A Green Carnation immár 15 éve létezik, lemezein mindig érdekes hangulatú rock/metal muzsikát szolgáltatva. Idén egy lágyabb, akusztikus hangszerelésű albummal lepte meg rajongóit a norvég banda.

A Flop zenekar neve számtalan feldolgozásest és még számtalanabb saját koncert után mindenkinek ismerősen csenghet, aki valaha is érdeklődve böngészte a fővárosi rock-klubok programkínálatát. Jómagam is sok alkalommal meggyőződhettem arról, hogy a srácok saját dalaiban és élő teljesítményében megvan az a szükséges plusz, amivel már évek óta kilépte...

A Hate Eternalt aligha kell bemutatnunk azoknak, akik valamennyire képben vannak a death metalt illetően. Erik Rutan és kisegyüttese nyár elején “I, Monarch” címmel jelentette meg harmadik albumát, egy olyan brutálisan arcbavágó, de mégis maximálisan zenei indíttatású lemezt, amelynek hallatán a magamfajta egyszeri paraszt térdre esik és megadja ma...

A Meshuggah zenekar első pesti bulijának délutánján a dobosfenomén Tomas Haake bár álomittasan, de azért hamar belelendülve állta magazinunk kérdéseit.

Ismerőseim első hallásra kivétel nélkül poénnak vélték, de végül megtörtént: az új album megjelenése és a turné kezdete előtt pár héttel New York-i idő szerint reggel fél tízkor John Petrucci megcsörgette piszkosszürke Concorde 588 telefonomat, és bár kicsit belassulva és sokat hümmögve, de kellemes interjút adott a Shock!-nak.

Tom Englund és Henrik Danhage a Wigwamos koncert előtti beállást követően csüccsent le elénk pár kérdés erejéig. Miután kellően kicsodálkozták magukat azon, hogy pont Magyarországon bukkannak egy indiános-kovbojos klubra, a lovak közé csaptunk.

Mikor egy kellemesen tavaszias áprilisi napon Niklas Sundin, a Dark Tranquillity gitárosa, hazaért a Kreator, a Hatesphere és az Ektomorf társaságában abszolvált Európa-turnéról, gyorsan lerúgta cipőjét és egy bögre langyos kamillatea társaságában azon nyomban nekiugrott magazinunk kérdéscsomagjának. Íme a válaszok...