Még nem lehetett tudni a pesti Winger buliról, amikor mi már azt tervezgettük, hogy kimegyünk Bécsbe. Semmiképpen nem akartuk ugyanis elmulasztani a turnét – azt hiszem, akkor még nem hallottuk az új lemezt, de a három évvel ezelőtti müncheni buli akkora élmény volt, hogy minden követ meg akartunk mozgatni annak érdekében, hogy ismét elcsíphessük K...

Régóta terveztem már, hogy beszámolok egy önálló Whitesnake Tribute buliról, nemcsak a Lőrincz Karihoz fűződő személyes ismeretség miatt, hanem mert objektíven nézve is értékesnek tartom a produkciójukat – és ha már egyszer ilyen keveset játszanak Pesten (meg úgy általában is), legalább lehessen róluk olvasni az ún. szaksajtóban.

Valahol döbbenetes azért, hogy egy világsztár, aki konkrétan poszterarc volt annak idején (illetve a világ egyes tájain még mindig) egy évben már másodszor jár nálunk – februárban ugye már megfordult a hajón Richie Kotzen, noha akkor éppen Jack Sparrownak álcázta magát (hála az égnek azóta megszabadult a borzalmas szakálltól).

Kétlem, hogy panaszkodniuk kellene a Living Colour rajongóinak, amilyen sűrűn az utóbbi években megfordulnak nálunk, gyakorlatilag már megszokott arcoknak számítanak, még akkor is, ha az aktuális nézőszámot lehetetlen előre megsaccolni. Most is kb. ez történt, noha azt vártuk, hogy nem tudjuk, mit várhatunk, de azt semmiképpen, hogy saccra kétszáza...

Amennyiben hinni lehet a híreknek, 2006 nyarán elővételben alig több mint 50 jegy fogyott el a Petőfi Csarnokba meghirdetett Alice In Chains koncertre, ami aztán ennek köszönhetően jól el is maradt. Az évszázad egyik legnagyobb rejtélye marad, hol volt három és fél évvel ezelőtt az a bő kétezer ember, akik most dugig megtöltötték a helyet, de a lén...

Egy Joe Perry koncert nem éppen mindennapi esemény, ráadásul az Aerosmith drámát is figyelembe véve, mindenképp ott akartam lenni a House of Bluesban tartott koncerten. Szinte követelmény hogy a beszámoló írója lekésse az előzenekart, úgyhogy ennek eleget tudok tenni, csak annyit tudok, hogy a Steepwater Bandet egy éppoly ismeretlen zenekar helyett...

Az utóbbi tíz év legjobb W.A.S.P. lemezével rukkolt elő Blackie Lawless idén Babylon címmel. Bár az előző Dominator sem volt rossz anyag, egy-két töltelék azért került rá, ellenben a Babylon valódi W.A.S.P. himnuszok gyűjteménye, gyenge pillanatok nélkül.

A SYMA Csarnokban összeverődött közönség körében is megoszlottak a vélemények azt illetően, mennyire illett ebbe a közegbe Jamie Winchester és csapata, de annyi bizonyos, hogy jól játszottak. Nehéz lenne megfogalmazni, műfaji szempontból mi is pontosan ez a zene, nem is biztos, hogy állandóan mindent be kell skatulyázni, a lényeg, hogy működött, és e...

Simán ráfogható a zenekar kvázi kultstátusza és szinte fű alatt terjedő népszerűsége miatt, hogy egy hazai Porcupine Tree koncert valóban eseményszámba megy, noha elképzelésem sem volt, hogy mire is számítsak, de még csak azt sem tudtam volna megtippelni, hogy mennyien lesznek a Petőfi Csarnokban. Nem kellett panaszkodnunk...

Bő két évvel az A38-as koncertjük után és egy újabb kiváló lemezzel a hátuk mögött újra nálunk járt az Amorphis, minden finn zenék egyik legmeghatározóbbja a fájdalmasan-szép-depressziós - még azért nagyon metal vonalról -, csak most a hajó helyett a Dieselben léptek fel. A szoros turnémenetrend miatt totálisan matiné-időpontban kezdett az első zen...

Ez az Avatar nem az az Avatar volt, a magyar banda helyett egy meglehetősen furcsa svéd alakulat kapta a bevezető szerepet a szombat esti street rock orgián, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy illettek ide… Annak idején hallhatóan valami death / black alapú nordikus súlyossággal kezdhették a zenélést, de mára sokkal melodikusabb, rock’n’rollosabb le...

A Mystery Gang évek óta fehér folt volt nálam, mindig érdekelt, hogy milyenek lehetnek élőben, a neten fellelhető dalaik kifejezetten tetszettek, meg persze totálisan szimpatikus volt mindig is a zene mellé a körítés és az a milliő, ahogy totálisan autentikus módon képesek idevarázsolni nekünk a kétezres években a klasszikus ötvenes évekbeli amerikai...