Az izlandi Sólstafir napjaink egyik leginkább körülrajongott underground üdvöskéje úgy a szakma, mint a rajongók részéről. A srácok a kezdeti black metalos alapú lemezektől fokozatosan építkezve és fejlődve jutottak el mostani, kiemelkedően igényes, hangulatos és művészi muzsikájukhoz, Ótta címmel idén napvilágot látott, immár ötödik lemezük pedig az...

Bár a Black-Out elvben ma is aktív, sajnos túl gyakran nem adnak életjelet magukról. A néhány éve Kowa által említett, új dalokkal is kiegészített best of anyagról már szó sincs, és nagyon úgy tűnik, előbb lesz a kezünkben új nagylemez a Led Zeppelintől is, mint tőlük. Mivel egyik kedvenc magyar bandámról van szó, kifejezetten sajnálom azt is, hogy...

Érdekes módon csak akkortájt hallgattam meg az új Threshold-lemezt, amikor értesültem róla, hogy cimboráim készülnek a pozsonyi bulira, pedig akkor már kint volt egy ideje. Valahogy viszont nem repültem rá azonnal az új megjelenésre, ugyanis valamiért a March Of Progress is elment mellettem a maga idejében, és kissé korainak éreztem a folytatást. Ann...

Az a helyzet, hogy egy Cannibal Corpse-buli még mindig eseményszámba megy, amin muszáj részt venni. Mindez bizonyos esetekben csupán kívánság marad: a két évvel ezelőtti randevút történetesen Simon Le Bon és a Duran Duran hiúsította meg – egy napra szerveztek műfajilag egymástól a lehető legtávolabb álló, de engem speciel kimondottan érdeklő koncerte...

A Skindredet gyakorlatilag három éve, 2011 decemberében láttam először, az akkori, meglehetősen kevés nézőt vonzó buli óta pedig eljutottunk odáig, hogy legutóbbi, ha jól számoltam, ötödik magyar koncertjüknél ki kellett tenni a sold out táblát is. A banda népszerűsége meredeken emelkedik itthon is, ami a gyilkos fesztiválfellépések tükrében nem is c...

Harmadszorra tette tiszteletét Budapesten a '80-as évek egyik legfontosabb amerikai underground metalbandája, a chicagói Trouble. Az egész stílus fejlődésére óriási hatást gyakorló zenekar karrierje híresen lejtősnek bizonyult, de már a tavalyi visszatérő lemez, a The Distortion Field hallatán is egyértelműnek tűnt, hogy megint nagyon elkaptak valami...

Újabb kuriózum-értékű estével folytatódott a Subterra által szervezett doom szeánszok sora a Trafikban: ezúttal a Primordial énekes Alan Averill Nemtheanga végzetfém projektje, a Dread Sovereign tette tiszteletét a nyolcadik kerületben. A The Wounded Kings pár nappal korábban, ugyanitt megejtett fellépéséhez hasonlóan a hangulatot ismét sikerült eg...

A D-A-D nincs turnén, és legutóbbi lemezük is több majd három éve jelent meg, mégis felénk fújta őket a szél. Vélhetően kaptak egy visszautasíthatatlan ajánlatot, így fogták magukat és iderepültek, hogy egy kissé tán túlzottan is rövid, ám annál velősebb rock'n'roll-bulival pörgessék fel azon elvetemülteket, akik képesek akár még csütörtökön is roc...

Van az úgy, hogy a tulajdonképpeni főétel valójában csak az extra csemege szerepét hivatott betölteni valami igazán húsbavágó élmény mellett. Így volt ez számomra a Nadir és a The Wounded Kings esetében, ahol a főzenekarral csupán az utolsó percben ismerkedtem meg, míg a Tauszik Viktorékra egyre meggyőzőbb stúdiós teljesítményük okán kimondottan va...

Már én is unom, annyiszor írtuk le, de visszatérni valahogy úgy kell, mint ahogyan azt az Accept tette az utóbbi években: minden tekintetben a klasszikus alapokra helyezték a felépítményt, minden ott van a mai csapatban, amit a korábbiban annyira lehetett szeretni, de a mostani sztori egy igen sarkalatos ponton – a mikrofont tartó ember kérdésében ...

Szombaton ismét a Dürer Kertben járt Page Hamilton, ötvennégy éves amerikai állampolgár. Gitáros, énekes, (film)zeneszerző, szövegíró, producer, kortárs művész, ez utóbbi kifejezés minden gunyoros felhangja nélkül. Tisztességben megőszült és megkopaszodott könyvtárosra emlékeztető kinézetével, egyszerű szürke pólóban és farmerben, szép csendben és ...

Nyilván egy koncertbeszámoló nem terepe közéleti kérdések kielemzésének, de ettől még tény, hogy napjainkban sok szó esik a nők társadalmi szerepéről, esélyegyenlőségről és hasonlókról, és ilyenkor valahogy mindig kiderül, hogy macsó világban élünk. A rocktársadalom pedig ha lehet, még szexistább és hímsovinisztább, mint „nagy testvére", ezért sose...

Richie Kotzen valamit nagyon tudhat. Miközben a hasonszőrű gitáros nagyságok budapesti fellépéseikor jóformán lasszóval kell vadászni a közönségre, ő sokadszorra is képes csordulásig tölteni a Hajó gyomrát, pedig ezúttal egy válogatáslemez apropóján elindított hakniturnéval érkezett. Két dologra enged következtetni mindez: Kotzennek jót tett a Wine...