A nagy nap elérkezett. Végre. Hosszas küzdelmek árán, de sikerült az interjút is összehozni (köszi Timi!). A koncert délutánján remegő térdű kollégák gyülekeztek az egyik pesti hotel előterében. A szokásos csúszás után mindenkinek kiosztották a helyet, ahol meginterjúvolhatja a zenekar tagjait, nekünk K.K. Downing "jutott", és a lépcső alatti sarok.
Sokunknak örömhír, hogy Buddy Lackey - akarom mondani ezentúl már Devon Graves - újra zenél. Ráadásul a "szomszédunkban". DeadSoul Tribe a csapat neve, és nemrég jelent meg a bemutatkozó lemezük. Ennek kapcsán sikerült az udvarias és bőbeszédű frontemberrel alaposan túllépnünk az interjúra kiszabott időt.
A világhálón keresztül sikerült becserkésznünk Stefan Weinerhall húrbűvészt a Falconer legénységéből, aki kurtán-furcsán ugyan, de azért válaszolgatott kérdéseinkre. Nyilvánvalóan nem a szavak embere. Mindenesetre ím, ennyit sikerült kiszednünk a zárkózott muzsikusból:
A svéd Soilwork nevét nálunk legtöbben csak az ominózus Nevermore koncert óta ismerik a legtöbben, én biztos vagyok benne, hogy azóta ugrásszerűen megnőtt a hallgatótáboruk kis országunkban, és miután mindenki szorgalmasan beszerezte az eddig megjelent lemezeiket, kíváncsisággal vegyes izgalommal várta az új anyagot, melynek a producere a kultusz-s...
A svédnek titulált The Crown - ami részben igaz, de hamarosan megtudjátok mi a teljes igazság - új vokalistával vette fel legutóbbi albumát, a Crowned In Terrort. Méghozzá nem mással, mint Tomas "Tompa" Lindberggel, aki az At The Gates révén vált kultikus figurájává a dallamos death színtérnek.
Nem hiszem, hogy túl hosszadalmas bevezetőt kellene írnom egy Pokolgép interjúhoz - pláne, hogy maga az interjú elég hosszadalmas -, a lényeg, hogy ha nem is a stúdiózás után azonnal, de csak sikerült kiadni a Pokolgép új lemezét idén a Te sem vagy mást.
Erről és mindenféle egyéb dologról beszélgettem Kukovecz Gáborral, a csapat gitárosával.
Bár a Hooligans zenéje az utóbbi években kissé átalakult, életfilozófiájuk ennek ellenére töretlen. A modern kor rock'n'roll hagyományait ápoló csapat folyamatosan készül valamire, melynek érdekében meg is tesznek mindent. 
A norvég Theatre Of Tragedy nem kis felháborodást keltett ősrajongói körében azzal, hogy a gótikus metal vonalat vállukról egy laza mozdulattal lerázva a könnyebben fogyasztható elektronikus-popos stílus felé fordultak a Musique albumon, amolyan "tagadjuk meg múltunkat" szájízzel.
Ezek után természetesen mindenki kíváncsian várta, vajon az új matér...
A Dream Theaterrel közös turné után újra lehetőségünk nyílt egy interjúra, naná, hogy érdekelt, meséljen csak Daniel minél többet. A beszélgetés úgy kezdődött, hogy Daniel sűrűn elnézést kért, hogy egy kicsivel később hívott, a megbeszélt időpontnál. Sebaj.
A jó tíz évvel ezelőtti debütálás, a Foul Taste Of Freedom óta számít a New Yorki Pro-Pain a hardcore/metal színtér markáns képviselőjének. Stúdiólemezeik és a közelmúltban kiadott élő albumuk energiatöltete egyedülálló, az idei Shreds Of Dignity pedig egy irgalmatlanul intenzív, minden eddiginél töményebb dühkoncentrátum.
A Shock! történetének első külföldi személyes interjúja számomra a Cannibal Corpse nevéhez fűződik, mely beszélgetés rendkívül kellemesen telt a zenekar jóképű dobosával, Paul Mazurkievicz-cel. Azóta eltelt néhány év, és csak most nyílt újabb alkalom, hogy ismét kifaggathassam a dobost, ezúttal telefonon, méghozzá új lemezük a Gore Obsessed megjele...
Ez a német zenekar hazájában sem tartozott idáig a legismertebbek közé, pedig jófajta dallamos power metalt nyomnak - és nem éppen tegnap óta. 2000-től az ötös a Metal Blade kegyeit élvezi, így máris nagyot léptek előre. A mostani énekessel készült bemutatkozás a kiadó számára (ez volt a két évvel ezelőtti "Madness" album) egy átmeneti időszak ered...
Elég, ha csak annyit mondok: hazánk legtutibb death csapata? Pedig semmi különöset nem tettek, összehoztak egy zenekart, felvettek néhány demót, még nevet is változtattak az évek folyamán, folyamatosan küzdenek az underground zenekarokat sújtó problémákkal, találtak maguknak egy elég távoli kiadót, 
Interjú Jari Mäenpää-val, az Ensiferum frontemberével.
A floridai Savatage budapesti koncertje életem egyik meghatározó élménye volt! Akkor, 1997-ben csak remélni tudtam, hogy az élmény (legalább) egyszer még megismétlődik, azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy bármilyen formában interjút készíthetek a valakivel a csapatból. 
Erre mondják: kettőt egy csapásra! A Savatage után az előbandát, a szintén legendás Vicious Rumors zenekart is sikerült mikrofonvégre kapnunk! Méghozzá maga a banda motorja, az egyetlen megmaradt alapító tag, Geoff Thorpe gitáros áldozott a buli után bő félórát az idejéből arra, hogy a csapat legfrissebb híreiről beszámoljon. Dacára a színpadon tölt...
Beszélgetés Rolf Kasparekkel, őfelsége főkalózával kalózkodásról (micsodaaa?), uniformisokról (még ilyet!), az új albumról és nyári terveiről. Az ígértnél bő negyedórával később csengett a telefonom. E késedelmet természetesen nem hagyhattam szó nélkül…
1997-ben új nevet kezdtek tanulni a progresszív és általában a minőségi zenék hívei. Akadt, aki odáig nyilatkozott, hogy az akkor megjelent második korongjával a német Vanden Plas zsebre teszi a Dream Theatert is... Azóta közel öt év telt el és a kaiserslauterni kvintett markáns szereplőjévé vált a prog. színtérnek.
A régebben sokat emlegetett Dream...
Nemcsak egy-egy különösen jól sikerült filmnek vagy regénynek lehet folytatása, de lám, King Diamond, a rejtelmes és hátborzongató sztorik nagymestere is visszanyúlt egy 1987-ben megkezdett és (szándékosan) befejezetlenül hagyott rémtörténethez. 
Íme az ún. true metal másodvirágzásának újabb gyümölcse... Illetve ebben a formában ez mégsem igaz, mert az olasz Domine már jóval a Rhapsody felbukkanása előtt nyomult! Más kérdés, hogy csak a stílus reneszánszának idején szerzett nevet magának a társaság a nemzetközi porondon.
Lassan kezdenek felocsúdni döbbenetükből a Hypocrisy rajongók, ugyanis a csapat a Catch 22 képében egy jól irányzott csapással leterített minden érdeklődőt, friss, energikus - és kevéssé "klasszikus Hypocrisy-s" új lemezükkel inkább a laza riffelésre koncentráltak, mint a vad tekerésekre. 
Mindössze" két órába telt, míg egy rokonszenves szervező megszánt és a cateringből kilopva a svéd banda gitárnokát az orrom elé ültette - de megérte a várakozás. Beszélgetésünk meglehetősen spontán módon folyt, így nem is igazán interjú-hangulatúra sikeredett, mint inkább két olyan ember csevelyére, akik - mióta az eszüket tudják - a metallal kelne...
A tavalyi év egyik meglepetése volt számomra a német Dew-Scented Inwards című albuma. Elsöprő lendületük egy perc alatt magával ragadott, tudjátok, az a típusú zene, ami kávé helyett is eredményesen használható, ha egy kicsit fel akarsz pörögni.
Amikor az internet útján felkerestem az olasz Secret Sphere zenekart, nem is reméltem, hogy már másnap levelet kapok tőlük és a banda zeneszerző/gitárosa, Aldo Lonobile készségesen áll rendelkezésemre abban, hogy diskuráljon velem a csapat múltjáról és jövőbeni kilátásairól épp úgy, mint kedvenc muzsikusairól és titkos vágyairól…
Ez nem egyszerűen egy újabb interjú a sorban, annál lényegesen több! Legalábbis nekünk. Ha jól sejtem, nem vagyunk egyedül Szilvivel, akiknek anno az Accept Metal Heart dala volt az egyik első számú metal induló, amelyre a leggyakrabban léggitároztunk a magnó mellett...
(Na szép, lebuktam - V.Sz.)
Az Accept ma már nem létezik, ám a csapat egykori éne...
Második albumát szabadította a világra a neves arcokból álló Lock Up. Már jó ideje köztudott, hogy Peter Tagtgren helyére az ex-At The Gates, ma The Crown frontember, Tomas "Tompa" Lindberg érkezett. 
Svédországból származik a lendületes rockzenét játszó Blackshine. Második albumuk hathatósabb promóciója révén hozzánk is eljutott a zenéjük, és, hogy ti is meg tudjatok barátkozni a csapattal, a bemutatáshoz segítségül hívtuk a rendkívül kellemes beszédhangú Anders Strokirk énekes/gitárost, aki az interjú elején rövid időre átvette az irányítást.....
Facebook
Twitter