Valamiért azt hittem, hogy az a-ha egy ilyen csajos zenekar. Nyilván, a nyolcvanas években voltam tizenéves, az idő tájt mindenkinek ezzel a három norvég sráccal volt kidekorálva a szobája – nekem is, elfértek Bruce Springsteen mellett. Az más kérdés, hogy néhány röpke év múlva éles váltással cseréltem ki a falamon lévő posztereket.
Akár az utóbbi évek egyik legjobb magyar lemezét leszállító Dreyelands pályafutásának eddigi csúcspontja is lehetett volna ez a fellépés, de van egy olyan érzésem, hogy néhány év múlva nem így tekintenek majd vissza rá. Mindennek roppant egyszerű oka van: a legjobban az Enchant, Shadow Gallery, Dream Theater nevekkel körbelőhető progmetalban utazó ...
Öregszik, hóbortos, zseniális! Mark Knopfler harmadik alkalommal lépett fel szólóturnéi keretében a BS-ben. Az elmúlt öt évben előttünk öregedett meg. Mind a színpadi megjelenésben, mind repertoárban már az idősödő Knopfler ült előttünk közel két órán át vasárnap este.
A francia The Inspector Cluzót inkább hagyjuk: két öltönyös, nyakkendős figura játszott értelmetlen, céltalan és összevissza hülyeségeket dob-gitár összeállításban. Volt itt hendrixes ősrocktól punk/thrash tika-tikáig, herélteket idéző vernyákolástól ritmusokat is nélkülöző kiabálásig minden, sőt, a műsor egy pontján még három igen szerencsés nézőt i...
A korán kezdődő monstre bulik hátulütője, hogy az ember még akkor sem feltétlenül ér oda a műsor elejére, ha történetesen éppen hétvége van. Így aztán a Nadirtól, a zseniális nevű Room Of The Mad Robotstól és a Stardrive-tól elnézést kérek, de nem láttam őket, ez van. Majd legközelebb…
Sokan csalódtak, amikor a 3 Inches Of Blood ról kiderült, hogy nem poénzenekar, hanem teljesen komolyan gondolják ezt a retro-heavy metalt, de nekem épp azóta tetszenek. A kanadai csapat a Szigeten is meggyőző volt két évvel ezelőtt, és most is gyalultak, főleg, hogy a cucc szinte CD minőségben dörgött. Előzenekarok ritkán kapnak ilyen tökéletes hang...
Ez volt az a fesztivál, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni, és nemcsak azért, mert az ember tartozik annyival a 14-15 éves önmagának, hogy elmegy rá… Habár a nagy négyes mögötti agytrösztök állítólag már egy 2011-ben esedékes komplett világ körüli turné előkészítésén dolgoznak, jelenleg még képlékeny a jövő, így nem csoda, hogy a Sonisphere fesz...
Az idei május igencsak elkényeztetett minket minőségi koncertekkel, legyen szó klubkoncertről vagy jóval nagyobb léptékű helyekről és zenekarokról. Elképzelni nem tudtam, a lengyel Riverside vajon hány embert mozgat meg itthon, annak ellenére, hogy kétségtelenül a mai legizgalmasabb progresszív zenekarok között lehet emlegetni őket.
Elöljáróban le kívánom szögezni, hogy nagyon örültem, mikor megtudtam, oly sok évnyi kihagyás után 2010-ben ismét lesz egy fesztivál hazánkban, mely alapvetően külföldi bandákra épül. Nyilván nem lehet elsőre a legnagyobb nevekkel előrukkolni, de azt hiszem, hogy a nemzetközi felhozatalra egyáltalán nem lehetett panasz. Mindez ráadásul igen baráti ...
Korrekt húzás James Hetfieldéktől, hogy az utóbbi években már nem üzleti szempontok alapján válogatják a nyitóbandáikat, és tényleg kizárólag olyanokat visznek magukkal turnézni, akiket ők is szeretnek (nem volt ez mindig így...), de egyetlen csapatot sem szabad megítélni annak alapján, amit ilyen körülmények között produkálnak.
Noha maga Ronnie Dio is beadta volna a derekát egy időben, két tényező miatt mindenképpen lehetetlennek tűnik egy Rainbow reunion: az egyik Cozy Powell 12 évvel ezelőtti sajnálatos halála, a másik pedig talán még ennél is nehezebb ügy. Úgy értve, hamarabb lehetne szegény Cozyt feltámasztani, mintsem Ritchie Blackmore hajlandó legyen anyósának elle...
Két nappal a budapesti Over the Rainbow buli előtt dupla időutazásban lehetett részem, a pozsonyi koncerten ugyanis nem csak Joe Lynn Turner és kompániája vezetett vissza jó három évtizedet az időben, de a helyszínként szolgáló PKO, valamint a közönség is olyan volt, mintha a jó öreg szocializmusba repültünk volna vissza.
Bármennyire is propagálják Lóriék ezt a Kőbánya-Zugló-Rákosliget metszéspontján lévő, annyira amúgy nem is vészesen kieső helyen lévő rockkocsmát, meg kell, mondjam, nem zártam szívembe a helyet. A kevés jelenlévő ellenére (vajon az aznap a Wigwamban játszó Lord csaklizott el némi közönségmagot?) is brutális mennyiségű cigifüst, valamint az érthe...
Nyugodtan mondjuk ki: azért ez benne volt a levegőben. Bármennyire is szimpatikus srác Csordás Robi, bármennyire is korrekt lemez a Szív diktál, a Black-Out frontembere mégis csak Kowa. Valahol ezt valószínűleg a főszereplők is mindvégig tudták, és tán ennek köszönhető, hogy viszonylag rövid vegetálás után sikerült újra összehozni a Black-Outot, te...
Őszintén beismerem, igencsak felemás érzésekkel vártam a germán indusztriál istenségek harmadik magyarországi eljövetelét. Egyrészt a várakozás adott volt: eddig még nem találkoztunk élőben, a ’98-as Szigetes koncert idején ugye még ki a fene ismerte őket, arra meg már nem is igen emlékszem, hogy öt éve miért hagytam ki a dolgot.
Ráadásul azt azért ...
Azt hiszem, ennél erősebb párosítást álmodni sem lehetett volna Budapestre, nagy szerencsénk van, hogy minket is elért ez a turné Ausztrália fiatal csodafegyverével és Las Vegas a semmiből felbukkant új ígéretével. Nem mertem volna megtippelni, hányan lesznek a koncerten, de végül senki sem élhetett panasszal, saccra olyan hétszáz ember töltötte m...
A Volbeat és én egészen különös viszonyt ápolunk. A 2008-as Szigeten láttam őket először úgy, hogy előtte egyáltalán nem hallgattam őket otthon. Megnéztem pár slágerdalt a Youtube-on, majd kikombináltam, hogy egészen biztosan tetszeni fog, ami pontosan így is történt, de még ezután sem gyűjtöttem be a sorlemezeket.
Szinte hihetetlen, de már több mint két éve annak, hogy az überdobos showman Mike Terrana és a Rage útjai kettéváltak. Azóta volt már szerencsém élőben látni Peavyt és Victor Smolskit a frissiben igazolt André Hilgerssel - természetesen nem okoztak csalódást - és a jó öreg Mike mestert is elcsíptem Tarja csapatában. A két évvel ezelőtti BYH-es buli...
Csípős maró szél, arcba csapó sűrű esőfullánkok, felhős szürke este; mintha még az időjárás is megérezte volna, hogy ez a februári szombat este különlegesnek ígérkezik itt, a Duna partján. Merthogy a komoran hullámzó folyótól körbenyaldosott A38 hajó vasgyomrában a halandó ember halhatatlan alkotóművészete elevenedett meg arra az egy éjszakára, ann...
Viszonylag rég tette tiszteletét nálunk Peter Tägtgren és szabadcsapata és annak ellenére, hogy az új lemezüktől nem jártam örömtáncot, nem volt kérdés, hogy meg kell nézni, hogy élőben mit művelnek mostanság. Teljesen jó érzékkel kb. 3 perccel a kezdés előtt sikerült odaérni, így a ruhatár irány a terem, ahol a kékes fényekbe burkolt színpadon má...
Vajon milyen lehet az a koncert, melyet a groovy/komplex thrasher Machine Head ad a slayeresített kőbunkó hardcore-t toló Hatebreeddel, megtámogatva a masszív dallamos death metalban utazó Bleeding Through-val? Mindenképp végzetes, de legalábbis fájdalmas, épp ennek okán, s mivel látni akartam, miként pusztulnak rommá Bécs jellegzetes tripla tornya...
Érdekes módon a Europe hosszú évekig kimaradt számomra. Annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek hard rockját kifejezetten szeretem, Joey Tempesttel és bandájával sokáig elkerültük egymás. Szépen lassan azonban csak utat talált hozzám a zenekar, először a nagy slágerek, illetve klasszikus lemezek (főleg a Wings of Tomorrow és Final Countdown kettős...
A harmincasok - és a még idősebbek is - nyilván emlékeznek arra, hogy 1994-95 körül már-már trendinek számított a Dream Theaterre mint etalonra hivatkozni hangszeres játék, megszólalás stb. tekintetében, és persze nem kevés, ma már legendaszámba menő történetet hallottunk azon kevesektől, akik elcsípték az Awake turné valamelyik állomását. Nos, 201...
Facebook
Twitter