Régi mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. 1997 elején, amikor megjelent az Ektomorf debütáló lemeze, a Hangok, alighanem kevesen gondoltuk volna, hogy egy évtized sem telik bele, és a mezőkovácsházi zenekar a legismertebb magyar metal banda lesz a világon. Márpedig ez a helyzet: a csapat a kilátástalannak tűnő hazai viszonyok miatt gondolt egy nagyot és nekivágott az ismeretlennek.
Egy kettészakadt zenekar vallomásai – adhatnánk a címet ennek, illetve a korábban megjelent Ámok interjúnak, melynek megjelenése után keresett meg a Green Division frontembere, Bob Macura, hogy adjunk helyet az ő véleményének is.
Nos, íme.
Azt hiszem, egy álom aligha valósulhatott volna meg tökéletesebb formában, mint ahogy az az idei Sziget ötödik napján történt. Ezen sorok írójával ugyanis a The Gathering főállású énekes- és istennője, Anneke Van Giersbergen ült le kettesben, és válaszolgatott kedvesen annak átszellemült tenyészborjú tekintettel feltett kérdéseire.
Azok az énekesek, akik a színpadon véresre üvöltik a torkukat, a magánéletben általában csendes, visszahúzódó és barátságos emberek hírében állnak. Burton C. Bellre is tökéletesen passzol ez a megállapítás: a Fear Factory frontembere kimondottan oldott hangulatban válaszolt minden kérdésre a zenekar második magyarországi koncertje előtt a Szigeten....
A finn folk metal zenét erős bulihangulattal ötvöző Korpiklaani - akiket joggal nevezhetünk a Finntroll unokatesójának, nemrég fergeteges bulit adott Magyarországon, és bizony lehet újra készülni a táncra, hiszen hamarosan ismét hazánkba látogatnak. Közben megjelent új lemezük, a Tales Along The Road című album. Ennek kapcsán az énekes/gitáros Jonn...
Sokféle születésnapi ajándék létezik, a tűzijátékos tortától a plüsspingvinen át a névre szólóan gravírozott kolbásztöltőig. Nekem idén többek között igen exkluzív dolog jutott: serdülőkorom egyik meghatározó muzsikusa, Devin Townsend csörrent fel az íróasztalom szélén egyensúlyozó telefonon.
Ennek örömére jól ki is faggattam, nem csak az új Strappi...
Pár héttel az új, élő Replika cd és dvd kombó, az Igazi kép megjelenése után, egy jó adag finom kaja mellett ültem le a csillaghegyi Krisna templomban egy kötetlen beszélgetésre Csató Petivel, életről, vallásról és persze zenéről. Mint később kiderült, mindennek megvan a maga miértje.
Idén is ránk zúdít egy lemezt a "billentyűk Caligulája", ezúttal Blood Of The Snake címmel – természetesen most is kiváló zenészek közreműködésével. Az interjú előtt figyelmeztettek, hogy Derek mester igencsak szűkszavú, ezért egy mogorva, nyögvenyelős faggatózásra számítottam. Ám azon túl, hogy tényleg nem egy nagy mesemondó a fiatalember, mégis j...
Az Ámok projekt ötlete már azelőtt megszületett Matlári Miklós fejében, mielőtt a Nevergreen tavalyi szakadása megtörtént volna. A kettéválás után mindkét csapat (Ámok, Green Division) teljes erővel vetette bele magát a zenélésbe, lemezt adtak ki, noha kicsit eltérő stílusban. 
Tiszteletbeli svédjeinknek pár hónapja a boltokba került a második lemezük, melyre itthon és külföldön is nagyrészt pozitív kritikákat kaptak.
Alighanem maga Jesper Strömblad, a csapat alapító gitárosa sem gondolta volna egy évtizeddel ezelőtt, hogy milyen sokra viszi majd az In Flames, de tény, hogy a modern metal hangzás egyik megteremtője ma népszerűbb, mint valaha, amit a közel teltházas PeCsa-koncert is fényesen bizonyított.
Aligha mondhatni, hogy a Sepultura számára könnyű lett volna az elmúlt 8-9 év: tagcsere, kiadóváltás, kevés pozitív visszhangot kiváltó, nem túl sikeres lemezek fémjelezték az ezredforduló környékét a legendás brazil banda életében, ráadásul Max távozása után jelenleg úgy tűnik, meghatározatlan időre a másik Cavalera, Igor is lelécelt a csapatból.
E...
Az új Steel Attack album, a Diabolic Symphony megjelenésének kapcsán alkalmam adódott néhány kérdést intézni a svéd power banda frontemberéhez, Ronny Hemlinhez. Az imigyen összehozott diskurzust most megosztjuk veletek is.
A kereken egy évtizedes múltra visszatekintő Narnia zenekar immár ötödik lemezét tette le az asztalra, amely a hangzatos Enter The Gate címet viseli. Interjúnk alanya az oroszlános borítókkal operáló svéd csapat főnöke, a tizenéves korában neoklasszikus gitárhősként beharangozott Carl Johan Grimmark. 
A márciusi Metalmania fesztiválon csíptük el a Soilwork két oszlopos tagját, a megfontoltabb Sven Karlsson billentyűst és az egészségesen lökött, torzonborz egyetemistát utánzó Ola Flink basszusgitárost, hogy jól kifaggassuk őket.
Két-két Dreher sör társaságában érkeztek, de udvariasan nem akartak a beszélgetés előtt belekortyolni.
Sokadik találkozásom és második interjúm volt ez a Nevermore énekesével, de még a színpadon látottak után is megdöbbentem, mekkora változáson ment át Warrel az elmúlt évek krízisei után. 
Szűkre szabták az interjúkat a Petőfi Csarnokba tartott Helloween koncert előtt, de ennek ellenére kellemesen elbeszélgettem a csapat egyik “őstagjával”, a máig ugyanolyan bongyor hajú Markus-szal, akinek ugyan nőtt pár aprócska bőrönd a szeme alá, de kellemes csalódásként ért, hogy ő igenis még mindig odavan a rock’n’rollért és a koncertezésért.
A Moby Dick zenekar fennállásának 25 éves évfordulóját ünnepli a Petőfi Csarnokban február 10-én. Ez alkalomból tartottak sajtótájékoztatót a Back Stage Pubban a fiúk, ahol minden lényeges információt megtudhattunk a nagyszabású buliról.
Majdnem egy évtizedes együttmuzsikálás, egy demo, egy nagylemez és egy EP megjelentetése után a miskolci srácok úgy döntöttek, határozatlan időre jegelik a zenekart. Az utolsó pesti Varso koncert után, a Marco Polóban ültünk le az énekes Pál Viktorral és a gitáros Kovács Attilával, hogy kitárgyaljuk a miérteket.
A 2005-ös év utolsó nagy metal koncertjének estéjén ültem le a PeCsa labirintusszerű backstage-rendszerének egy félreeső sarkában Per Wiberg billentyűssel, aki az akusztikus Damnation lemezt követő turné óta a zenekar tagja.
Már jó pár hónappal a koncert előtt meghívást kaptunk a német Iron Savior turnéjának bécsi állomására. Mivel Bécs gyönyörű Karácsonykor, Pálinkás kollégával nem sokat haboztunk, kocsiba vágtuk magunkat, és félnapnyi városnézés után meglestük a bandát a Planet Musicban.
Thrashben a 2005-ös év legjobb megjelenése számomra egyértelműen a Remorse-é, az meg külön öröm, hogy hazai csapatról van szó, akik elég viszontagságos utat jártak be e röpke 18 év alatt, míg ide eljutottak. De meséljenek minderről a srácok.
Kissé megkésve (A Technika Ördöge), de mindenképpen be akartuk mutatni a 2005. októberi, Petőfi Csarnokos koncerten készült Nevermore interjút. Már csak azért is, mert rövid idő alatt igazi hathúros-tesókká érett Jeff Loomis és a nemrég végleges taggá vált Steve Smyth gitárduóval igazán jó kedvű beszélgetést sikerült összehozni.
A dán zenekar legutóbbi, 11 Dreams című lemezével elég rendesen meglepett, hiszen a számomra addig ismeretlen banda a progresszív és power elemeket (valamint még egy csomó mást) kifejezetten jó arányban vegyítette. 
Színpadon konkrétan őrültek, egyébként meg szimplán lököttek. Legalábbis az alábbi interjúválaszokból ez derül ki, amelyet Eszenyi Imre basszusgitáros adott bő két éves késéssel. Így aztán pár kérdést átfaragtunk. Párat meg nem. No, de lássuk mi újság náluk mostanság.
Másodszor látogatott hazánkba a progresszív rock hagyományőrző zenekara, az angol Arena. A tíz éves zenekar agyát, a nemrég jó pár kilótól megszabadult billentyűmágust, Clive Nolant faggattuk az A38-as koncert előtt, miközben halk eső kopogott a turnébusz tetején.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy srác, akik magas szárú Puma cipőt húztak és nekiálltak thrash metalt nyomatni. Nem túl meglepő dolog a nyolcvanas évek közepén, ugye? De a Believer – mint azt nevükben is jelezték – különbözött az átlag csapatoktól, hiszen a szövegeikben fel-felbukkanó keresztény utalások addig főleg a hard rock csapato...
Facebook
Twitter