Shock!

március 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

In Flames: „Mindenhol jó játszani”

In FlamesAlighanem maga Jesper Strömblad, a csapat alapító gitárosa sem gondolta volna egy évtizeddel ezelőtt, hogy milyen sokra viszi majd az In Flames, de tény, hogy a modern metal hangzás egyik megteremtője ma népszerűbb, mint valaha, amit a közel teltházas PeCsa-koncert is fényesen bizonyított.

Jesper ugyan nem egy különösebben szószátyár figura, de azért készségesen válaszolt minden kérdésre a buli előtt.

Negyedszerre játszotok Budapesten. Emlékszel az előző magyarországi koncertekre?

Igen, mindegyikre. A leginkább talán a Szigeten adott bulink maradt meg bennem, az valami fantasztikus volt. A Sziget az egyik legjobb fesztivál, ahol valaha felléptünk, tulajdonképpen az azévi fesztiválszezon megkoronázása volt számunkra az a koncert. De egyébként is szeretünk Magyarországon játszani, nagyon szép ország lelkes rajongókkal.

Vannak olyan helyek, ahová különösen szívesen jártok vissza?

Mára már a világ minden tájékán kialakult a közönségünk, ezért aztán mindenhol jó játszani. Ha mindenáron mondanom kell olyan országokat, ahová különösen kellemes visszatérni, akkor ilyen például Magyarország is, tényleg. Minden itteni koncertünk nagyon jól sikerült. De ugyanígy nagyon szeretünk koncertezni Kanadában vagy Spanyolországban is. A spanyoloknál nagyon különlegesek a bulijaink, az ottani In Flames tábor ugyanis óriási fanatikusokból áll. Még a gitárdallamokat is éneklik velünk… Ilyenkor néha abbahagyjuk a játékot Björnnel és csak hallgatjuk őket. Ez hatalmas érzés. De nagyszerű például otthon, Svédországban is koncertezni. A szülővárosunkban, Göteborgban legutóbb például már egy hatalmas arénában léptünk fel, amit borzasztóan élveztünk.

Annak idején mindannyian nagy Sepultura rajongók voltatok. Nem furcsa érzés, hogy most velük turnéztok, és ti vagytok a főzenekar, nem pedig ők?

Hmm, nem is gondolkodtam még ezen… Kétségtelenül nagy megtiszteltetés őket itt tudni ezen a turnén, de végülis azt hiszem, nem furcsa a dolog, bár tényleg lehetne az. Egyszerűen így alakult.

Előzőleg találkoztál már velük?In Flames - Jesper Strömblad

Nem, személyesen most találkoztunk először. De tényleg nagy-nagy rajongójuk voltam egészen kissrác koromtól kezdve. Az igazság az, hogy Max Cavalera kilépése után nem hallgattam meg egyik új albumukat sem, de most, hogy láttam őket élőben Derrickkel, biztos, hogy beszerzem majd ezeket a lemezeket, mert fantasztikusak a koncerteken, még talán jobbak is, mint azelőtt.

Új albumotok, a Come Clarity sokkal inkább hasonlít a régebbi In Flames lemezekre, mint az előző kettő. Mit szóltak hozzá azok a rajongók, akiknek annyira nem jött be a Reroute To Remain és a Soundtrack To Your Escape?

Kizárólag száz százalékig pozitív reakciókkal találkoztam. Én is tisztában vagyok vele, hogy a régi rajongók közül sokan nem szerették az utolsó két albumot, de úgy veszem észre, a Come Clarityvel most mindenki elégedett. Azt mondják, ez a régebbi és az új In Flames stílus tökéletes keveréke.

Személyes kedvencem az új dalok közül a Reflect The Storm, ami egyben talán a legfogósabb is mind közül, ennek ellenére mégsem játsszátok élőben. Miért?

Mivel ma már több mint száz nótánk van, így értelemszerűen erősen szelektálnunk kell közülük, hogy miket szedünk elő a koncerteken és miket nem. Ami a Reflect The Stormot illeti, ez egy olyan dal, amit rendkívül nehéz lenne jól megszólaltatni élőben, így most az első körben kihagytuk a programból, de egészen biztos, hogy előbb-utóbb játszani fogjuk.

Valahol olvastam, hogy szereted az olyan zenéket, amiben egy lány játszik egy szál gitárral. A te ötleted volt eszerint az egyik legmeglepőbb új dal, a Dead End is, amiben Lisa Miskovsky vendégszerepel?

Ezt így nem mondanám. Azt hiszem, azért kértük fel Lisát a vendégszereplésre, mert rendkívül izgalmasnak tűnt bevonni a munkába egy olyan előadót, akinek a világon semmi köze sincs a metalhoz. Lisa ugyan nagy metal rajongó, a saját zenéje viszont sokkal lágyabb, de eléggé kiszámítható húzás lett volna, ha valamelyik metal csapatból kérünk fel egy énekesnőt a Dead Endhez. Eddig még egyébként erre a nótára is csak jó visszajelzéseket kaptunk, általában mindenkinek tetszeni szokott.

Játszottátok valaha élőben?

Nem, és nem is fogjuk, amíg Lisa nincs ott. Tehát ha egyszerre lépünk fel valamilyen fesztiválon, és van hozzá kedve, akkor sor kerülhet majd rá, de egyébként nem. Én mindenesetre örülnék neki, ha nyílna rá alkalom.

Svédországban a Come Clarity az eladási listák élére került és világszerte kiugróan jól fogy. Mit gondolsz, válhat még sikeresebbé az In Flames, vagy már elértétek azt a szintet, amit napjainkban egy magatok fajta zenekar elérhet?

Természetesen nem látok a jövőbe, de semmiképpen sem hinném, hogy elértük volna a csúcsot. Ha úgy éreznénk, hogy nem tudunk már továbblépni, nem is folytatnánk ezt az egészet.

Az utóbbi években számos olyan amerikai csapat aratott hatalmas sikereket, akiknél erősen érezhető az In Flames hatása. Mi a véleményed a Killswitch Engage-ről, a Triviumról és társaikról?

A Killswitch Engage-ék fantasztikusak, imádom őket! Ami a Triviumot illeti… Nos, ők rendben vannak. Úgy gondolom, nekik igazából a jövőjük lesz fényes. Már most is jók, de kétségtelen, hogy még nagyon nagy dolgok előtt állnak. A személyes kedvencem erről a vonalról viszont egyértelműen a Killswitch Engage. Amerikában egy csomó csapattal koncerteztünk együtt erről a színtérről, most januárban egyébként pont a Triviummal. Rendes srácok mind.In Flames - Jesper Strömblad

Mekkora helyeken játszotok manapság az Egyesült Államokban?

Egyre jobban állunk Amerikában. 2-3 ezres helyeken, tehát nagyobb klubokban, kisebb koncerttermekben lépünk fel, ami pont a legideálisabb számunkra. Persze játszottunk már sokkal komolyabb méretű koncerteken is odaát, ilyen volt például a tavalyi OzzFest, de az az igazság, hogy azt egyáltalán nem élveztük, mert összességében baromi unalmas volt. Több szempontból kétségtelenül nagyszerű dolog az OzzFestre bekerülni, hiszen óriási reklámot jelent a zenekaroknak ott fellépni, különösen a főszínpadon, ahol mi játszottunk. Érezhetően megdobta az amerikai ismertségünket, nagyobb helyeket tudunk megtölteni azóta és magasabb gázsikategóriába is kerültünk vele. De ha jobban belegondolsz, bizony nem valami szórakoztató két teljes hónapon keresztül járni Amerikát és minden délután játszani mindössze 20 percet, azaz 5 nótát. Olyannyira untuk, hogy akkor sem csinálnám végig újból, ha 10 millió dollárt ajánlanának érte.

Beszéljünk egy kicsit személyesebb dolgokról is! Ma már egyedül te vagy a zenekarban az alapító tagok közül. Mondhatjuk, hogy te vagy az In Flames vezetője?

Egyáltalán nem. Az In Flames egy abszolút demokratikus zenekar, olyanok vagyunk, mint egy család, ahol mindenkinek ugyanannyit ér a szava.

Tartjátok még a kapcsolatot a régi tagokkal?

Van, akivel igen, van, akivel kevésbé. Glenn Ljungströmmel, a másik alapító gitárossal például egy időben volt egy másik bandám is, a Dimension Zero, vele tehát adott volt a kapcsolat. Johann Larssonnal, a régi basszusgitárosunkkal ugyanakkor évekig nem beszéltünk a kilépését követően, mert átköltözött az Egyesült Államokba, Kaliforniába. Aztán az OzzFesten úgy alakult, hogy a koncerthelyszín egy percre volt a házától, így lementünk hozzá húst sütni, amikor pedig januárban visszamentünk, lejött a San Francisco-i bulira, és együtt nyomtuk el a színpadon a Behind Space-t. Ugyanazzal a basszusgitárral jelent meg, ami akkor is volt neki, amikor kilépett a bandából, rajta három húrral, és persze totálisan részeg volt. Nagy móka volt, bár zeneileg persze katasztrofális. (nevet)

Alapító tagja voltál a Hammerfallnak is. Velük tartod a kapcsolatot? Egyáltalán követed még a pályafutásukat?

Hellyel-közzel. Oscar Dronjakkal például időről időre elmegyünk dumálni meg sörözgetni, és a lemezeiket is meg szoktam hallgatni. A legutóbbi, a Chapter V vagy Chapter VI vagy nem tudom, mennyi például egy kimondottan erős album volt, talán a legjobb, mióta otthagytam őket. (nevet)

Ki volt annak idején a példaképed, akinek a hatására elkezdtél igazán komolyan foglalkozni a gitározással?

Arra gondolsz, akinek a hatására eldöntöttem, hogy a zenélésből szeretnék megélni, és egész életemben ezzel akarok foglalkozni? Adrian Smith az Iron Maidenből. Rá akartam hasonlítani, úgy akartam szólni, mint ő. Adrian és a Maiden volt számomra a legfontosabb hatás.

És kik a kedvenc gitárosaid ma?

(elgondolkodik) Björn és saját magam.

Akkor miért nem szólóztok többet és főleg hosszabbakat a lemezeken?

Hmm… Való igaz, hogy nem szólózunk vég nélkül, de azt hiszem, ez igazából mindig is így volt. Sosem arra helyeztük a hangsúlyt, hogy hosszú, többkörös gitárszólókat játsszunk, hanem hogy az egyes nótákat sikerüljön minél érdekesebbé, tökéletesen kerekké formálni. Egyikünk sem az a tekerős gitáros, az In Flames egyszerűen nem erről szól.

És melyek voltak azok az albumok, amik a legnagyobb hatást tették rád rajongóként és zenészként?

Ó… Hát mindenképpen ilyen volt a Maiden Seventh Son Of A Seventh Son lemeze. Ugyanilyen örök kedvencem a Dream Theatertől az Images And Words és az Operation: Mindcrime is a Queensryche-tól.

Hallottad már a kettes Mindcrime-ot?

Még nem mertem meghallgatni, mert úgyis csak csalódnék. Egyszerűen lehetetlen jobbat csinálni az első résznél. Persze egészen biztosan beszerzem majd, de nem rohantam érte egyből a boltba, amikor megjelent. Te hallottad már?

Igen, és bár elég nehezen emészthető, egyértelműen ez a legjobb lemezük a Promised Land óta. Tovább folytatva a kedvencek sorát, mi volt életed legjobb koncertje, amit a közönség soraiból néztél végig?

Egy AC/DC koncert otthon, Göteborgban, ha jól emlékszem, valamikor úgy 1999 tájékán. Egyszerűen letaglóztak. Emlékszem, csak álltam ott és arra gondoltam, hogy ugyanolyan fantasztikusak, mint amikor először láttam őket úgy 16 éves koromban. Úgy kell zenélni, mint az AC/DC. Mindent a lehető legjobban csinálnak, azért dolgoznak, amiért kell.

Állítólag nagy rajongója vagy a számítógépes játékoknak is. Miket szeretsz inkább, a lövöldözős vagy a stratégiai dolgokat?

Mostanában a World Of Warcraftre kattantam rá nagyon, minden szabad másodpercemet ezzel töltöm még a turnén is. Ha megérkezünk egy helyszínre, és van egy kis időm meg van internet, egyből játszani kezdek. Ilyenkor általában koncertkezdésig nyomom a World Of Warcraftet.

És mit csináltok a fellépések után?

Visszaülök a számítógép elé, és folytatom a játékot. (nevet) Ha erre vagy kíváncsi, a nagy bulizások korszaka már véget ért, hiszen egy évben akár 7-8 hónapig is turnén vagyunk, és egyszerűen fizikailag nem bírnánk, ha állandóan innánk, az ilyen életvitel teljesen tönkretenne minket. Néha persze elhajlik az ember, de összességében visszafogjuk magunkat.

Van családod?

Van egy kutyám és egy menyasszonyom. (nevet) Gyerekem még nincs, de dolgozom rajta, hogy legyen. Amikor legközelebb találkozunk, már biztos lesz.

Végezetül egy hülye kérdés, amit mindenkinek fel szoktunk tenni: mi az élet értelme?

Az élet értelme? Hmm… Fogalmam sincs… Talán újrateremteni. Tényleg nem tudom. Mit akartok hallani? A metal. (nevet)

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.