Magyarországon lassan visszajáró vendégnek számít Eugene Hütz és a Gogol Bordello, ez az eredetileg Ukrajnából elszármazott punkos-folkos-bekategorizálhatatlan zenekar, akik cirkuszian tarka produkciójukkal több rajongói kört csavartak az ujjaik köré egyszerre. Eugene-nel a koncert délutánján ültünk le beszélgetni az A38 Hajón.
Nemrég látott napvilágot a Lizzy Borden új stúdióalbuma, az Appointment With Death, amely 7 év után az első – nem kétséges tehát, hogy a maroknyi hazai rajongó kíváncsian olvassa majd Lizzy mester gondolatait aktuális és kevésbé aktuális témákról. 
A tavalyi monstre koncertre összeállt Piramis egy friss DVD-vel jelentkezett az ősz folyamán. A zenekar énekese, Révész Sándor úgy fogalmazott: a maga részéről lezárná az együttes történetét. Emellett természetesen sok más egyébről is szó esett.
Nem tegnap faggattuk utoljára ’buttékat, így a magyar nyelvű kislemez után pont aktuálissá vált, hogy megtudjuk, mi történt velük az utóbbi időben. Ebben a csapatból Vörös András (ének) és Szűcs Péter (dob) volt segítségünkre.
A jubileumi Fezen számomra legnagyobb attrakciója egyértelműen a svéd Clawfinger remek hangulatú koncertje volt. Mindössze néhány perccel a buli után ültem le a frontember Zak Tell és a gitáros Bard Torstensen társaságában egy kis csevegésre. Mondanom sem kell, hogy a srácok civilben is teljesen elmebetegek.
Leif Edling, a Candlemass alapító basszusgitárosa saját bevallása szerint kicsit érzi még a tegnap éjszakai mulatozás utóhatásait, de ennek ellenére is készséges, barátságos beszélgetőpartner, aki láthatóan egy pillanatra sem engedné el szívesen a kezében tartott borospoharat. Robert Lowe, a Solitude Aeternusból érkezett új énekes csendesebb típus,...
A roppant erős magyar doom / sludge / stoner színtér egyik feltörekvő zenekara, a Locust On The Saddle már régóta mozgolódik, a műfajra fogékony közönség jelentős része azonban alighanem a júniusi budapesti Trouble koncerten találkozott velük először, sokan pedig azon az őszi turnén szembesülnek majd velük, ahol a Chief Rebel Angellel és a Shapat T...
Eredetileg az volt a tervünk, hogy a Threshold főnök Karl Groomot és az immár másodszor visszatért frontembert, Damian Wilsont egyszerre kapjuk el egy kis csevegésre, de mivel Karl hirtelen felszívódott valamerre, így a boldogságtól és a lelkesedéstől sugárzó Damiannel kezdtük a csevejt, aki egyébként is folyamatosan ott téblábolt, ahol csak lehete...
Nem titok: a jó régen, még a tavalyi Szigeten készített interjú előtt eredetileg nem a zseniális minigitárosra, Marc Rizzóra, hanem a főnökre, Max Cavalerára számítottunk, a pletykák azonban nem alaptalanok. Gloria asszony bizony féltve őrzi hites férjurát, és alaposan átcsoportosította a menetrendet, Maxet csak kevesen láthatták aznap este.
Norvégia egyik legsikeresebb zenei exportcikkének vezetőjével, illetbe a black metal színtér egyik emblematikus arcával, Sigurd Wongravennel, ismertebb nevén Satyrral, a Satyricon agyával, a 2007-es Sziget Fesztiválon készítettünk interjút.
Ahogy azt már megszokhattátok: ha a Nevermore nálunk jár, akkor interjúzunk velük. Most éppen Warrel Dane invitált be a Sziget koncertjük előtt a backstage-ben lévő konténerbe, ahol rajta kívül a komplett zenekar jelen volt. 
Ben Ward énekessel beszélgettem a zenekarról, a nyár elején megjelent The Big Black című albumukról, és az angliai rockéletről általában.
A nevét újabban már betűvel kiíró Three (3) zenekar a nyáron jelentette meg második nagykiadós lemezét The End Is Begun címmel, rajta 14 dallal és a rájuk jellemző hatalmas stílus-kavalkáddal.
A sötét progmetaltól a flamencós gitárreszeléseken át egészen a pehelykönnyű pop-dallamokig terjed a paletta – az egészről pedig Joey Eppard gitáros/énekes ...
Sok zenészinterjún estem már túl, semmi sem lep meg igazán, a Kornnál azonban ízelítőt kaphattam abból, milyen is egy úgynevezett igazi sztárbandával összeakadni. Eredetileg Jonathan Davis lett volna a beszélgetőpartnerem, méghozzá normális időkeretben, a soproni Volt Fesztiválon adott koncertjük után, az énekes azonban ki tudja, miért, minden inte...
Josh Silver szinte felismerhetetlenül másképp néz ki, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, a Petőfi Csarnok oldalában lévő szabadtéri kocsmában megejtett kis beszélgetés azonban ékesen bizonyította, hogy a szarkasztikus, cinikus humor nem csak Peter Steele sajátja a Type O Negative-ban. Már az interjú során is volt egy enyhe, ám határozott megérzése...
Aligha okozhatott meglepetést bárkinek is, hogy a Hatebreed harmadik budapesti koncertje totális teltházzal ment le, hiszen a connecticuti hardcore/metal banda az utóbbi években a világ egyik legkedveltebb underground brutál csapatává vált.
Az arizonai Job For A Cowboy pofátlanul fiatal ötösének máris sikerült mindazt elérnie, amire talán a legtöbb együttes vágyik: legelső EP-jüket az internet segítségével világszerte megismerték és rengeteg rajongót is szereztek vele, idén megjelent debütáló lemezüket pedig a neves Metal Blade jelentette meg.
A barátságos szőke gitárost, Steve Smyth-t több zenekarból is ismerhetjük, az egyszeri metalrajongónak is azonnal beugrik rögtön legalább három név (Dragonlord, Testament, Nevermore), ám amikor szerkesztőségi kedvencünk, a Nevermore végre megtalálta személyében a tökéletes második gitárost soraiba, Steve súlyosan lebetegedett.
Az év eddigi egyik legjobb koncertjét adta május 20. napján az amerikai Spock’s Beard az A38 hajón. A koncert előtt a banda roppant barátságos és jókedvű basszusgitárosával, Dave Merosszal beszélgettem.
Május elején egy kiváló önálló koncertet adott nálunk a finn Amorphis gárdája, melynek kezdete előtt az A38 hajó backstage-ében ültünk le Esa Holopainen és Tomi Koivusaari gitárosokkal egy kis csevejre, míg odakinn csendesen szemerkélt az eső.
Jorn Landével első budapesti szólókoncertjének délutánján, az A38-as hajó éttermében sikerült leülni egy beszélgetés erejéig. A Frenreisz-napszemüvegét itt is magán tartó norvég énekes abba a kategóriába tartozik, akiket méltán nevezhetünk ideális interjúalanynak: valósággal dőlt belőle a szó, jóformán kérdezni sem kellett tőle, csak néha visszater...
Ha azt mondom magyar progmetal, elsőre mindenki sóhajt egyet és a „régi szép időkre” gondolva elmélkedik egy sort. Ám egy ideje friss élet pumpálódott a műfajba, melynek egyik jeles képviselője az Everwood, akiket második lemezük megjelenése előtt kerestünk meg néhány kérdéssel.
Habár minden egyes lemezükön a legmélyebb fájdalom és szenvedés ölt testet, Andrew Craighan, a My Dying Bride gitárosa az egyik legbarátságosabb és legvidámabb zenésznek bizonyult, akivel csak valaha volt szerencsém leülni beszélgetni: láthatóan nyugodt, kiegyensúlyozott, semmi miatt nem aggasztja magát feleslegesen.
Az interjúra a tavaszi MetalMani...
Daniel Gildenlöw láthatóan szívesen jön Magyarországra, ami életét alapvetően megváltoztató itteni személyes élményei okán egy cseppet sem meglepő. Ami még örömtelibb, hogy a létező legjobb interjúalanyok közé tartozik: nem csak barátságos, hanem bőbeszédű is, ráadásul a világon mindenről határozott véleménnyel rendelkezik.
Jó hosszú idő után ismét Pesten, a Wigwamban lépett fel a soproni Moby Dick, kiknek legutóbbi kiadványa – a 25 éves jubileumi koncertet megörökítő cd-dvd csomag – nemrég jött ki, így duplán aktuális volt, hogy leüljek csevegni a zenekar énekes/gitárosával, Smicivel.
Nemrég jelent meg a legendásnak is mondható Classica gyakorlatilag teljes életműve tripla CD-n, Antológia címmel. Az anyagról ezen hasábokon is megemlékeztünk nemrég és hogy kerek legyen a történet, leültünk beszélgetni a hivatalosan soha fel nem oszlott, de aktívnak sem nevezhető banda mindenkori állandó tagságával / vezérkarával / mozgatórugóival...
2006 legvégén, Into The Black címmel egy olyan gitáros / vokalista jelentetett meg új dalgyűjteményt, akit jószerivel talán senki sem ismer igazán. Richie Kotzen „járt” a CC Deville romjaiból feltápászkodó Poisonban, de simán átvitte a magas lécet akkor is, amikor Paul Gilbertet váltotta a Mr. Big tagságában.
Mostanában szólókarrierjét egyengeti érz...
Facebook
Twitter