Shock!

november 23.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Dew-Scented, Wackor, Archaic - Budapest, 2007. október 28.

Noha az előző esti/éjszakai elhajlás nyomait merev álmosságként cipeltem egészen estig ábrázatomon, de nem lehetett kihagyni ezt a kombót, ráadásul amíg lehet, menni kell a Kultiba.

 

 

időpont:
2007. október 28.
helyszín:
Budapest, Kultiplex
Neked hogy tetszett?
( 1 Szavazat )

Mikor odaértem, síri csend és hullaszag fogadott az aznapi első csapat koncertje helyett, illetve épp akkor pakolták be a cuccokat a terembe: az aznapi mozielőadást elfelejtették lemondani (ha jól tudom), így erőteljesen csúszott az összes program. Nem mondom, hogy nem rogytam meg kicsit a hírtől, tartottam tőle, hogy a tetemessé váló csúszás miatt valamelyik koncert közben állva elalszom. Az órámat már nem is nézegettem, valamikor későn elkezdődött végre az Archaic, akikre a tavaly megjelent lemezük alapján már kíváncsi voltam, vajon élőben is jók-e. Azok. Tényleg. Nem mondom, hogy nem lehet néhány tipikus gyermekbetegséget felfedezni a dalokban meg a színpadi kiállásban, de hihetetlen, hogy a Remorse-on kívül létezik még egy épkézláb thrash zenekar végre nálunk.

Olt Ákos szólóit külön öröm figyelni, viszont a buta blackes károgást el kellene felejteni, nem illik ide, de úgy általában rendben van a csapat, bár némi önmenedzselés még rájuk férne. Ja még valami: a fej nélküli gitár olyan, mint a thrash első h nélkül – érthető, de az égvilágon semmi értelme. Pár nóta után már inkább kívülről hallgattam csak a koncertet – a túlzott hangerő kiüldözött, kevéssé akartam töksüket lenni már az első csapat alatt.

Utánuk jött a Wackor, akik továbbra is mondhatni családias légkörben kezdték el a bulijukat. Ahogy a Szigeten, így itt is játszottak jó pár új dalt a szokásos lemezes slágerekkel vegyítve. Értelemszerűen az ismertebbekre mozdult be az a kevés ember, aki megtekintette őket, de azért az egyik új dalt (a macskásat) legalább ketten ismertük már a közönség soraiból. Ellenben Rancor nem volt. Pedig kellene... Láttam már kerekebb koncertet tőlük, ők is kicsit szét voltak csúszva, de a szokásos wackorosan aranyos poénok azért mindig meg tudják menteni őket. Az meg mindig vadállat, ahogy szléjercsabi hozza a metalos diszkó-groove-okat.

Jó későn lépett színpadra a német thrasher Dew-Scented, akik legutóbbi lemezükkel újra elnyerték maximális bizalmamat, valahogy újra rátaláltak arra az ízre, amit hiányoltam a korábbi albumokról. Illetve még meg is fejelték néhány plusz dologgal, gyakorlatilag pályafutásuk számomra legjobb lemezét tették le az asztalra az Incinerate-tel. Mostanában meg úgyis újra thrash-diétán vagyok, szóval különösen jólestek azok a klasszikus alap thrash (meg slayeres) témák, amiből ők is felépítették a dalaik 95%-át.

Valami fura hangulat volt egész este a levegőben, fene tudja miért, de valahogy nem volt baj, hogy ránézésre ha tán százan lehettünk ott, és az sem okozott gondot, hogy szinte dalonként akadt valami technikai problémájuk - hol valamelyik mikrofonnal, hol a gitárcuccokkal, és németül instruálták a keverőst/technikust. Kit érdekel, ha végtelenül precíz módon hasogattak szét mindent, és az sem zavarja az embert ilyenkor, ha két piros meg egy zöld lámpánál arcokat nem, csak hajakat lát – de ugye ez műfaji sajátosság. Leif Jensen, a vokalista, pedig cirka száz kilónyi mosolygás – persze mikor nem elkínzott arccal ordibál a szokásos terpeszében.

Gyakorlatilag néhány ismerősnek és néhány rajongónak zenéltek, láthatóan lelkesen, túlmagyarázni ezt most totálisan felesleges: aki ott volt, tudja miről beszélek, aki meg nem, az jöjjön el legközelebb, ha erre tévednek egy-két év múlva.

A koncert végefelé egyenesen örültem, hogy nem voltak többen, a fenének lett volna kedve nyomorogni, így is néhány idióta elkezdte a szokásos pogózást, lökdösődést, aminek az égvilágon semmi értelme, viszont a körülöttük állókat kivétel nélkül mind zavarja a szórakozásban. Baltával hasogatnám le a végtagjaikat, lassan és alaposan.

Hazafelé azon gondolkodtam, ha néhány középtempós alap thrash témát, meg némi klasszikus tikatikát végtelenítve hallgatnék, az momentán nekem bőven elég lenne, hogy jól érezzem magam. Van ilyen.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.