Shock!

Malmsteen bátyó magához tért és egy hatalmas albumot pengetett ki ujjaiból. Nem csak gitározni tud - még mindig nagyon "ott" van a szeren, hanem remek kis dalokat is írt, fogósak, modernek és hagyományosak egyszerre. Például a címadó dalt ha egyszer hallod, az arcodba mászik, és többet nem felejted el.

A nyitó Braveheartba beleszőtte Gary Moore Over The Hills And Far Away örökzöldjének fő témáját is. Most, hogy újra rengeteg csapatban fellelhető Malmsteen stílusa, a mester újra példát statuált e lemezével. Persze, hogy rengeteg remek szóló tarkítja a dalokat, de kicsit sem izzadságszagú és sehol nem érezni, hogy túlszólózza magát. Remek nóta az Enemy, az End Of My Rope de akármelyiket írhatnám, mert színvonalas mind kivétel nélkül, annak ellenére, hogy 1-2 nóta előfordulhatott volna valamelyik régebbi albumán is.

Csak az énekest cserélhetné le már egyszer, mert bár most éppen Mats Levénnek hívják, de tökugyanolyan témái és hangja van, mint bármelyik elődjének. Ebben a stílusban még mindig ő a legjobb, bárki bármit mond! Mellesleg most kivételesen normálisan is néz ki a svéd mester (vagy csak ügyesen világították meg...) És ne felejtsük el, hogy Cozy Powell utolsó felvételei egyike ez az album...