Kip Winger az utóbbi években elég sok egykori ellenzőjének bizonyította be, hogy mekkora zenész, hiszen sokan csak akkor kezdték el a szemük helyett a fülükkel hallgatni a zenéjét, amikor a hajmetal-éra már csak nosztalgikus emléknek számított, ő pedig ismét visszatért a színre egykor oly sok női szívet megolvasztó zenekara élén. Nagy öröm ugyanakkor, hogy Kip még a legutóbbi két Winger album nagyszerűsége és sikere ellenére sem adta fel a szólókarrierjét, és immáron harmadszor köszönthettük Budapesten híres akusztikus szólóműsorával. 1997-ben sajnos nem láttam, 2008-ban igen – és a mostani élmény alapján ugyanígy akármikor megnézem majd, ha erre vetődik.
