Végül is minden csupán rögtönzés – mondta egyszer Charlie Chaplin, de én azért mégsem hittem volna, hogy ezen állítás egyszer a farkasodúból kivigyorgó Ulverrel kapcsolatban is megállja majd a helyét. Persze tudom, számos váratlant húzott Rygg professzor társulata az utóbbi években, de egy nagyobb részben improvizációra épülő előadás még a zenekar megújult nézőpontjából szemlélve is valószínűtlen ötletnek tűnt. Az audiovizuális összhatás azon egységében, melyet az urak kezdettől fogva megcéloztak, számomra egyértelműen tájidegennek hatott a jammelés „eretnek" gondolata. Az idők persze változnak, és mi is változunk velük, Bécshez közelítve mégsem számíthattunk másra, csupán a váratlanra. Utólag is csak egyetlen dologban vagyok bizonyos: a koncerten kapott lökéshullám elsimulása után sem csökkent a bennem lévő kérdések száma.
