Korrekt húzás James Hetfieldéktől, hogy az utóbbi években már nem üzleti szempontok alapján válogatják a nyitóbandáikat, és tényleg kizárólag olyanokat visznek magukkal turnézni, akiket ők is szeretnek (nem volt ez mindig így...), de egyetlen csapatot sem szabad megítélni annak alapján, amit ilyen körülmények között produkálnak.

Noha maga Ronnie Dio is beadta volna a derekát egy időben, két tényező miatt mindenképpen lehetetlennek tűnik egy Rainbow reunion: az egyik Cozy Powell 12 évvel ezelőtti sajnálatos halála, a másik pedig talán még ennél is nehezebb ügy. Úgy értve, hamarabb lehetne szegény Cozyt feltámasztani, mintsem Ritchie Blackmore hajlandó legyen anyósának elle...

Két nappal a budapesti Over the Rainbow buli előtt dupla időutazásban lehetett részem, a pozsonyi koncerten ugyanis nem csak Joe Lynn Turner és kompániája vezetett vissza jó három évtizedet az időben, de a helyszínként szolgáló PKO, valamint a közönség is olyan volt, mintha a jó öreg szocializmusba repültünk volna vissza.

Bármennyire is propagálják Lóriék ezt a Kőbánya-Zugló-Rákosliget metszéspontján lévő, annyira amúgy nem is vészesen kieső helyen lévő rockkocsmát, meg kell, mondjam, nem zártam szívembe a helyet. A kevés jelenlévő ellenére (vajon az aznap a Wigwamban játszó Lord csaklizott el némi közönségmagot?) is brutális mennyiségű cigifüst, valamint az érthe...

Nyugodtan mondjuk ki: azért ez benne volt a levegőben. Bármennyire is szimpatikus srác Csordás Robi, bármennyire is korrekt lemez a Szív diktál, a Black-Out frontembere mégis csak Kowa. Valahol ezt valószínűleg a főszereplők is mindvégig tudták, és tán ennek köszönhető, hogy viszonylag rövid vegetálás után sikerült újra összehozni a Black-Outot, te...

Őszintén beismerem, igencsak felemás érzésekkel vártam a germán indusztriál istenségek harmadik magyarországi eljövetelét. Egyrészt a várakozás adott volt: eddig még nem találkoztunk élőben, a ’98-as Szigetes koncert idején ugye még ki a fene ismerte őket, arra meg már nem is igen emlékszem, hogy öt éve miért hagytam ki a dolgot.

Ráadásul azt azért ...

Azt hiszem, ennél erősebb párosítást álmodni sem lehetett volna Budapestre, nagy szerencsénk van, hogy minket is elért ez a turné Ausztrália fiatal csodafegyverével és Las Vegas a semmiből felbukkant új ígéretével. Nem mertem volna megtippelni, hányan lesznek a koncerten, de végül senki sem élhetett panasszal, saccra olyan hétszáz ember töltötte m...

Sokan sokmindent mondtak már a pár éve metal körökben hírhedtté vált, Svédországból hazatelepült, hivatásos Halford fanatikus Bártfay „Metal Angel” Lászlóról, de hogy ne lenne egyenes, karakán ember, azt legádázabb ellenségei sem süthetik rá.

A Volbeat és én egészen különös viszonyt ápolunk. A 2008-as Szigeten láttam őket először úgy, hogy előtte egyáltalán nem hallgattam őket otthon. Megnéztem pár slágerdalt a Youtube-on, majd kikombináltam, hogy egészen biztosan tetszeni fog, ami pontosan így is történt, de még ezután sem gyűjtöttem be a sorlemezeket.

Szinte hihetetlen, de már több mint két éve annak, hogy az überdobos showman Mike Terrana és a Rage útjai kettéváltak. Azóta volt már szerencsém élőben látni Peavyt és Victor Smolskit a frissiben igazolt André Hilgerssel - természetesen nem okoztak csalódást - és a jó öreg Mike mestert is elcsíptem Tarja csapatában. A két évvel ezelőtti BYH-es buli...

Csípős maró szél, arcba csapó sűrű esőfullánkok, felhős szürke este; mintha még az időjárás is megérezte volna, hogy ez a februári szombat este különlegesnek ígérkezik itt, a Duna partján. Merthogy a komoran hullámzó folyótól körbenyaldosott A38 hajó vasgyomrában a halandó ember halhatatlan alkotóművészete elevenedett meg arra az egy éjszakára, ann...

Viszonylag rég tette tiszteletét nálunk Peter Tägtgren és szabadcsapata és annak ellenére, hogy az új lemezüktől nem jártam örömtáncot, nem volt kérdés, hogy meg kell nézni, hogy élőben mit művelnek mostanság. Teljesen jó érzékkel kb. 3 perccel a kezdés előtt sikerült odaérni, így a ruhatár irány a terem, ahol a kékes fényekbe burkolt színpadon má...

Vajon milyen lehet az a koncert, melyet a groovy/komplex thrasher Machine Head ad a slayeresített kőbunkó hardcore-t toló Hatebreeddel, megtámogatva a masszív dallamos death metalban utazó Bleeding Through-val? Mindenképp végzetes, de legalábbis fájdalmas, épp ennek okán, s mivel látni akartam, miként pusztulnak rommá Bécs jellegzetes tripla tornya...