Shock!

augusztus 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Iced Earth, White Wizzard, Fury UK - Budapest, 2011. november 24.

Jómagam a Framing Armageddont tartom az Iced Earth csúcsalkotásának, a második helyezett pedig a The Glorious Burden, tehát igen érzékenyen érintett Ripper eltávolítása, pláne, hogy az azt követő Barlow-féle lemez messze nem sikerült annyira jól, mint amilyen lehetett volna. Ettől függetlenül a Jon Schaffer Band esetében is totálisan értelmetlennek tartom a különféle korszakok összehasonlítását és az ezekből kibontakozó szenvedélyes vitákat, ugyanis az egyetlen ember, akinek tényleg a zenekar az élete, az maga Schaffer. Róla simán elhiszem, hogy akár meg is halna a bandájáért. Lehet tehát némelyik döntésével vagy annak kivitelezésével, kommunikációjával nem szimpatizálni, de az, hogy a banda eddig minden hullámvölgyet túlélt, mégiscsak őt igazolja. Az ismét leköszönő Matt Barlow helyére pedig kitűnő választás volt a mindkét elődjének legjobb oldalát kidomborítani képest Stu Block – legalábbis a friss lemez alapján mindenképpen így tűnt, tehát hogy a viharba ne lettünk volna tehát kíváncsiak arra, hogy mit nyújt az ifjú titán élőben.

időpont:
2011. november 24.
helyszín:
Budapest, Club 202
Neked hogy tetszett?
( 14 Szavazat )

Sajnos kevesen gondolták hasonlóan, ami mindenképpen meglepett, hiszen itthon még soha nem láttam a bandát, a legendás, elmaradt 2002-es bulin pedig jóval többen jelentek (volna) meg. Végül azonban a szellős nézőszám egyetlen igazi negatívumának a fűtetlenség bizonyult, amit nem is tudom, az első komoly hidegek kezdetén miképp is gondolt a Club 202 vezetősége.

Ahogy öregszem, egyre intoleránsabb vagyok az előzenekarok iránt. Ennek régebben az is oka volt, hogy miattuk borzasztóan elhúzódtak a főbandák koncertkezdései, mostanában pedig alig akad nemzetközi buli, ahol ne lenne legalább három support, amelyből minimum kettőre baromira nem vagyok kíváncsi még akkor sem, ha nem szarok. (Emiatt a Hammerfallt is kihagytam, hiába tetszett nagyon az utolsó lemezük és hozták magukkal a Vicious Rumorst is, és bizony az Orphaned Landtől is tartok kicsit.) Egyszóval: a Fury UK távolról sem volt rossz, ellenben totálisan érdektelen, és még a lemezen egyébként korrekt White Wizzard rövidített programja miatt (négy szám) sem tudtam könnyeket ejteni, főleg, hogy így még az Iced Earth is emberi időben kezdődött.

Nem is akárhogy: a Dystopia címadó tétele elég gyorsan lesikálta az agyunkat. Utána viszont, amikor a koncert előrehaladtával sikerült felocsúdni, szívesen letörtem volna a keverős kezét, aki a mélyeken kívül úgy látszik, mást nem ismert, hiszen nemcsak Troy Steele szólógitárját sikerült szinte folyamatosan elrejtenie, de néha még Jon hangszerét is. Maradt viszont rengeteg „duhogás" – még szerencse, hogy Stu-ból és a vokálokból nagyjából minden eljutott az érdeklődőkhöz. Hozzáteszem, mindez középen volt így, hallottam olyan véleményt is, hogy Troy előtt állva okés volt a dolog, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy a számok ismeretében bőven élvezhető volt az összkép.

Setlist:

01. Dystopia
02. Angels Holocaust
03. Slave To The Dark
04. Stand Alone
05. When The Night Falls
06. Damien
07. Dark City
08. The Hunter
09. Anthem
10. Declaration Day
11. Watching Over Me
---
12. Dante's Inferno
13. Iced Earth

Ami pedig a színpadról áradó pozitív energiatölteteket illeti, azt semmilyen hangmérnök nem tudta elcseszni: felszabadult, kiegyensúlyozott zenészeket láthattunk fent (spontán poénkodni is), és persze amire a leginkább kíváncsiak voltunk: az új fiú sem vallott szégyent. Még akkor sem, ha a Declaration Day magasaival ő is baromira megszenvedett. Azzal viszont abszolút nem értek egyet, hogy Barlow érzelmi töltete hiányozna a hangjából – illetve, az valóban hiányzik, ellenben benne van a sajátja. Ennek megfelelően még a Watching Over Me is kellően hatásos tudott maradni, már csak azért is, mert nem számítottam rá. Sem a Stand Alone-ra, sem a Damienre – annál jobban ütöttek ezek is.

Azt persze lehetett tudni egy ideje, hogy nagyeposzuk, a Dante's Inferno visszakerül a programba, ennek megfelelően ez volt a totál csúcspont! Kevés irodalmi mű adaptálható annyira jól metalra, mint ez a zseniális, még ma is élvezhető alkotás, és Schaffer anno nagyon jól el is csípte a hangulatát. Tényleg óriási élmény volt élőben hallani az egész negyedórás opuszt. Persze ez nyilván más remek dalok rovására történt így, de a két és fél-három órás, kétfelvonásos Iced Earth koncertek pont az elmaradt alkalom időszakában voltak jellemzők a bandára – és persze akkor is nyilván el lehetett mondani, hogy aznap este épp mi hiányzott a repertoárból. Így is bő 100 perc körül járt a műsor, kábé nulla üresjárattal, viszont folyamatos betonozással – nem mondhatok mást, mint hogy a 2011-es év egyik legnagyobb metal buliját láttam, amit ezen sorok írásakor már csak a Lizzy Borden überelhet.

Fotók: Réti Zsolt

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.