A Rammstein rajongóinak mostanság igazán nincs okuk a panaszra. Tavaly, az új lemezükkel turnézó németek eljutottak hazánkba is, és persze hogy teltház várta őket Budapesten. Idén az apropó ugyan egészen más volt, de a Sportaréna ismételten csurig töltve fogadta a hírhedt német industrial metalosokat. S mivel az aktuális, Made In Germany fedőnevű koncertsorozat a megegyező nevű friss válogatáslemezüket hivatott megtámogatni, borítékolható volt, hogy az este igazi slágerekkel lesz teletömve.
Nem hiszem, hogy különösebben meglepő lenne a tény, hogy ha a Pain of Salvation európai turnéra indul, akkor hozzánk is ellátogat. Gyakori vendégek nálunk, és ez így is van jól, egyszerűen nem tudnak rosszak lenni, maximum fáradtak meg betegek – esetleg az ekletikus setlist nem váltja be bizonyos ősrajongók reményeit. Mivel ez pont egy kelet-...
Bő egy éven belül másodszor volt adott a lehetőség, hogy a honi rajongók élőben is láthassák minden hard rock zenekarok egyik legpatinásabbikát és legnívósabbikát is egyben. Tavaly nyár végén, a Fezen fesztiválon járt nálunk legutoljára a Uriah Heep, azóta pedig megszületett a csapat huszonkettedik nagylemeze is Into The Wild címmel. A méregerős korong...
A Letlive pár hónapja már bizonyította ugyanitt , hogy az egyik legizgalmasabb poszt-hardcore banda manapság, hiszen nem csak a Fake History lemezük sikerült kiválóan, de ráadásul még hatalmas show-t is nyomnak élőben. Mindez továbbra is elsősorban Jason Butler frontembernek köszönhető, aki ezúttal talán egy cseppet visszafogottabb formát mutatott, mi...
Sokszor és sok helyen lehetett olvasni már elég hosszú évekkel ezelőtt is – és ezzel természetesen a rock/metal rajongókra kívánok utalni, hogy a Sziget már rég nem az, ami volt, és nem is elsősorban nekünk szól. Ezt mind alá is írom, ahogy azt is, hogy a fesztivál már rég kinőtte magát, túllépett a klasszikus értelemben vett rockfesztivál léten, é...
A 15. születésnapjához érkezett, évről-évre nagyobb léptékűvé hízó fesztivál körül ezúttal egyszerre változott meg több dolog is. Egyrészt ismét új helyszínre került a buli, másrészt az egyik korábbi fő szponzor, a Borsodi Sörgyár helyére a Soproni lépett be, harmadszor pedig – és talán ez a legfontosabb változás – az eddig „az utolsó nyári fesztiv...
Az utóbbi évek egyik legnagyobb vihart kavart történése egyértelműen a Dream Theater, illetve most már csak ex-dobosuk, Mike Portnoy közötti szappanopera volt. A prog színteret tekintve biztos, de az egész metal műfajra is igaz, hogy kevés tagcsere borzolta a kedélyeket hasonló nagyságrendben mostanában. Nemcsak azért, mert vitathatatlanul a Dream ...
Ha emlékeim nem csalnak, talán még sosem született Shock! beszámoló a Zöld Pardon rock keddjének keretében fellépő hazai zenekarról, noha stábunkból nem egyszer ellátogatott valaki megnézni egy-egy keddi ZP-s koncertet. Mivel azonban pesti Moby Dick bulira meglehetősen ritkán kerül sor, volt akkora esemény a soproni csapat ezen fellépése, hogy nem ...
A Zlin melleti Vizovicében, a Jelínek likőrgyár területén megrendezett nemzetközi fesztivál főleg a metal hagyományosabb irányzatai kedvelőinek jelent biztos pontot a nyár közepén. A két fronton zajló eseménysorozatban a lényeg természetesen most is a főszínpadra koncentrálódott, míg a kisszínpadon jobbára helyi érdekeltségű, feltörekvő zenekarok m...
Mint az egyik helyszínen felmart ingyenes programmagazin interjújából is újfent kiderült, Jon Bon Jovinak és Richie Samborának még 2011-ben is magyarázkodnia kell a '80-as évek feltúrt frizurái miatt. Ez azonban teljesen lényegtelenné silányul a Bon Jovi újabb európai turnéja iránti elképesztő érdeklődés fényében. Az aktuális bécsi koncertre körülb...
Bár az elmúlt két évben nem vettünk részt a németországi fesztiválon, elmondható, hogy kisebb, majd még kisebb társasággal jó néhány éve rendszeresen tiszteletünket tesszük a Bang Your Head!!!-en. Sajnos a legutóbbi, 2008-as látogatásunk élménybeszámolójának anyaga a technika ördögének „köszönhetően” megsemmisült annak idején, és újraírására sem ke...
Azt hiszem, a két évvel ezelőtti jubileumi banzáj volt a vízválasztó. Mármint nem az én életemben, mint inkább a Hegyalja Fesztiváléban. Akkor produkáltak tán először olyan nézőszámot – cirka hetvenegyezer látogató – amire már abszolúte nem lehetett lesajnálóan legyinteni, a jól ismert „Hegyalja – legalja” szlogent szajkózva. Meg persze abban az évbe...
Az elementárisra sikeredett tavaszi budapesti koncert után természetesen nem volt kérdés, hogy élni kell a lehetőséggel, és ha már egy éven belül kétszer is Magyarországra látogat a Slayer, az egyik leghangulatosabb vidéki fesztiválon is muszáj megnézni őket. Még akkor is, ha szerencsétlen Jeff Hanneman továbbra is csak lábadozik, és nincs társaival,...
Fogalmam sem volt, mire számítsak ettől a koncerttől. A Whitesnake Slide It In – 1987 – Slip Of The Tongue mesterhármasa életem meghatározó albumai közé tartozik, de a régebbi bluesos dolgaik is közel állnak hozzám, ráadásul David Coverdale hosszú évek óta két olyan übergitárossal nyomul Doug Aldrich és Reb Beach személyében, akiknek minden megnyil...
Az A38 terasza remek koncerthelyszín az olyan kaliberű bandáknak, mint a Karma To Burn. A színét a naplementével együtt változtató Duna ideális hátteret nyújtott a stoner rock egyik legkultikusabb képviselőjének magyarországi jelenéséhez, amit a műfaj (zömében harmincas) fanatikusai több mint egy évtizede vártak.
Habár jó ideje köztudott, hogy a Judas Priest és a Whitesnake is Budapestre készül, mégis meglepően sok magyarral akadtunk össze mindkét bulin (csak a prágai szálláshelyen két másik hazai, a koncertre érkezett társulatba botlottunk). Úgy látszik, sokan vagyunk, akiknek megért ennyi utazást ez a két (illetve Bécs vonatkozásában három) legenda – az e...
Mindenki a tavalyira készült, pedig az idei volt a jobb. Magamat is ideértem, mert a novemberi élmény megerősítése, és nem felülírása végett látogattam el Sting második budapesti szimfonikus koncertjére. Ezúttal nem volt nagyobb csinnadratta, néhány utcai óriásplakát kivételével senki és semmi nem fokozta a várakozásaimat. Ráadásul előző este southe...
Egy Hatebreed koncert értékelése igazából csak egyetlen módon történhet: ha hazaérve minden testrészed egyben van és sehol sem érzel fájdalmat, akkor valami nagyon nem stimmelt. Na persze nem a bunkó HC/metal koronázatlan császáraival, hiszen ők gyakorlatilag képtelenek hibázni: ahogy lemezen is mindig hozzák a magas színvonalat, úgy élőben is gara...
Zakk Wylde alighanem rekorder a meghiúsult magyarországi koncertek terén, hiszen Ozzy Osbourne oldalán két, a Black Label Societyvel egy fixen leszervezett bulija maradt már el Budapesten. Hogy azért ne menjen minden olyan simán, pár napig most is aggódhattunk, hiszen június közepén egy csúnya hangszálgyulladás miatt a bandának két nyugat-európai f...
Emlékszem, első találkozásom a The Wall-lal egy gimnáziumi angol faktos órán történt, amikor gyakorlatilag azzal telt el a dupla óra, hogy megnéztük egy ezerszer átmásolt videókazettáról a '82-ben készült filmet. Ez akkoriban még nagy szám volt, beavatottaknak éreztük magunkat, hogy "mi már láttuk". Noha kimondottan nem volt kötelező megnézni, keve...
Az Antillectual triójáról valahol azt olvastam, hogy olyanok, mint a Propagandhi, és elsőre tényleg nem állt messze a zenéjük a kanadai, erősen politikus hardcore/punk bandáétól: egy sajátos dobverő-fogással dolgozó dobos diktálta váltásokra fűzték fel energikus témáikat, amik egész érdekesek voltak... úgy nagyjából negyedóráig. Aztán muszáj volt meg...
Idén ötödik alkalommal került megrendezésre a Pannónia Fesztivál, mely nevéből is adódóan eleddig kizárólag hazai zenekarokat felvonultatva szállt versenybe az egyre növekvő itthoni kínálatban egyre nehezebben döntést hozó koncertlátogatók kegyeiért. Rendhagyó módon azonban most egy külföldi húzónevet is sikerült csatasorba állítani, Várpalotára ne...
Hosszú évek után tavaly végre újra volt metalfesztivál Magyarországon, és bár az első Metalfest jó néhány gyermekbetegségtől szenvedett, a hangulatra nem lehetett panasz, a kezdeményezésért pedig minden dicséretet megérdemelnek a szervezők. A tavalyi sufnituning jelleg idénre nagyjából odalett, a 2011-es fesztivál minden szempontból jóval profibbra s...
Sokan felhúzták a szemöldöküket annak hallatán, hogy a Back II Black énekes hard rock projectje kapta meg a bemelegítő szerepet, és a koncert előtt nekem is csak jobbára anyósom kedveskedő megjegyzése jutott az eszembe az egészről, aki szerint Bebének „olyan jó kis puha nyaka van". Szerencsére Bebének nemcsak nyaka, de hangszálai is vannak, sőt, fr...
Lehet könnyes szemmel nosztalgiázni a nyolcvanas éveken, hogy akkor még minden más volt, a zenei élet virágzott (bármilyen műfajról is beszélünk), és akkor még a popslágerek sem előregyártott fájlokból rakták össze, hanem értékálló zenét írtak – többnyire. És ez igaz is, talán nem véletlen, hogy rengeteg rockzenekar (és nem csak rock) hosszú évek ó...
Sajnos annak idején - rajtam kívül álló okok miatt - Mariusz Dudáék első magyarországi koncertjét kihagyni kényszerültem, úgyhogy most kétszeres izgalommal vártam ezt a bulit. A helyszínválasztástól ugyan nem igazán ájultam el (valahogy mindig is nyomasztónak, élettelennek tűnt számomra ez a klub, és az akusztikájával sem vagyok igazán elégedett), de...
Ki tudja, miért, de a főzenekar saját maga ragaszkodott ahhoz, hogy akusztikus nyitószámuk legyen ezen a bulin, ez a magyarázata tehát az Eleven duó fellépésének. Igazán persze annak tudnék örülni, ha a Frontiers inkább csomagban turnéztathatná a náluk hemzsegő régi nagyságokat, bár alapvetően nincs bajom az unplugged dolgokkal, amennyiben azok jók...
Facebook
Twitter