A kétgitáros felállásúra hízott The Joystix láttán igazából megint ugyanaz jutott eszembe, ami legutóbbi találkozásunkkor, a Backyard Babies előtt: tökre rendben van ez a fésületlen, laza punk’n’roll zene, csak éppen az a szikra hiányzik belőle még, ami igazán ütőssé tehetné.



















