Az egyszeri sajtós az állát vakargatva keresi a rárepülési szöget egy Roxette koncertre 2015-ben, de jellemzően aligha találja meg azt a nézőpontot, ahonnan mindez majd a kívülállók, vagy legalább a maga számára izgalmassá tehető. Elhatározza hát, hogy cifrázás nélkül egyszerűen élvezni fogja kamaszkora legszebb dalait ezen a kora nyári estén, és h...

Alig másfél hónappal a június végi Toto-koncert előtt a csapat rajongói igazán remek műsorral melegíthettek, hiszen nem más lépett fel az A38 színpadán, mint az 1992-ben elhunyt Jeff Porcarót a dobok mögött váltó Simon Phillips. Ráadásul Simon azzal a Protocol projecttel érkezett, amiben egyik társa Andy Timmons, akire még mai is könnyes szemmel go...

Rock Ballet Extravaganza – szólt a szlogen a Heart Of Storm címre keresztelt produkció kapcsán, a bővebb promószöveg pedig szimfonikus rock aláfestéssel kísért modern balettet ígért. Mindezt Derek Sherinian, Tony Franklin, Greg Bissonette és Brent Woods előadásában, ezen névsor pedig már önmagában is meglehetősen érdekfeszítő, ha pedig figyelembe v...

A Cavanagh fivérek dalai a Silent Enigma – A Fine Day To Exit albumok közötti időszakban hatalmas hatással voltak rám, a középiskolás években szellemi-lelki és zenei szempontból is mindennapi betévőnek számítottak az Anathema KAZETTÁK, és máig át tudom érezni minden sorukat, rezdülésüket és nyomorukat. És bár az egykori melankolikus doom császárok vé...

Ha új Mono-lemez, akkor azt egy hazai Mono-koncert is követi. Szerencsére már évek óta ez a menetrend, de sajnos ez a sajátos zenei élményt nyújtó, japán mivolta miatt alapból különleges zenekar még mindig csak egy maroknyi rajongót vonz idehaza. Nem mondom, hogy könnyű zene az a fajta atmoszférikus instrumentális utazás, amit a Mono nyújt, de mind...

Noha pár éve kijelentettem, hogy a zsebkendőnyi színtér belterjessége miatt nem fogok magyar bandákról írni, ezt egyrészt elsősorban az „őszinte, kőkemény rock" nagy öregjeire értettem, másrészt pedig a rocksajtó-szabadság jegyében akkor és úgy szegek meg bármilyen „fogadalmat", ahogy nekem tetszik. Ha pedig úgy vesszük, ezt egy-egy fesztiválbeszám...

Van annak ideológiai és zenei oka egyaránt, hogy a Laibach rendre ismétlődő jelenéseit magam elől is elhallgatom. Alapvetően nem kenyerem, amikor a muzsikát a politikával keverik, sőt, az előbbit esetlegesen az utóbbi közvetítő eszközévé degradálják. Milan Fras és aktuális csapata mindig határozott üzenettel érkezik a porondra, élő fellépéseiken pe...

Magazinunk és az előzenekarok viszonya lassan kezd közhelyszámba menni, lassan tehát pénzbüntetést kellene házon belül szednünk azért, ha valaki egy-egy cikkben vagy akár a belső fórumokon megemlíti. Még egyszer utoljára azért megemlítem, hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült lekésni az osztrák Garagedays műsorát, pedig diszkriminatív módon a...

Érdemes kicsit visszamenni az időben, és személyes vizekre evezni, hogy érzékeltetni tudjam a Corrosion Of Conformity rám gyakorolt hatását. 1994-ben hihetetlen mennyiségű és minőségű album jelent meg – Pantera , Soundgarden , Prong , Danzig, a John Corabi-féle Motley Crue és még sorolhatnánk napestig. Egy LP azonban még ebből a nagyon erős termésből is ki...

Ha jobban belegondolok, Freddie Mercuryn és a Slayeren kívül nem nagyon van olyan tényező a rockzenében, amellyel kapcsolatban szinte minden kolléga véleménye megegyezik a szerkesztőségben, de ha egy kicsit jobban megerőltetem az agyam, Chuck Schuldiner munkássága is ezek közé tartozik. Hiszen a thrasher Kiss Gábor, a blacker Balázs, a stoner Andor...

Kissé ünneprontó leszek, de kevés dolog hagy hasonlóképpen hidegen, mint egy instrumentális album megjelenése a prog/jazz metal színtéren, ekként transzba nem estem tőle, de tény: a koncert napján a nevében is óriás Giant Electric Pea kiadónál jelent meg a Special Providence negyedik nagylemeze, az Essence Of Change. Ami ellenben egészen biztosan t...

Az Overkill annak idején viszonylag későn jutott el először Magyarországra, de azóta azért kisebb-nagyobb rendszerességgel itt vannak, aminél az újabb budapesti buli láttán aligha kívánhatnánk jobbat magunknak. Különös hangulatot adott ennek a fellépésnek, hogy Blitzék ezúttal a Sanctuaryvel érkeztek Budapestre, hiszen azon a bizonyos 1998-as estén m...

Ha Devin Townsend jön, akkor menni kell, ez nem kérdés, hanem tény. 2012 decemberében láthattuk itthon először a kopasz gumiarcút, aki akkor a Fear Factory társult headlinereként, de időben a Los Angeles-i cybermetalosok előtt lépett színpadra az A38 Hajón. Nem hiszem, hogy csak számomra volt akkor ő az igazi főattrakció, utána Dino Cazareséket kevés...