Lehet könnyes szemmel nosztalgiázni a nyolcvanas éveken, hogy akkor még minden más volt, a zenei élet virágzott (bármilyen műfajról is beszélünk), és akkor még a popslágerek sem előregyártott fájlokból rakták össze, hanem értékálló zenét írtak – többnyire. És ez igaz is, talán nem véletlen, hogy rengeteg rockzenekar (és nem csak rock) hosszú évek óta rákapott az 80's nagy sikereinek átdolgozására.
Sajnos annak idején - rajtam kívül álló okok miatt - Mariusz Dudáék első magyarországi koncertjét kihagyni kényszerültem, úgyhogy most kétszeres izgalommal vártam ezt a bulit. A helyszínválasztástól ugyan nem igazán ájultam el (valahogy mindig is nyomasztónak, élettelennek tűnt számomra ez a klub, és az akusztikájával sem vagyok igazán elégedett), de...
Ki tudja, miért, de a főzenekar saját maga ragaszkodott ahhoz, hogy akusztikus nyitószámuk legyen ezen a bulin, ez a magyarázata tehát az Eleven duó fellépésének. Igazán persze annak tudnék örülni, ha a Frontiers inkább csomagban turnéztathatná a náluk hemzsegő régi nagyságokat, bár alapvetően nincs bajom az unplugged dolgokkal, amennyiben azok jók...
Teljesen mindegy, mi a pőre igazság, Marty Friedman a világnak ebben a nem túl méretes szegletében mindig a Megadeth ex-gitárosa marad, illetve a srác, aki előtte a Cacophonyban zenélt Jason Beckerrel, azzal a hosszú évek óta Lou Gehrig-kórral küzdő gitáros-zsenivel. Az mindegy, hogy annak idején a Megadeth lemezekkel párhuzamosan adott ki szólólem...
Az eredetileg a PeCsába hirdetett bulira előzetesen egyfajta többismeretlenes egyenletként tekintettem. Egyfelől mindjárt a helyszínváltozás miatt („Ennyire rosszul fogynának elővételben a jegyek?"), másfelől pedig ugye a Kamelot frontján bekövetkezett személyügyi fejlemények okán („Pótolható-e egyáltalán Khan hangja, stílusa és színpadi egyénisége...
Nincs is jobb egy szerda esti Voivod koncertnél, még ha azért konkrétan keresztben át is kell szelni érte a várost. Az est első fellépőjére, a szegedi Dystopiára kimondottan kíváncsi voltam, akikről a 2007-es lemezük óta vajmi keveset lehetett hallani – néha egy-egy koncerthír, de inkább az énekes/gitáros Vári Gáborról lehetett olvasni, aki időközben í...
A Cherry Bomb a nem igazán ideális körülmények (19.20-as kezdés a korán érkezőknek) ellenére remekül helytállt, és csajos rockzenéjével tutira megnyerte magának a jelenlevőket. Olyan számokkal tették le a névjegyüket, mint a Nice Boys (azaz Girls) Don't Play Rock N'Roll, a Fuck Off And Die vagy a Kickstart My Heart, utóbbit ráadásul elég szépen át is...
Egy angol és egy német zenekar, akik jobbára menetelő lépésben szántják fel a nem túl méretes színpadot, ahol a háttérvásznon a második zenekarnál egy fogaskerék, egy vörös csillag, meg egy kalapács is látható, mindez május elsején – ennek azért akad némi pikáns mellékíze. Ugyan a brit zenekar szinte hazajáró vendégnek számít nálunk, ellenben a Die ...
A pop punk/metal/hardcore Till We Drop ra kifejezetten kíváncsi voltam, és az már az első két szám alatt lejött, hogy próbálnak szinte mindent belepakolni a fenti műfajok jellegzetességeiből a számaikba. Vagyis az ultradallamos punk témákat keverték a hardcore-os üvöltésekkel, miközben a remek színpadi munkát bemutató brigád hozta a témahalmozós meta...
Slayer és Megadeth együtt – létezhet ennél ütősebb összeállítás? Hasonló talán igen, jobb azonban aligha, és óriási öröm, hogy ezúttal még csak külföldre sem kellett elutazni a Big Four feléért. A nagyjából felénél lefüggönyözött Aréna elsőre érdekesen nézett ki az oldalt elhelyezett színpaddal, de nekem nagyon bejött ez az elrendezés: a saccra úgy...
A Vanden Plas hiába tölt be úgymond vezető szerepet a német prog színtéren, Ausztriát eléggé elhanyagolták eddig, és ez sajnos a koncert kuriózum-jellegének ellenére is meglátszott a gyér érdeklődésen. Ha azt vesszük, hogy pár éve a Symphony X headliner turnéjának bécsi állomásán tisztességesen megtelt a Planet, ahhoz képest elég siralmas a negyedh...
Egy Red Hot Chili szintű zenekar tribute bandájának lenni egyszerre roppant hálás és hálátlan feladat. Egyfelől a rajongótábor mindenhol adott, szinte elég csak csukott szemmel rábökni a diszkográfiára, a program kiválasztásával gyakorlatilag nem is nagyon lehet tévedni, annyi klasszikus áll rendelkezésre. Másrészt az élő teljesítménnyel, a színpad...
A legendáknak van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy megismételhetetlenek. Éppen emiatt ha hosszú évekkel a fénykor után netán nekiállnak levest melegíteni (szebben mondva: új fejezetet kezdeni), sokan még akkor is állandóan a régi dolgokat emlegetik majd, ha történetesen mindenki a helyén van a hőskorszakból. Még nehezebb a helyzet, amennyiben ut...
Az „angyalos" thrash turné budapesti állomása az első verzió szerint egybeesett volna a pecsás Power Of Metal bulival, ami értelemszerűen minden érintett fél számára szívás lett volna, beleértve természetesen a közönséget is. Némi háttérkavarás után szerencsére sikerült egy nappal előbbre hozni a düreres koncertet, úgyhogy aki bírta idővel, pénzzel é...
Az utóbbi időben Európa-szerte egymást érik a négy-öt-hat zenekaros utazó fesztiválok: Paganfest, Thrashfest, Killfest, Heidenfest, nem is beszélve a felsőligás nagybácsi Big Fourról. Manapság, amikor az elhúzódó gazdasági világválság hatását a zeneipar robbanásszerű változásai is kísérik, érthető módon a bandák – és menedzsmentjeik – is igyekeznek...
Nem panaszkodhatnak mostanság a thrash műfaj rajongói: még csak március van, de már itt járt a Sodom, ezen a napon érkezik a Death Angel, egy hónap sincs hátra a Slayer és a Megadeth közös fellépéséig, májusban pedig a Voivodnak örülhetünk. A Killfest néven futó monstre esemény a lehető legtökéletesebben illett ebbe a mezőnybe, hiszen három nagyon ...
Ugyan tiszta szívemből utálom, ha valaki az úgynevezett „igényes zenehallgatók" ízlésével példálózik, de a Toto gitárosa kapcsán sajnos én sem nagyon tudok mást tenni. Habár Steve Lukather sosem tartozott a csapból is folyó sztáralkatok közé, nimbusza hála a jó égnek Magyarországon is töretlen, amire ez az újabb A38-as teltház szolgáltatta a legéke...
A meghirdetett kapunyitási időpontban a Petőfi Csarnok előtt kígyózó jókora sor még akkor is meglepő látvány volt az Apocalyptica bulija előtt, ha nyugodtan kijelenthetjük, ma már a finn csellisták a metal közönségen kívül egy újabb réteget is sikerrel behálóztak. Nem véletlen tehát, ha körülbelül annyira vegyes volt a közönség, mint tavaly májusban...
Tim barátunk is azon külhoni zenészek közé tartozik, akik annyit járnak errefelé, hogy lassan akár állampolgárságért is folyamodhatnának. A srác esetében ez a pécsi buli az ötödik találkozást jelentette a magyar publikummal (2002-ben a Judas Priest, 2006-ban a Beyond Fear élén tette nálunk tiszteletét, míg tavaly két ízben is szólózenekarral játszo...
Egyszer már volt szerencsém a Sodomhoz élőben, és mivel az a buli finoman szólva sem volt meggyőző, ez az este is igencsak kétesélyesnek ígérkezett. Bár egy napsütésben játszott fesztiválbuli – a Bang Your Head!-en láttam korábban a csapatot – nem hasonlítható össze egy klubkoncerttel, azt azért így is leszögezhetjük, hogy a Sodom magasan felülmúlt...
„Meghalt Gary Moore" – jött az sms egy barátomtól, épp amikor kis társaságunkkal beparkoltunk az Arena elé. Thin Lizzy koncert előtt egy ilyen hír?! Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, aztán abban maradtam magammal, ha valós az infó, azt úgyis megtudjuk hamarosan.
Nem vagyok már rendszeres tribute-koncertlátogató, de a Europe-hoz fűződő viszonyom bensőségesebb, mint más bandák esetében; ráadásul szerintem egy előttük tisztelgő zenekar nemcsak itthon, hanem egész Európában (eh-eh) különlegességnek számít.
Sokféle módon vissza lehet térni, és persze nem is csak egyszer, a kérdés mindössze annyi, nem röhög-e majd rajtunk mindenki a hasát fogva, amikor a nagy semmiből hetvenedszerre is felállva be akarjuk bizonyítani, hogy jobbak vagyunk, mint valaha. A német rocktörténelem egyik legpatinásabb neve szerencsére nem hangzatos sajtónyilatkozatokkal vagy a...
„Sajnos, önhibámon kívül lemaradtam a két nyitó zenekarról.” Ez az a mára már szállóigévé vált mondat, ami nélkül egy valamirevaló rockújságíró nem kezd koncertbeszámolót. Mindez persze nagy blamázs, ajtószaggató baromság! Viszont láthatólag szükséges ahhoz, hogy az úgynevezett rockújságíró, ki magát tévedhetetlennek képzeli, nem kis egóját megszil...
Bő egy évvel a legutolsó, szintén a Dieselben bemutatott, kiválóan sikeredett W.A.S.P. produkció után Blackie Lawless és társulata ismét eljött, hogy leigázzon minket. Kiindulva az előző buliból, erre minden esély meg is volt, feltéve, ha te is olyan vagy, mint én, aki kifejezetten utálja előre megnézni neten a várható setlistet. Más kérdés, ha meg...
Bár nem terveztem, hogy szóba hozom a jelenleg is folyamatban lévő bírósági eljárást, amelyet a debreceniek a másik Boxszal szemben kénytelenek a név birtoklásáért végigvinni, egy gondolat kapcsán mégis ki kell, térjek rá. A Koriékkal nem szimpatizálók körében ugyanis elterjedt a pejoratív elnevezésként létrejött „Lokibox" név, amelynek esetében le...
Nem is tudok visszaemlékezni, mikor láttam utoljára (vagy láttam-e egyáltalán) olyat, hogy az előzenekart visszatapsolják. Persze Cseh István esetében a „zenekar" elnevezés cseppet túlzás, hiszen egymaga sétált fel szinte feltűnés nélkül a színpadra akusztikus gitárjával, udvariasan köszönt, majd belevágott műsorának első felébe, amely ismert, és k...
Facebook
Twitter