Az eddigi Varso interjúk nagy része a komolytalankodásról szólt, gondoltam próbálok egy nagyrészt hülye kérdésekből álló interjút készíteni a csapattal. Nos, jól megkaptam. Pál Viktor, az énekesember válaszolt, olvassátok szeretettel.



Az E-Klubos koncert előtt ültünk le Warrellel, hogy feltegyünk neki pár szokványosabb, és még több megfejtős kérdést. Hősünk iszonyatosan köhögve, lázasan és betegen, de töretlen lelkesedéssel válaszolgatott mindenre, egy idő után sokkal inkább baráti beszélgetés, mint interjú feelingje lett a dolognak.
Második nekifutásra sikerült megcsinálni ezt az interjút, ugyanis az első időpontban néma maradt a telefon. Később kulturált bocsánatkérés érkezett, és egy új időpont.
Ezzel indítottam, mikor ezúttal tényleg megszólalt az idegesítően randa telefoncsörgés, Nick D’Virgilio, a csapat dobosa (illetve most már énekese is) volt a vonal másik végén.
Nagyon jót beszélgettünk. Ez volt az alapgondolat a fejemben az interjú után, ami felüdülés volt a szabvány "elégedett vagy a lemezzel és mikor jöttök turnézni" típusú mókuskerekek sorában. Amint látjátok, néha sokkal több van egy lemezben mint a buli és a rakenról, és sokkal mélyebb érzések motiválnak egy rockzenészt mint a zúzás és az olcsó élvez...
Újra Magyarországon, ezúttal Budapesten köszönthettük a mai hardcore mezőny egyik legmarkánsabb bandáját, az amerikai (delaware-i) Boysetsfire ötöst. Az idén megjelent Tomorrow Come Today album alighanem komoly áttörést hoz a banda számára, hiszen nem kisebb cég, mint a Sony Music terjeszti világszerte. A srácok zenéje mára érettebb, kidolgozottabb...
Idén az általam legjobban várt lemez a Nevermore Enemies Of Reality című új anyaga volt. A megjelenést megelőző promóciós interjúáradat egyik célpontjának a Shock!-ot szemelték ki, mi pedig nem tiltakoztunk. Sőt. Kérdeztünk. Néha szokványosakat, néha nem túl szokványosakat.
A "szenvedő" alany a csapat gitárosa/zenei agytrösztje, az igen jókedvű Jeff...
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl... ja, nem. Az egy másik mese. Ez a mese arról szól, hogy évek óta létezik Gödöllőn egy olyan zenekar, amelyik szépen csendben elkészített egy világszínvonalú lemezt és ahelyett, hogy megrengetnék a világot, szinte a túlélésért küzdenek. Sarkítva.
A fesztivál második napján, a Nightwish fellépése helyett sokkal jobb elfoglaltságot találtunk magunknak, ugyanis a backstage-ben várakoztunk. Jó, jó, nem ez volt a jó benne, hanem az, amikor felbukkant Charlie Benante, az aznapra rendelt interjúalanyunk, aki mellesleg a Mr. Villámláb cím büszke tulajdonosa.
Mick Harris túlzások nélkül egy élő legenda.
Egy áprilisi hétvégén Devin Townsend, a kanadai énekes-gitáros őrült-zseni hívását vártam, és közben azon bosszankodtam, hogy bár ronggyá hallgattam az új Strapping Young Lad lemezt, Devy mester szólóanyaga, az Accelerated Evolution az interjú időpontjáig nem pottyant be a szerkesztőségbe (azóta persze itt figyel).
Úgy tűnik, végre sínre került a német Chinchilla zenekar karrierje. A Metal Blade hathatós támogatásával éves rendszerességgel rukkolnak elő új lemezzel, és turnéfronton is jelentős előrelépés várható már a közeljövőben. Könnyen lehet, hogy a Shock!-nál is visszatérő vendégek lesznek, hiszen második alkalommal adtak most interjút nekünk.
Metallica, Megadeth, Slayer, Anthrax... Mindannyian tudjuk, ki hová jutott a nagy speed/thrash kvartettként emlegetett négy amerikai banda közül. Kétségtelen, hogy pusztán zenei kvalitásai alapján jóval előbbre is tarthatna a New York-i Anthrax (a név, tényleg csak a gyengébbek kedvéért, lépfenét jelent...), pályájukat azonban hihetetlen balszerenc...
Lengyelországból leginkább a Vader híresült el, de azért ott is mozgolódnak a zenekarok rendesen, ráadásul nem is rosszak. A Metal Mind kiadó egy időben megbombázott minket néhány lengyel csapat cd-jével, azok közül az Enter Chaost kerestük meg kérdéseinkkel. A csapatból Marta, az énekes hölgy válaszolt.
Az amerikai Symphony X lassan egy évtizede fáradozik a Malmsteen-féle klasszikus metal továbbfejlesztésén, korszerűsítésén, egyre sikeresebben. A szerény megszólalású, ám több mint ígéretes első két album óta egyre merészebb, mondhatni progresszívebb felfogásban alkot az ötös, a tavalyi év végén megjelent Odyssey lemez (ha emlékszünk, Yngwie-nek is...
Igazán büszkék lehetünk a hazai progresszív metal csapatokra, akik ha lassan is, de biztosan kezdik meghódítani a világot. A szinte teljes vérfrissítésen átesett Nemesis eddigi lemezeit angolul, újra felvéve és átalakítva importálhatják a rajongók, a friss magyar nyelvű lemez pedig a GuLa Records támogatásával került a boltokba.
Hogy mi is történt p...
"A Symphorce a gyermekem, a Brainstorm a családom!" - vallja a mai európai színtér egyik legtehetségesebb énekese, a német Andy B. Franck. Mindkét zenekara a hagyományos értelemben vett power metalt játssza: előbbi lassabb, súlyosabb megközelítésből, utóbbi pedig gyakorta tendál a gyors tempók felé.
A Villon zenekar elég hosszú ideje koptatja a hazai, főleg a nyugat-magyarországi deszkákat, de Grafitti névre hallgató albumuk még csak idén jelent meg magánkiadásban a Music Works terjesztésével.
Ennek apropójából készítettem volna egy interjút velük még nyár elején, de sajnos akkor először technikai okokból, majd az én hibámból, majd pedig mene...