Azt mondják, jó helyen, jó időben kell lenni ahhoz, hogy valami igazán nagy és izgalmas dolog jöjjön létre. De talán egész egyszerűen a dolgoknak néha csak meg kell történnie. Felesleges lenne olyan fejtegetésekbe belemenni, hogy mi lenne, ha…, főleg mivel kétlem, hogy az Adrenaline Mob létjogosultságát bárki is kétségbe vonná. Igazából csak azt az egy dolgot nem értem, hogy korábban miért is nem „jutott eszébe” senkinek Russell Allennel zenekart alapítani: a Symphony X a maga műfajában páratlan, de túlságosan rétegzene, a fiatal Bujtor Istvánra hajazó énekes időnkénti vendégszereplései is leginkább a holland mágus Arjen Lucassennek köszönhetőek, illetve egy szem szólólemeze alapján sem mondhatjuk el, hogy a csapból is ő folyna. Hangja, tehetsége és végtelenül pozitív személyisége alapján pedig simán ráférne a világra egy kicsit több belőle. Most pedig nagy eséllyel az Adrenaline Mob meghozza számára azt a sikert, amit mindig is megérdemelt.
