Leif Edling, a Candlemass alapító basszusgitárosa saját bevallása szerint kicsit érzi még a tegnap éjszakai mulatozás utóhatásait, de ennek ellenére is készséges, barátságos beszélgetőpartner, aki láthatóan egy pillanatra sem engedné el szívesen a kezében tartott borospoharat. Robert Lowe, a Solitude Aeternusból érkezett új énekes csendesebb típus, de azért neki sem kell a szomszédba mennie némi tréfálkozásért.
A roppant erős magyar doom / sludge / stoner színtér egyik feltörekvő zenekara, a Locust On The Saddle már régóta mozgolódik, a műfajra fogékony közönség jelentős része azonban alighanem a júniusi budapesti Trouble koncerten találkozott velük először, sokan pedig azon az őszi turnén szembesülnek majd velük, ahol a Chief Rebel Angellel és a Shapat T...
Eredetileg az volt a tervünk, hogy a Threshold főnök Karl Groomot és az immár másodszor visszatért frontembert, Damian Wilsont egyszerre kapjuk el egy kis csevegésre, de mivel Karl hirtelen felszívódott valamerre, így a boldogságtól és a lelkesedéstől sugárzó Damiannel kezdtük a csevejt, aki egyébként is folyamatosan ott téblábolt, ahol csak lehete...
Nem titok: a jó régen, még a tavalyi Szigeten készített interjú előtt eredetileg nem a zseniális minigitárosra, Marc Rizzóra, hanem a főnökre, Max Cavalerára számítottunk, a pletykák azonban nem alaptalanok. Gloria asszony bizony féltve őrzi hites férjurát, és alaposan átcsoportosította a menetrendet, Maxet csak kevesen láthatták aznap este.
Norvégia egyik legsikeresebb zenei exportcikkének vezetőjével, illetbe a black metal színtér egyik emblematikus arcával, Sigurd Wongravennel, ismertebb nevén Satyrral, a Satyricon agyával, a 2007-es Sziget Fesztiválon készítettünk interjút.
Ahogy azt már megszokhattátok: ha a Nevermore nálunk jár, akkor interjúzunk velük. Most éppen Warrel Dane invitált be a Sziget koncertjük előtt a backstage-ben lévő konténerbe, ahol rajta kívül a komplett zenekar jelen volt. 
Ben Ward énekessel beszélgettem a zenekarról, a nyár elején megjelent The Big Black című albumukról, és az angliai rockéletről általában.
A nevét újabban már betűvel kiíró Three (3) zenekar a nyáron jelentette meg második nagykiadós lemezét The End Is Begun címmel, rajta 14 dallal és a rájuk jellemző hatalmas stílus-kavalkáddal.
A sötét progmetaltól a flamencós gitárreszeléseken át egészen a pehelykönnyű pop-dallamokig terjed a paletta – az egészről pedig Joey Eppard gitáros/énekes ...
Sok zenészinterjún estem már túl, semmi sem lep meg igazán, a Kornnál azonban ízelítőt kaphattam abból, milyen is egy úgynevezett igazi sztárbandával összeakadni. Eredetileg Jonathan Davis lett volna a beszélgetőpartnerem, méghozzá normális időkeretben, a soproni Volt Fesztiválon adott koncertjük után, az énekes azonban ki tudja, miért, minden inte...
Josh Silver szinte felismerhetetlenül másképp néz ki, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, a Petőfi Csarnok oldalában lévő szabadtéri kocsmában megejtett kis beszélgetés azonban ékesen bizonyította, hogy a szarkasztikus, cinikus humor nem csak Peter Steele sajátja a Type O Negative-ban. Már az interjú során is volt egy enyhe, ám határozott megérzése...
Aligha okozhatott meglepetést bárkinek is, hogy a Hatebreed harmadik budapesti koncertje totális teltházzal ment le, hiszen a connecticuti hardcore/metal banda az utóbbi években a világ egyik legkedveltebb underground brutál csapatává vált.
Az arizonai Job For A Cowboy pofátlanul fiatal ötösének máris sikerült mindazt elérnie, amire talán a legtöbb együttes vágyik: legelső EP-jüket az internet segítségével világszerte megismerték és rengeteg rajongót is szereztek vele, idén megjelent debütáló lemezüket pedig a neves Metal Blade jelentette meg.
A barátságos szőke gitárost, Steve Smyth-t több zenekarból is ismerhetjük, az egyszeri metalrajongónak is azonnal beugrik rögtön legalább három név (Dragonlord, Testament, Nevermore), ám amikor szerkesztőségi kedvencünk, a Nevermore végre megtalálta személyében a tökéletes második gitárost soraiba, Steve súlyosan lebetegedett.
Az év eddigi egyik legjobb koncertjét adta május 20. napján az amerikai Spock’s Beard az A38 hajón. A koncert előtt a banda roppant barátságos és jókedvű basszusgitárosával, Dave Merosszal beszélgettem.
Május elején egy kiváló önálló koncertet adott nálunk a finn Amorphis gárdája, melynek kezdete előtt az A38 hajó backstage-ében ültünk le Esa Holopainen és Tomi Koivusaari gitárosokkal egy kis csevejre, míg odakinn csendesen szemerkélt az eső.
Jorn Landével első budapesti szólókoncertjének délutánján, az A38-as hajó éttermében sikerült leülni egy beszélgetés erejéig. A Frenreisz-napszemüvegét itt is magán tartó norvég énekes abba a kategóriába tartozik, akiket méltán nevezhetünk ideális interjúalanynak: valósággal dőlt belőle a szó, jóformán kérdezni sem kellett tőle, csak néha visszater...
Ha azt mondom magyar progmetal, elsőre mindenki sóhajt egyet és a „régi szép időkre” gondolva elmélkedik egy sort. Ám egy ideje friss élet pumpálódott a műfajba, melynek egyik jeles képviselője az Everwood, akiket második lemezük megjelenése előtt kerestünk meg néhány kérdéssel.
Habár minden egyes lemezükön a legmélyebb fájdalom és szenvedés ölt testet, Andrew Craighan, a My Dying Bride gitárosa az egyik legbarátságosabb és legvidámabb zenésznek bizonyult, akivel csak valaha volt szerencsém leülni beszélgetni: láthatóan nyugodt, kiegyensúlyozott, semmi miatt nem aggasztja magát feleslegesen.
Az interjúra a tavaszi MetalMani...
Daniel Gildenlöw láthatóan szívesen jön Magyarországra, ami életét alapvetően megváltoztató itteni személyes élményei okán egy cseppet sem meglepő. Ami még örömtelibb, hogy a létező legjobb interjúalanyok közé tartozik: nem csak barátságos, hanem bőbeszédű is, ráadásul a világon mindenről határozott véleménnyel rendelkezik.
Jó hosszú idő után ismét Pesten, a Wigwamban lépett fel a soproni Moby Dick, kiknek legutóbbi kiadványa – a 25 éves jubileumi koncertet megörökítő cd-dvd csomag – nemrég jött ki, így duplán aktuális volt, hogy leüljek csevegni a zenekar énekes/gitárosával, Smicivel.
Nemrég jelent meg a legendásnak is mondható Classica gyakorlatilag teljes életműve tripla CD-n, Antológia címmel. Az anyagról ezen hasábokon is megemlékeztünk nemrég és hogy kerek legyen a történet, leültünk beszélgetni a hivatalosan soha fel nem oszlott, de aktívnak sem nevezhető banda mindenkori állandó tagságával / vezérkarával / mozgatórugóival...
2006 legvégén, Into The Black címmel egy olyan gitáros / vokalista jelentetett meg új dalgyűjteményt, akit jószerivel talán senki sem ismer igazán. Richie Kotzen „járt” a CC Deville romjaiból feltápászkodó Poisonban, de simán átvitte a magas lécet akkor is, amikor Paul Gilbertet váltotta a Mr. Big tagságában.
Mostanában szólókarrierjét egyengeti érz...
A legrosszabbra is felkészültem az Evergrey kapcsán, a zenekar ugyanis bennfentes információk szerint nem volt éppen a legjobb kedvében a Kultiplexben tartott koncert előtt, Tom S. Englund énekes/gitáros/agy és Fredrik Larsson, az interjú elkészítése óta a Hammerfallba visszaigazolt basszusgitáros azonban kifejezetten kedélyesen és laza hangulatban...
Gary Holt, az Exodus alapító gitárosa láthatóan nagyon jó formában van fizikailag, és az esze is úgy vág, mint a borotva, ozzysan hibbant tekintetén és vigyorain azonban még akkor is nyomot hagyott az a végigdrogozott másfél évtized, ha legendás egykori gitártesójával, Rick Hunolttal ellentétben ő már évek óta teljesen tiszta.
Elképzelni sem tudom, milyen lehet, amikor az embernek valóra válik a legnagyobb gyermekkori álma, majd néhány mámoros, de igen kemény év után hirtelen egyik pillanatról a másikra nagyot koppan a földön. Tim „Ripper" Owens ugyan azt mondja, semmi keserűség nincs benne a Judas Priestben történtekkel kapcsolatban, de a szeméből mást olvas ki az ember...
A 2006-os év egyik legmodernebb és legváltozatosabb metal lemezét egy német trió (azóta Jens Maluschka dobos kilépésével már duó) szabadította a világra. Bár a Gloria című remekmű csak a Disillusion második kiadványa, de esetlenségnek és útkeresésnek nyoma sincs a számos stílust felvonultató, de alapvetően a sötétebb, experimentális zenék kedvelőin...
Dregen Svensson nem semmi figura. Valahogy mindig olyannak képzeltem a Backyard Babies gitárosát, mint aki folyamatosan be van állva, és ha nincs szerencséd, egy ép mondatot nem lehet belőle kihúzni, a helyzet azonban távolról sem ez. Az alacsony kis fickó bizonyára tényleg nagy party vadállat, de lerí róla, hogy amikor kell, akkor nagyon is képben...
Facebook
Twitter