Belemehetnénk abba, vajon miért maradt ki Magyarország ismét egy olyan turnéból, amelyet a világ minden részén tárt karokkal fogad a közönség, és gyakorlatilag kizárólag hozsannázó reakciókkal lehet találkozni vele kapcsolatban, de igazság szerint már évek óta túlléptem azon, hogy ilyesmiken bosszankodjak. Pláne, hogy én éreztem volna cikinek, ha a...

Ismét haragudni fog mindenki, aki anyáz minket az előzenekarok miatt: noha baromira szerettem volna megnézni a Don Gattót, egyszerűen nem tudtam leérni a Dürerbe este kilenc előtt, így körülbelül pont akkor érkeztem meg a helyszínre, amikor befejezték a bulit. Az elmondások szerint mindenesetre a srácok marha jól nyomultak, pláne, hogy még Gary Mes...

Nem szeretnék okoskodó fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy „márpedig igenis el kellett volna Budapestre is hozni ezt a turnét", blablabla, mert abszolút nem látok bele abba, hogy megérte volna-e ez bármelyik koncertszervezőnek is (mert noha például a hasonló jellegű D-A-D bulin elég sokan voltak, fogalmam sincs, hogy sikeres volt-e anyagilag). Ezért csa...

Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a The Ocean nagyjából hazajár hozzánk, hiszen gyakorlatilag félévente el lehet őket csípni valamelyik budapesti klubban. Ezúttal aktuális lemezük, a Pelagial körútján értek el a fővárosba, pontosabban az A38 színpadára.

„Legyen kevesebb, de nagyobb durranás!" – olvashattad néhány napja Csányi Szabi szavait a jubileumi Black-Out koncert kapcsán vele készült villáminterjúnk ban, és látva a bulit, azt kell mondjam, ez a koncepció maximálisan gyümölcsözőnek is bizonyult, hiszen a húszéves szülinapját ünneplő zenekar koncertjére bizony csurig telt a Barba Negra. Azt pers...

Furcsa idők furcsa terméke volt a szólóművész Kovács Ákos első önálló kiadványa, az idén húsz esztendős Karcolatok lemez. Az albumról feltétlen tudni érdemes, hogy azt még a Bonanza Banzai keltette vihar tombolása közben sikerült mellékutakon életre segíteni, a korabeli szándék pedig nem is mutatott távolabb annál, mint hogy Ákos személyiségét egy ...

Az esemény meghirdetésének időpontjában megtippelni nem tudtam volna, hogy az első magyarországi Nickelback koncert ordas nagy bukta vagy teltház lesz. Nagy meglepetésemre aránylag gyorsan bejelentették az utóbbit, tehát igaz a tézis, miszerint míg a '90-es évek elején minden háziasszony ismert legalább három Guns N' Roses dalt, a 2000-es évek elej...

Előzetesen nem mertem volna megtippelni, hányan veszik a fáradságot, hogy adjanak még egy sokadik utolsó esélyt is a Queensryche-nak, akik körülrajongott istenekből váltak fokozatosan páriává a rajongók szemében. Az új énekessel, a Geoff Tate helyére állított Todd La Torrével adott első magyarországi koncert nézőszáma alapján egyből látszott: a vá...

Mint azt a Smicivel a múlt héten készült interjúnkban is olvashattad, a soproni Moby Dick nem aprózta el hagyományos őszi nagykoncertjét, amelyet idén is a Club 202-ben rendeztek meg. A harminc számos, jó kétórássá hizlalt program hírére a közönség is megmozdult, így majdhogynem csordultig telt a dühöngő, mire a négyes belecsapott a lecsóba nem sokka...

Bár a Sote klubban még sosem jártam, mikor kiderült, hogy az eredeti helyszín áramellátási problémái miatt a Supersonicba (azaz a Yukba) kerül át a Masterplan koncertje, nem repestem éppen az örömtől. Merthogy a Yukról sok mindent el lehet mondani, de hogy ideális koncerthelyszín lenne, azt semmiképp. Aki volt már, pontosan tudja, miről beszélek: k...

Már én is unom magamat, hogy megint azzal kezdem: vannak zenekarok, amelyek töredékét sem érték el annak, amire hivatottak lettek volna. Az ember ilyenkor automatikusan, szinte gondolkodás nélkül köpi egymás után a neveket a King's X-től a Trouble-ön, a Vainen, a Psychotic Waltzon, a Death Angelen és a Vicious Rumorson át egészen a Fates Warningig,...

Huszonegy éve nem volt Magyarországon Pretty Maids koncert, ami bődületesen nagy idő, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánk a dán bandával egy kaliberű csapatok körében már közel sem számít feltérképezetlen területnek. Járt már nálunk a '80-as évek hősei közül többek között a Winger, a Dokken és a House Of Lords is, hogy a szintén dán és szinté...

Néha egy-egy emblematikus előadónak köszönhetően előfordul, hogy egyébként a nagyközönség által ignorált, a médiában illetve a mainstreamben soha fel nem bukkanó műfajok egyszerre csak valahogy bekerülnek a köztudatba, sőt, adott esetben divatossá, felkapottá is válhatnak. Nyilván blues-reneszánszról azért Joe Bonamassa munkássága révén sem beszélh...