom magam a Dürerbe, ha már úgysem volt semmi más dolgom aznap est...

Fogalmam sincs, milyen isteni szerencsének köszönhette a Room Of The Mad Robots, hogy éppen ők léphettek fel bemelegítő számként ezen a koncerten, de megérdemelték a lehetőséget. Legutóbb, a Crowbar előtt sajnos lecsúsztam róluk, így aztán kíváncsian vártam, mit villant az ötös, és ugyan ez a zene alapvetően kisebb helyre való, annyi itt is bárkine...

Nyilván nem kevés marketingértéke van Robert Plant mondatának („Beléptem és magamat láttam.”), ami eredetiben a plakáton is szerepelt, valamint az se semmi, hogy maga a Zep tagság hívta meg a csapatot egy válogatáslemez-megjelenési partira játszani – ezek nyilván mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Letz Zep Anglia legnépszerűbb Led Zeppelin tribute ze...

Tavaly egészen pontosan ezzel zártam a Keith Caputo koncertbeszámolómat : „Energiafeltöltődés megvolt, köszönöm, és ha lesz legközelebb, gondolkodás nélkül megyek újra megnézni Keith Caputót", ám legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből valóban lesz legközelebb, ráadásul egy év múlva.

Korábban nem szerettem a Placebót. Rendre elkapcsoltam, amikor az egyetlen fogható zenetévémen, a Viva2-n megszólalt a Pure Morning. Ki ez az androgün? Miért kellene néznem, ahogy az öngyilkosjelöltet játszik és közben lesétál a tetőről? Aztán eltelt öt év, és Metallica-előzenekarként Imolában ők játszottak. Arra lettem figyelmes, hogy előbb csak a...

Az Idoru egyfajta születésnapot ünnepelt ezen a szombaton a Dürer Kertben: egy éve vannak együtt az új énekessel, Szolga Józsival, aki – le is szögezném rögtön – kiváló választás volt erre a szerepre. Az Idoru az elmúlt 6 évben lerakott az asztalra két kiválóan (Brand New Way, Brand New Situation, 2005 és Monologue 2007), valamint egy jól sikerült ...

Örök igazság hazánkban az, hogy ha egy előadó első hazai buliján sokan vannak, korántsem jelenti azt, hogy legközelebb is borítékolható a magas nézőszám. Láttuk ezt már Jeff Scott Soto vagy épp Jorn esetében is, hogy csak néhány nevet említsek, és sajnos az idei második Ripper szólóbulival is ez volt a helyzet.

Az utóbbi években a Fezen szervezői igencsak belehúztak, így a nyár utolsó fesztiválja évről évre egyre izmosabb, színvonalasabb fellépőgárdával várta azokat, akik az ősz beállta előtt szeretnének még egy utolsó bulizni. Az idei fesztivál tényleg minden eddiginél erősebb névsorral rajtolt, hiszen a Uriah Heep, a Therapy?, a Gamma Ray és az Edguy me...

Ezt a bulit a teljes magyar rocksajtó agyonhallgatta (tehát mi sem vagyunk vétlenek!), pedig hat évvel a legutóbbi magyarországi Europe koncert után biztosan több szimpatizánst érdekelt volna, mint ahányan végül elmentek Szegedre. Pláne, hogy útiköltséggel együtt is jobban ki lehetett jönni, mintha Pesten lett volna önálló fellépés, és így még a né...

Valahogy ez a nyár annyira fájdalmasan nyugis volt, hogy fokozottan vártam a Szigetet, annak ellenére, természetesen pár általam kedvelt zenekar programja pontosan üti egymást, meg ugye ha Sziget, az már valahol a nyár végét jelzi, ami idén az időjárás miatt (is) nagyrészt elmaradt.