Exkluzív lemezbemutatóként hirdette meg ezt a soron kívüli budapesti fellépést a Leander zenekar, a napokban kézzelfoghatóvá vált első albumuk, a Szívidomár kapcsán. Amolyan külföldön szokásos release party lett belőle, kiadós arcokkal, barátokkal és erősen limitált létszámú közönséggel. Mindehhez helyszínül a főváros egyik legkevésbé közönségbarát...

Kezdeném rögtön ott, hogy nem vagyok Kotzen-komplettista, Richie zenekaros tevékenységét azonban nagyra tartom, ugyanis véleményem szerint mind a Poison, mind a Mr. Big zenei világához igen sokat tett hozzá annak idején. Blues alapú, ízes gitározása már szemtelenül fiatalon nagy nevet faragott belőle abszolút megérdemelten, és az említett sztárband...

Tudom, hogy egyéni szoc probléma, és egyáltalán nem tartozik ide, de a nagy várakozás ellenére egy botrányos fejfájás miatt nagyon közel jártam hozzá, hogy kihagyjam ezt a koncertet. Mondanom sem kell, nagy hiba lett volna. Enyhe kifejezés, hogy a Matheos & Co. nem sűrűn jár felénk, bár - legalábbis az utóbbi tíz évben - még mindig gyakrabban f...

Tony MacAlpine vitathatatlanul a neoklasszikus gitározás egyik legmeghatározóbb figurája, ráadásul szólócsapatával most tette először tiszteletét hazánkban, és ugyan nem vagyok kifejezetten rajongója az instrumentális gitárzenéknek, mégis egyértelmű volt, hogy meg kell lesnem, mit produkál élőben a súlyos muzsikák elsőszámú fekete gitárvarázslója.

A zeneipar átalakulásának sokféle jelével találkozhat az egyszeri zenerajongó nap mint nap, hét mint hét, ezek közül az egyik legszembetűnőbb és leghatékonyabb az árukapcsolás. Tehát: az újság egyben koncertbelépő, a nagylemez mellé újság jár (avagy maga a CD annak melléklete), a koncertbelépőhöz CD jár ajándékba és így tovább. A dolog pedig működi...

Ellentétben több ismerősömmel (inkluzíve a szerkesztőség némely tagjával), akik az új Opeth lemez miatt eleve el sem jöttek a koncertre, vagy finoman szólva szkeptikusan és előítéletektől sem mentesen látogattak el az immár dohányfüst-mentes Wigwamba (pardon, Club 202-be), bennem semmilyen előzetes fenntartás nem volt a csapattal szemben. Töredelme...

Érdekes, hogy Európában a briteket leszámítva mindössze a svédek és a németek tudtak néhány igazán nagy sikereket elért rockbandát kitermelni a rock’n’roll öt évtizede alatt, más országok valahogy lemaradtak. Persze valamilyen értelemben a nagy finn bumm is ide tartozik, de az egy körülbelül tíz-tizenöt éves történet. Ennek fényében Dánia (pláne, h...

Mostanában szinte minden külföldi koncert minifesztiválként rendeződik meg, ami egyfelől jó dolog, mert sok zenét kap az ember a pénzéért, másrészt viszont munkanapon baromi fárasztó is tud lenni, pláne, ha a főbandára vagyunk ráhangolódva. A fenti listához egyébként még hozzájött az Asphalt Horsemen is, akikre már nem értünk oda, mert a szervezők ...

Ahogy azt a fezenes Dream Theater beszámolóban Kiss Gábor kolléga hosszan kifejtette, a rocksajtó hosszú hónapokig volt hangos a Mike Portnoy vs többi zenekartag által gerjesztett enyhén szólva is kínosnak mondható csörtétől, és ahogy az lenni szokott, ilyen helyzetben a csendesebb fél jön ki jobban az adott helyzetből. Mivel a Dream Theater tavaly a...

Ken Hensley ötven éve áll színpadon! Hihetetlen, nem igaz? Mivel pedig Ken barátunk ízig-vérig muzsikus, mivel mással is ünnepelhetné meg az elmúlt fél évszázadot, mint egy bensőséges, meghitt előadó-est körúttal? Szándékosan nem a koncert szót használtam, hiszen bár Kenen és egy szál gitáron vagy zongorán volt a hangsúly, többről volt szó ezúttal,...

Későn ébredőként csupán tavaly sikerült felfedeznem a Turbót, most pedig végre koncerten is sikerült meglesnem az egyik legegyedibb magyar zenekart. Kíváncsi is voltam, hogyan lesznek képesek hozni magukat élőben, számomra ugyanis – szemben azzal, amit Tanka Balázs elmondott nekünk – a Lost Measure nagy része inkább alapos hallgatást igénylő, belemélye...

A nemrégiben lezajlott Morbid Angel buli mellett az idei év másik nagy extrém zenei eseménye kétségtelenül a Cynic felbukkanása volt hazánkban. David Vincentékhez hasonlóan ez a formáció is valóságos jelenséggé nőtte ki magát az évek során, amelyet legfőképp első lemezük, a Focus testesít meg. A jazzes, elszállós death metal pionírjai persze azóta igen...

Őszintén bevallom, még jóindulattal is csak koca-Skindred rajongónak vagyok nevezhető. Pontosabban eddig így volt, hiszen 2011. december első napjától biztos, hogy fokozott figyelemmel fogom kísérni a walesi csapat munkásságát. Bár gyakorlatilag csak a beharangozott koncertnek volt köszönhető, hogy utánaástam kicsit a zenekarnak – körülbelül egy hó...