Az idén nyári kiszámíthatatlan időjárás, no meg a szokásosan kiszámíthatatlan hazai koncertre járó réteg a Petőfi Csarnok belsejébe helyezte a Ministryt. Nem is baj, előző nap Avril Lavigne-en sikerült esernyővel+esőkabátban rommá ázni és megfázni, semmilyen porcikám nem kívánt egy újabb szabadtéri áldást.

Magamtól meg nem mondtam volna, így aztán a műsorfüzetből kellett kipuskáznom, meg is lepődtem, de a Hűség Városa idén bizony már 16. alkalommal adott helyt fesztiváljának, mely mára szinte a Tűztoronyhoz hasonló szimbólumává lett a városnak.

Ugyan sokan hörögtek azon, hogy mégis milyen dolog volt már a csendrendelet miatt a belső nagyterembe költöztetni a szabadtérire tervezett színpadi showt, a változtatás a koncert napján kétszeresen is igazolást nyert. Egyrészt, kábé a benti nagyteremnek megfelelő (hátul már kissé lazán is álló) embertömeg jött össze az estére - ez egyébké...

Vajon adhat-e tökéletes koncertet egy szabadtéri diszkóban, javarészt teljesen világosban, 40 fokban egy olyan zenekar, amelyik többek között pont sötét zenei világáról lett híres? Természetesen nem, pláne, ha a szóban forgó csapat pont a Paradise Lost, akik egyébként sem számítanak különösebben jó koncertbandának. Ennek ellenére nem volt ...

Habár a menetrendszerű fesztiválokon évről évre össze szoktunk futni pár alkalommal, igazából csak a Városliget felé közeledve tudatosult bennem, hogy hosszú évek óta nem láttam önálló koncerten a Tankcsapdát: nemcsak a szokásos évi két pesti önálló pecsás buli maradt ki az elmúlt 8-9 évben, hanem az olyan kiemelt jelentőségű megmozdulások is, mint...

Az csak egy dolog, hogy a To-Mera nem az én zenémet játssza, de ettől elvonatkoztatva is elég sok sebből vérzett a produkciójuk. Sokszor leírtam már: egy szanaszét szívott stoner/sludge bandánál, netán egy beleszarós, arcbamászó punk’n’roll csapatnál simán elfér egy kis fésületlenség, pontatlanság, urambocsá’ hamisság, bizonyos műfajok azonban egys...

Néha nem könnyű megtalálni az ihletet, elvégre ha az ember egy nagyon régóta várt, közel tökéletes koncertet lát-hall-él át, mi az ördögöt is lehet hozzáfűzni a témához azonkívül, hogy „kurva jó volt”? Hát nem sokat. De ezért is vagyunk újságírók – tudnunk kell papírra vetni azt, amit amúgy nem feltétlenül érdemes: meg kell próbálnunk teljesen szub...

A nemrégiben lebontott Kultiplex helyén tátongó űrt a leleményes koncertszervezők lázasan igyekeznek betölteni, minek következtében mostanában új helyek is megnyitják kapuikat a toporgó rockersereg előtt. Ezúttal a korábban folkos, népzenés stb. koncerteknek otthont adó Fonó került sorra, és meg kell, mondjam, igazán jól vizsgázott a klub.

Valamiért ez a turné nem akar minket. Első körben ugye elmaradt az egész, most meg a helyszínre érve szembesülhettünk azzal, hogy a Carnal Forge és a Suicidal Angels technikai okok miatt elmarad.

Sajnos a Snakebite-os Lőrincz Karit és nála is veteránabb arcokat soraiban tudó, fantáziadús, ámde az irányvonalat illetően igen sok kétséget hagyó Whitesnake Tribute Band Wigwamos bemutatkozásáról nem emlékezett meg magazinunk, de ez egy hardrokkert se tartson vissza attól, hogy megtekintse a csapatot, ha lakóhelye környékén felbukkannak az arcok.

Nem én öregszem – állapíthattam meg újfent a hajós négyes csomag első két brigádja láttán-hallatán, mivel most is csak ugyanaz jutott eszembe, ami mindig is, amikor ilyen összeállításokkal (értsd: zseni főbanda plusz egy középkategóriás support, kiegészítve két totálisan érdektelen, lényegtelen csapattal, akikre már a befejezés után 2 perccel sem e...

Mióta kézhez kaptam a Salvus bemutatkozó lemezét, elég sokszor megfordult a lejátszóban a „Minden Kezdet” c. korong, és szerintem cseppnyi elfogultság nélkül kijelenthető, hogy egy újabb egyéni hangvételű csapat tette le névjegyét az itthoni rockzenei underground sajnos túlontúl apróka (értve ezalatt a lehetőségeket…) asztalára. A srácokat az ...

Jealous Heart, Can’t Find My Way Home, Love Don’t Lie - a magunkfajta öregecskedő rockerek számára ezek a dalok a „nyugatról” behozott, javarészt kalóz Metal Ballads és hasonló című válogatás-kazetták világát idézik, a „szupercsenel” műsorán néha felbukkanó, feltúrt hajú rocksztárokat, és azt az érzést, hogy innen, kicsi banánköztársaságunktól hű d...