A 2010-es év „ha valaki azt mondta volna, amikor…”-jellegű történetekkel telt el. Mindig óriási élmény olyan ikonokkal találkozni, akik akkoriban voltak nagy hatással, amikor még javában formálódott a zenei ízlésem. Amikor először hallottam Joe Satriani lemezt – ami egészen pontosan a Surfing with the Alien volt a 90-es évek legelején –, akkor még úgy gondoltam, én is gitárhíró leszek majd valamikor. És ha akkor valaki elém villantotta volna azt a képet, amint majd egyszer a teljesen hétköznapi, mindenféle allűrtől mentes Joe Satrianival fogok társalogni, ráadásul az interjúidőt bő tíz perccel túllépve, egészen biztosan valami ilyesmit mondtam volna: ugyan húsz évet kell erre várni, de az ilyen pillanatokért megéri. És elindítottam volna a Satch Boogie-t.



























