KISS, Brian May Band, Mötley Crüe (illetve akkoriban Motley Crue), Union, Alice Cooper, „és még valahány név a naptárban”, ahogy az őskorban hallottuk – igaz, hogy négy emberke látogatott el hozzánk, mégis, tulajdonképpen ez a nem kevés zenekar tette tiszteletét a személyükben az Indiánsátor színpadán. Persze előttük két hazai csapat léphetett a de...

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára Aebsence koncerten (tegyük hozzá: a zenekar sem mozgolódott túl sokat az utóbbi években), ezért kifejezetten az ő kedvükért mentem le aznap a Süsibe. Ezt fontos tudni. Vártam, jól akartam érezni magam. Még csak azt sem terveztem, hogy írok bármit is az estéről. Kilencre volt meghirdetve a kezdés, és körülbelü...

Az előzenekarokról ezúttal is sikeresen lemaradtam, amiért nem tudok eléggé bocsánatot kérni, de hát ez van. Mivel a Cannibal Corpse turnémenedzsere lemondta az előre leszervezett összes interjút, sajnos arról sem tudok beszámolni, érződik-e Corpsegrinder szagán, hogy a komplett turnét egy farmerben nyomja végig, és sajnos Alex Webstertől sem siker...

A tavaly októberi Winger koncert után megint egy olyan élmény, amely alapvetően változtatta (vagy inkább szilárdította) meg a 80-as/90-es évek fordulóján népszerű amerikai hard rock csapatokhoz való hozzáállásomat.

Próbáltam összeszámolni, hogy hányadszor láthattuk/hallhattuk már az Anathema boglyafejű főnökét / lelkét / zsenijét Magyarországon – legyen az zenekarral, szólóban, fivérével együtt, illetve Leafblade nevű projektjével, mint most is – de nem sikerült. Gyanítom, hogy kb. 20 alkalomról beszélhetünk immár, amelyeknek nagyjából a felén sikerült is je...

Bármilyen hihetetlen, de a soproni Moby Dick ezen februári alkalmat megelőzően egyetlen egyszer sem lépett még fel a Wigwamban, ráadásul, ha jól emlékszem, a tavalyi jubileumi buli óta egyáltalán nem játszottak a fővárosban, így igencsak ideje volt már, hogy tiszteletüket tegyék errefelé.

Mindig is kedveltem a Living Colour funky metal zenéjét, főleg az 1993-as Stain című albumuk tetszik mind a mai napig (korábban két lemezük jelent meg: Vivid, 1988; Time’s Up, 1990). A visszatérő, 2003-as Collideoscope sem csorbította a zenekar iránti tiszteletem.

Csak Daniel meg ne hallja, de mégis ki kell mondanom: áldja meg az ég a POS frontembert 2002-es budapesti botlásáért, hiszen nem csupán egy kiváló lemezt köszönhetünk az afférnak a Remedy Lane képében, de azóta rendszeresen vissza is jár hozzánk Gildenlöw úrfi – igaz, azóta „csak” zenélni, de ez nekünk a lehető legjobb megoldás.

Utólag el kell ismernem: piszok mázlim volt ezen a vasárnap estén. Mit tagadjam, a banda, amelyre a legjobban fentem az agyaramat, az aznap elsőként fellépő Sabaton volt. S hogy miért tartom szerencsésnek magam? Tüstént elárulom. A svéd srácok háromnegyed hétkor, alig valamivel kapunyitás után masíroztak a színpadra teljes menetfelszerelésben, tereps...

Nem igazán leszek objektív. Már hogy is lennék, mikor már az év legelején sikerült elcsípni 2007 egyik legjobb koncertjét? Mert ugye rajongói elfogultság ide vagy oda, ha egy régi kedvenc még ma is annyira ki tud akasztani lehengerlő élő teljesítményével, hogy a buli kb. háromnegyedét libabőrös állapotban töltöm, akkor nincs miért eljátszani a tárg...

Immáron hagyományosnak nevezhető a január végi Wigwamos monstre Deep Purple-őrület a Cry Free szervezésében. Mint az már régóta ismeretes, ők hazánk legismertebb (talán mert az egyetlen?) Purple cover bandje, és mint ilyen, minden év elején valami igazán különlegessel igyekeznek előrukkolni.

Jó sok évig távol tartottam magam a Gire fellépéseitől, korántsem valami személyes iszony miatt, inkább az egykori Marco Polo klubbal nem volt szívélyes a viszonyom (szimplán valahogy helyileg nem éreztem ott jól magam, mielőtt túldimenzionálom az egészet), Zsírék pedig ott léptek fel a legtöbbet. Az A38 éppen megfelelő hely bármi jóféle zen...

Egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy a Szigetes koncert (meg előtte a korábbi Wigwamos nem túl nagy nézőszámot felvonultató buli) után valaki elhozza hozzánk az Evergreyt. De csodák még vannak. Vagy valaki csak turkál a gondolataimban. Mindegy, a lényeg, hogy újra itt voltak a svéd dark-prog-power-akármi metal srácok. Helyszín ...