Interjú

Primordial: kulturális értékek őrzése másképp

Az ötödik lemezét kiadó ír Primordial zenekar már nevében is régmúlt korok szellemiséget idézi. Mindezt alátámasztják a koncepciózus motívumok, amiket albumaikon felvonultatnak: ősi jelképek, az ír nyelv használata, versek megzenésítése, a zöld sziget hányattatott történelmének epizódjait megidéző szövegek, folklorisztikus dallamok lenyomatát őrző riffek és elementáris énektémák.

Lukács Peta: „A zene is egyfajta ima”

A múltkori, élményszámba menő European Mantra koncert során (lásd a koncertbeszámolóknál) végre személyesen is meggyőződhettem arról, hogy kis hazánk egyik legjobb és legsokoldalúbb gitárosa Lukács Péter, kinek nevét '96 körül a "kimittudgyőztes" jelzővel lehetett leginkább hallani.

Sebastian Bach: rockandroll és pörgés mindhalálig

Youth Gone Wild, 18 And Life, Slave To The Grind, Wasted Time... Egyszerre vad és érzékeny, kimunkált és nyers: Ő az Igazi Amerikai Rock’n’ Roll Hang, Mr. Sebastian Bach. Még mostanában is ugyanaz a laza srác, mint a tizensok évvel ezelőtti képeken, és a telefon másik végéről is az a hamisítatlan, rekedtes rock-kölyök hang szólalt meg a csörgés ut...

Pain of Salvation: izzasztóan vizes élmények

Nemrég jelent meg a svéd progresszív alapvetés-csapat talán legmélyebb albuma, a BE, mely zenei progresszivitása mellett szövegében, koncepciójában is egy komplex, elgondolkodtató alapmű. Daniel Gildenlöwhöz évek óta ismeretség köt, ezért egy oldott, kötetlen beszélgetés részleteit van szerencsém megosztani.

Angertea: avagy a nagymágocsi DNS-térképezők lesújtanak

A kategorizálhatatlan zenét játszó Angertea zenekar egy jól sikerült videoklippel keltette fel figyelmemet még első albumuk, a "Lélekvágy" idején. Azóta készült egy válogatás eddigi muzsikáikból, és szigorítva az irányon, immáron angol nyelven írják az új lemezt. Nemrég sikerült koncerten is elcsípnem a triót, és letaglózott élő teljesítményük.

Wendigo: szétszakítva, összetörve, kettő az egyben

Új zenekar, sokat próbáltnak mondható tagokkal, ráadásul teljesen más zenei iránnyal, mint amire a nevek alapján számítani lehetne. A Wendigo zenéje egy olyan réteget is megfog (és remélhetőleg meg fog fogni), akik soha életükben nem hallottak még a Stonehenge-ről vagy a Da Capo-ról. Ezt úgy hívják: tiszta lappal. De kezdjük az elején, szép sorjában...

Wackor: három zord tündér

A 2004-es év egyik legjobb lemezét a Wackor hozta, simán. Nem volt kérdés, hogy a Methanolid címet viselő lemez rongyosra hallgatása után megkeressük a srácokat egy interjú erejéig. Ez lett belőle:

Sex Action: újra együtt a nagy csapat

Szeretem az olyan interjúkat, ahol nem szabvány kérdés-felelet “vívást” kell végigharcolni, kihúzni a szereplőkből az érdekes infókat, inkább egy kötetlen beszélgetés részének érezhetem magam.

Threshold: progresszív önmegvalósítás

Szeptember tizenharmadikán a budapesti A38 hajón lépett fel a brit Threshold. A koncert előtt a hajó éttermében ültem le beszélgetni az alapító gitáros Karl Groommal, aki mindvégig nagyon kedves és segítőkész volt, mindazonáltal, mint később megtudhattuk, a bandában néha igazi zsarnok. A interjú elkészítésébe Horváth András barátom is besegített.

Cataract: hardcore Svájcból

A svájci Cataract szekere meglódult, legalábbis az, hogy a Metal Blade szerződtette őket, biztosan több emberhez eljuttatja a zenéjüket. Ami alapvetően jó dolog, mivel erőteljes metalcore-jukkal simán meggyőzhetik a kétkedőket is.
Kérdéseinkre e-mailben válaszolt a csapat dobosa, Ricky.

Tiamat: „Itt és most létezni”

A Tiamat egyike azoknak a zenekaroknak, akiket tinédzser korom óta szakadatlanul istenítek, így aztán különösen furcsa érzés volt egyszer csak ott találni magamat, kis porszemet a zenekar társaságában. Bár Johan Edlund civilben sem hazudtolta meg szűkszavú, hűvös önmagát, a Wanted fesztiválos fellépésük másnapján mégis sikerült szóra bírni.

Isten Háta Mögött: „Egyelőre még tágít, és nem behúz a cucc”

Hazánk egyik legalulértékeltebb (még legalábbis) zenekara az Isten Háta Mögött. Egy fanatikus csoporton kívül óvatosan merészkednek az emberek a közelükbe, talán ez az interjú segít egy picit jobban megismerni őket.

Blind Myself: a dallamosodás útján

Az idei év egyik legsúlyosabb és legelőremutatóbb lemezét tette le az asztalra a Blind Myself. Ehhez nem is kell túl sokat hozzáfűzni.
A zenekarból Tóth Gergőt sikerült kifaggatni mi történt velük az utóbbi időben.

Queensryche: a világszemlélet filozófiája

A mai Queensryche a saját szabadgondolkodásának túsza, három sikerlemez és bőséges mennyiségű, művészileg végtelenül izgalmas, de lényegesen kevésbé kommersz anyag áldozata.

Slipknot: „Fontos számomra az élet minősége”

A soktagú zenekar 7-es sorszámot viselő gitárosát, Mick Thomsont kaptuk kölcsön egy rövid, ámde annál velősebb interjú kedvéért. Mick az átlag Slipknot tagsággal ellentétben magas, sztárallűrtől mentes, egy light kóla és egy buborékmentes ásványvíz kíséretében ült le asztalunkhoz, mondjuk a benti erős félhomály ellenére napszemüvegét nem volt hajla...

Biomechanical: sci-fi ősprogpower

Az utóbbi idők lemeztermésének egyik hatalmas meglepetése volt számomra a Biomechanical nevű angol csapat debütáló lemeze. Az ősprogpower alapokon nyugvó, energikus és érzelmes zene egyszerre idézi fel ifjúkorom ronggyá hallgatott Crimson Glory és Queensryche kazettáinak pengeéles hangjait és a legsötétebb fantasztikus filmek hangulatát.

Judas Priest: kétemeletes géppuskaláb

A Summer Rocks első napja. Aznapra sajtóbelépő nincs, interjúlehetőség a szervezőktől szintén nincs. Aztán mégis ránk mosolygott a szerencse a kiadó képében, akik felhívtak és elhívtak. A szálloda halljában láttunk valakit, aki teljesen hasonlított Rob Halfordra, de pici volt, trottyos térdgatyát és szemüveget viselt, tehát pontosan olyannak tűnt, ...

Casketgarden: magyar maximalizmus

A CasketGarden egyre növekvő sikere is csak azt a régi-régi sejtésemet igazolja, amikor az első demót meghallgattam, hogy ezekben a srácokban van valami plusz... Jó érzés, hogy egyre többen rájönnek erre.
A debütáló lemezhez szlovák kiadót találtak, aki elég szépen ráfeküdt a promócióra.

Moby Dick: 100 százalék professzionális hobbi

Sok év után újra él és virul a hazai thrash metal legismertebb alapköve, a Moby Dick, ráadásul az új lemezzel sem vallottak szégyent, dacára a sok éves pihenőnek. Régi és új dolgokról volt szerencsém faggatni a zenekart, az élet értelmét meg majd a következő interjúban mesélik el...

Stereochrist: hömpölygő zene a halott folyó mellől

Örülhetnek nagyon a doom/sludge rajongók, mert a Mood után is van élet, legalábbis a két utódzenekar teszi a dolgát. Most éppen a Stereochrist került terítékre nálunk. Sokat kellett várni, mire a kíváncsi hallgató- és nézősereg hozzáférhetett a Stereochrist debütáló lemezéhez, vagy mégsem? Erről is megkérdeztem Hegyi Kolos riffmestert.

Disillusion: hangulatkavalkád

A semmiből bukkant fel a német Disillusion, akik minőségi zenéjükkel fél pillanat alatt belopták magukat az Opeth rajongók szívébe. A Back To Times Of Splendor lemezüket ugyan nem könnyű megemészteni, de mindenképpen megéri belemélyedni némelyest.

Brainstorm: akik soha nem adják fel

2003 egyik legjobb korongját adta ki a német Brainstorm gárdája, Soul Temptation címmel. Mikor az Edguy vendégeként nálunk játszottak, nem is volt más választásom, minthogy leüljek a fiúkkal és kikérdezzem őket múltról, jelenről, meg úgy általában az élet dolgairól. A kérdésekre Andy B. Franck énekes és Torsten Ihlenfeld gitáros válaszoltak.

Damageplan: „Raise hell!”

2004 márciusában sikerült egy tizenöt perces beszélgetést leszervezni Dimebag Darrell-lel. Izgatottan ültem a telefon mellett, hiszen a gitárosok között az egyik legnagyobb kedvencemmel beszélhettem, ráadásul olyasvalakivel, akinek a zenéjével együtt nőttem fel, együtt váltam felnőtté. Akkor még nem sejtettem - hogy is sejthettem volna -, hogy menn...

In Flames: Peter és a svéd húsgolyók

A beszélgetés hátterében svéd finomságok sültek és gyermekhangok vegyültek építőkockák zuhanásának robajába. Ennek ellenére sok mindent megtudtunk az In Flames bőgősétől, Peter Iwerstől, íme:

Morpheus: a magyar Iced Earth

Nehéz feladat itthon a heavy metal zenekarok számára, hogy kitűnjenek valamiképp a tömegből. A kaposvári Morpheus jó úton kezdett tapogatózni, várhatóan egyre többen megszeretik majd zenéjüket.

Symphorce: „Ez a kétszer kettedik Symphorce album”

A németországi Symphorce előtt fényes jövő vár, ha így folytatják. A zenéjükre ugyanis nincs panasz, sőt. Az utóbbi idők egyik - ha nem “a” - legjobb power metal korongja, ráadásul tökéletesen amerikai ízű power metal. A zenekar jókedvű basszusgitárosa, Dennis Wohlbold válaszolt néhány e-mailes kérdésre.

Criminal: Chiléből Angliába

Nem kevés kilométert tett meg a Criminal azért, hogy még közelebb legyenek az európai metal-vérkeringéshez. Chiléből Angliába költöztek, teljesen feladva ezzel régi életüket. Hogy mi történt azóta és mostanában velük, arra a csapat frontembere, Anton Reisenegger válaszolt.

«
Első
Előző
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Következő
Utolsó
»

26. oldal / 37

Interjú

Kereső

Friss

Népszerű

Hozzászólások

Galériák

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

Legolvasottabb

Legfrissebb