Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Roger Waters - Budapest, 2011. június 22.

Roger WatersEmlékszem, első találkozásom a The Wall-lal egy gimnáziumi angol faktos órán történt, amikor gyakorlatilag azzal telt el a dupla óra, hogy megnéztük egy ezerszer átmásolt videókazettáról a '82-ben készült filmet. Ez akkoriban még nagy szám volt, beavatottaknak éreztük magunkat, hogy "mi már láttuk". Noha kimondottan nem volt kötelező megnézni, kevesen hagyták el az osztálytermet. Nem állítom, hogy túlságosan értettük volna, miről is szól, de a rendszerváltás előtt még ez is valamiféle lázadásnak tűnt, értelmezzük a Falat akárhogy is. Néhány animációs rész örökre beégett az agyamba, és ugyan akkor nekem a The Dark Side Of The Moon jobban tetszett, ennek lehet, annyi volt az oka, hogy az volt meg éppen bakeliten otthon.

időpont:
2011. június 22.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 63 Szavazat )

Aztán eltelt számtalan esztendő és alkalmam nyílt élőben is átélni ezt a grandiózus előadást. Ahogy Draveczki kolléga írta a 2007-es koncertbeszámoló végén: Roger Waterst egyszer látni kell, főleg, ha a rocktörténelem egyik legmeghatározóbb albumát állítja éppen színpadra. Nem szeretném hosszan fejtegetni, miért van/volt/lesz felbecsülhetetlen jelentősége a The Wallnak, és az is teljesen mindegy jelen esetben, hogy az ősrajongók térdremegve várják a nagy zenekari összeborulást, azzal meg nyilvánvalóan mindenki tisztában van, hogy ez a koncert a megalomán Roger Watersről szól. Noha ami látványban és hangban körülveszi, egész szépen eltörpítette. És nem azért, mert az Aréna teljes szélességében felépítették A Falat.

Még így, jó pár órával az előadás után is csak keresgélem a szavakat, egészen egyszerűen nem lehet írott formában átadni, miért volt lenyűgöző és monumentális ez a kétszer ötven perc. Aki "átlagos koncertet" vagy netalán csak egy Roger Waters (és kísérőzenészei) koncertet várt volna, és fel volt háborodva a kvázi személytelenségen, az nagyon eltévedhetett. Ez az este a látványról és a hangról szólt, egyszerre volt mozi, színház, rockopera, musical, szemfényvesztés, olyan kompakt és minden részletre kiterjedően gazdag élményadag, amit nem igazán lehet mihez hasonlítani.Roger Waters

Ezen az estén rögtön az elején elhasználták a pirotechnikát, amit közvetlen közelről páratlan élmény volt átélni, a zenekart legtöbbször inkább sejteni lehetett, mint látni, de a dramaturgia által megkövetelt pillanatoknál megkapták a fejfényt a zenészek, énekesek, a teljesen felépülő falra vetített filmet a mai kor technikájának megfelelő animációval látták el – természetesen olykor belekeverve a klasszikus mozi részeit – amitől konkrétan térbelivé vált az a hatalmas sík felület, és egyes képsorok láttán konkrétan érezni lehetett, hogy na, most szippant be az az átok a fal minket is. A nézők felett hosszú percekig lebegő terjedelmes méretű, piros szemű, ám éjfekete vadmalac (és most tekintsünk el a rajta olvasható feliratok mélyelemzésétől), a fél Arénát átszelő helikopter, a térhatású hang, a megelevenedő, gigantikus méretű, világító szemű, mozgó figurák, az abonyi székhelyű Somogyi Iskola - Együtt a Gyermekekért alapítvány tizenhat lelkes pártfogoltja (egy életre szóló élmény lehetett a gyerekeknek az a pár perc a színpadon) mind hozzájárult ahhoz, hogy végig valahol a padlón keressem az állkapcsomat. Mert ez bizony élmény volt a javából.

Nem vártam, hogy a zenekar mást játsszon, mint ami a kötelező, nem érdekelt a félplayback, hogy a mára joviális öregúrrá formálódott Roger Waters esetleg nem élőben énekelt mindent. Azon sem ütköztem meg, hogy a falra vetített szöveges Roger Watersés képi üzenetek nagy része demagóg módon közvetíti Waters gondolatait -- úgyis mindenki számára világos, hogy ez a világ már rég a feje tetején ácsorog. Az sem érdekelt, hogy az óriási díszlet előtt/mellett bizony bolhányivá zsugorodtak az emberek. Én most nem Roger Waterst mentem megnézni, hanem A Falat. És bizony rég – vagy talán még sosem – láttam teljes teltházat az Arénában, bár az embermassza lassan szentjánosbogarak gyülekezőhelyévé válik a nonstop világító mobilok és fényképezőgépek miatt. Persze, mindenkinek kell a személyes élmény, de nem az a legszemélyesebb, ha valaki elmegy megnézni/meghallgatni, átadja magát az élménynek, és nem azzal vonja el a figyelmét, hogy melyik gombot nyomja meg a fényképezőgépen, amivel nézhetetlen minőségű képeket és videókat csinál?

Ám mielőtt beleborulnék a saját észosztásomba, így a végén annyit még hozzáfűznék, hogy szívesen megnézném DVD-n is, ahogy leomlik a fal, noha azt a pár ottani másodpercet semmi sem tudja pótolni vagy megközelíteni. Most mondjam azt én is, hogy "Roger Waterst egyszer látni kell"?...

További fotók:
Roger Waters

 

Hozzászólások 

 
+2 #18 Beren 2011-06-29 11:05
Idézet - Valentin Szilvia:
Beren: regisztrált user eddig is javíthatta a sajátját, de most náluk beállítottam a törlés funkciót is.

Nagaarum: megdupláztam a beírható karakterek számát.

Egyéb óhaj-sóhaj? :)


Aha, csak nem voltam regisztrálva. Most már lettem. Külön tetszik, hogy így nem kell kapcsázni... (:o)
Idézet
 
 
#17 Nagaarum 2011-06-29 09:33
Idézet - Valentin Szilvia:
Beren: regisztrált user eddig is javíthatta a sajátját, de most náluk beállítottam a törlés funkciót is.

Nagaarum: megdupláztam a beírható karakterek számát.

Egyéb óhaj-sóhaj? :)


Köszi szépen! Ez csak azért jobb így, mert nem kell kitörölni az idézeteket. A többit majd mondom Oravecz Zolinak, mert eltérünk a témától.
Idézet
 
 
#16 Valentin Szilvia 2011-06-29 09:32
Beren: regisztrált user eddig is javíthatta a sajátját, de most náluk beállítottam a törlés funkciót is.

Nagaarum: megdupláztam a beírható karakterek számát.

Egyéb óhaj-sóhaj? :)
Idézet
 
 
#15 Nagaarum 2011-06-29 07:58
Annyira azért nem különböző az a zenei ív, mert a Pet Shop Boyst szerettem én is egy-két száma erejéig, az A.E. Bizottság, az Európa Kiadó, a Sziámi, az U.R.H. pedig nagy kedvenc nálam még ma is. A DT első négy lemezét is rongyosra hallgattam. Ma már nem tetszik annyira, de elismerem, mint fontos alkotásokat. A Cure kimaradt, viszont nemrég lekaptam őket, csak még nem jutottam odáig, hogy végighallgassam . A Depeche Mode-ot viszont nagyon szeretem. Ez most onnan jutott eszembe, hogy ezt a két bandát fogalmam sincs miért, de általában összekapcsolják az emberek...

Szilvi!
Meg lehetne azt oldani, hogy ne csak ennyi karaktert lehessen beírni, mint ami most be van lőve?
Idézet
 
 
#14 Beren 2011-06-29 07:53
Idézet - Nagaarum:
Szerintem nagyjából egyidősek lehetünk... :-)


És tényleg, én 75-ös származék vagyok. Úgy tűnik viszont, hogy elég különböző zenei ívet jártunk be - az én első emlékem a Pet Shop Boys - Actually albuma (a maga műfajában máig az egyik legjobb album...), aztán mindenféle alternatív (az akkori After Crying-tól a Kontroll Csoporton át az A. E. Bizottságig, mondjuk ezek is eléggé kísérleti zenék), The Cure (volt olyan hajam is...), Hobo Blues Band, végül egy nyári táborban az ajtó mögül valami érdekes szűrődött ki, Dream Theater - Images and Words. Máig tartó, revelációszerű hatással volt rám... (:o)
Idézet
 
 
#13 Beren 2011-06-29 07:46
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Beren:
Eh, kitöröltem egy tag nyitó jelet...


javítottam ;)


Üdv! Köszönöm. Macera lenne megoldani, hogy mindenki javíthassa a sajátját? Vagy legalább törölni tudja, akkor az ilyen hibás hozzászólásokat törli a júzer és újraírja...
Idézet
 
 
#12 Valentin Szilvia 2011-06-28 09:22
Idézet - Beren:
Eh, kitöröltem egy tag nyitó jelet...


javítottam ;)
Idézet
 
 
#11 Nagaarum 2011-06-28 09:01
Én 76-ban születtem, szal az első lemez, amit hallhattam volna a Floydtól, az az Animals lett volna, de akkor még nem volt lehetőség a megjelenés után egyből beszerezni a nyugati bandák lemezeit. Amire legkorábbról emlékszem, hogy anyámék hallgatják az Jean-Michel Jarre Oxygène-je volt.
Meg később az egyik Supertramp, egy Police lemez, meg Uriah Heep. Ezek azért mind elég kísérleti zenék, szal inkább ez lehet az oka, hogy mást szeretek én, mint te.

Szerintem nagyjából egyidősek lehetünk... :-)
Idézet
 
 
#10 Beren 2011-06-28 08:49
Eh, kitöröltem egy tag nyitó jelet...
Idézet
 
 
#9 Beren 2011-06-28 08:48
Idézet - Nagaarum:
Zenetörténeti pillanat az, amikor valaki olyant csinál, amilyen még nem volt.
Az említett két szám max. a slágerlistákra veszélyes, de nem zenetörténet. Ha azt akarunk említeni tőlük, akkor ott a One of These Days-t, a Sysyphus vagy az A Saucerful of Secrets.

Ízlések és pofonok. Az On the Turning Away konkrétan az egyik leggyönyörűbb dal a rockzene történetében, emiatt gondolom, hogy nagy pillanata a zenetörténetnek . Viszont a fent említett nóták nem jelentenek nekem sokat (na jó, a One of These Days tényleg nagy klasszikus), erről eszembe is jutott, hogy megkérdezzem, hány éves vagy? Az jutott eszembe, hogy esetleg a közöttünk lévő nagyobbacska korkülönbség okozhat ilyen mértékű nézetkülönbsége t. Bár ez sem feltétlenül stimmel, még éltem igazán, amikor a Led Zeppelin működött, de a Zep attól még a szívem csücske... (:o)
Idézet
 
 
#8 Nagaarum 2011-06-27 16:09
Idézet - Beren:
Idézet - Nagaarum:
Akkor ahogy figyelem neked inkább a Floyd populáris oldala tetszik. Gondolom bejön a Division Bell is.
Nekem a kísérletezősebb dolgaik tetszenek inkább, meg persze a Dark Side egy közös pont lehet kettőnknek, mert bár nagyon populáris, hatalmas is egyben...
Ha valaki PF-ot kér tőlem azzal szoktam kezdeni a rászoktatást.


Ja, a populárisabb dolgaik jobban fexenek, mint a lebegősek, talán mert nem fogyasztok Lebegtető Súlyos Dolgokat... (:o) A Division Bell annyira nem jön be, de az A Momentary Lapse of Reason viszont nagyon, a Learning to Fly és az On the Turning Away szerintem erősen zenetörténelmi pillanatok.


Zenetörténeti pillanat az, amikor valaki olyant csinál, amilyen még nem volt.
Az említett két szám max. a slágerlistákra veszélyes, de nem zenetörténet. Ha azt akarunk említeni tőlük, akkor ott a One of These Days-t, a Sysyphus vagy az A Saucerful of Secrets.
Idézet
 
 
#7 Beren 2011-06-27 12:27
Idézet - Nagaarum:
Akkor ahogy figyelem neked inkább a Floyd populáris oldala tetszik. Gondolom bejön a Division Bell is.
Nekem a kísérletezősebb dolgaik tetszenek inkább, meg persze a Dark Side egy közös pont lehet kettőnknek, mert bár nagyon populáris, hatalmas is egyben...
Ha valaki PF-ot kér tőlem azzal szoktam kezdeni a rászoktatást.


Ja, a populárisabb dolgaik jobban fexenek, mint a lebegősek, talán mert nem fogyasztok Lebegtető Súlyos Dolgokat... (:o) A Division Bell annyira nem jön be, de az A Momentary Lapse of Reason viszont nagyon, a Learning to Fly és az On the Turning Away szerintem erősen zenetörténelmi pillanatok.
Idézet
 
 
-1 #6 Beren 2011-06-26 16:18
Idézet - Nagaarum:
Így írtam: "...75 perc dögunalom, egy -két jó pillanattal..."

Ismered az 1967 és 77 közötti korszakát a Floydnak?


Nem, nem mondhatnám, hogy ismerem. Persze hallani már hallottam ebből a korszakból albumokat, pl. a The Piper at the Gates of Dawn és az Ummagumma albumoktól a világból is kiszaladok... (:o) Ebből a korszakból nekem a '73-as Dark Side of the Moon a favorit. Viszont az egyik leginkább túlértékelt zenei anyag a '75-ös Wish You Were Here, na az aztán tényleg unalmas. Ehhez képest (de nem csak ehhez, hanem önmagához képest is) a The Wall dugig van sziporkázó megoldásokkal, pillanatokkal. Viszont fontos, hogy nekem, mert ugye ezek a kérdések mindig erősen szubjektívek. (:o)
Idézet
 
 
#5 Valentin Szilvia 2011-06-24 15:15
Idézet - RickShaw:
2007 áprilisban az előző Waters koncertet és magát a Rock történetének egyik legnagyobb alakját valamelyik kis gennyes lelkű, lógótaknyű, ingyé' jegyért kuncsorgó megélhetési zugfirkász alaposan lefikázta. Az sem volt semmi, amit ezért kapott vagy 20-30 hozzászólótól.
Kedves kis Szilviánk már nem volt ilyen vakmerő, és én sem akarom nagyon kiosztani, de megjegyezném, hogy ott és akkor nem sikerült elkapnia a fonalat. ... Ami nem baj, csak akkor nem erről kellene írnia. Annyi más(ságos) téma van a kishazánkban valóvilágos-feketepákós-győzikés-ésmégsokanmás-médiamocskok országában ... ne pont ez kellejen kiskegyednek - és szent lesz (marad) a béke :)


Pontosan mi a gondod? :)
Idézet
 
 
-7 #4 RickShaw 2011-06-24 12:05
2007 áprilisban az előző Waters koncertet és magát a Rock történetének egyik legnagyobb alakját valamelyik kis gennyes lelkű, lógótaknyű, ingyé' jegyért kuncsorgó megélhetési zugfirkász alaposan lefikázta. Az sem volt semmi, amit ezért kapott vagy 20-30 hozzászólótól.
Kedves kis Szilviánk már nem volt ilyen vakmerő, és én sem akarom nagyon kiosztani, de megjegyezném, hogy ott és akkor nem sikerült elkapnia a fonalat. ... Ami nem baj, csak akkor nem erről kellene írnia. Annyi más(ságos) téma van a kishazánkban valóvilágos-feketepákós-győzikés-ésmégsokanmás-médiamocskok országában ... ne pont ez kellejen kiskegyednek - és szent lesz (marad) a béke :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.