Shock!

október 23.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Soilwork: turnézás és riffgyúrás

SoilworkA márciusi Metalmania fesztiválon csíptük el a Soilwork két oszlopos tagját, a megfontoltabb Sven Karlsson billentyűst és az egészségesen lökött, torzonborz egyetemistát utánzó Ola Flink basszusgitárost, hogy jól kifaggassuk őket. Két-két Dreher sör társaságában érkeztek, de udvariasan nem akartak a beszélgetés előtt belekortyolni.  

Milyen a magyar sör?

Sven: Ó, pontosan nem tudnám megmondani, eddig valamilyen cseh sört ittunk, főleg múlt éjjel… Ez az első magyar, de még nem kezdtem neki.

Akkor kóstold csak meg.

Sven: Egész jó…

Szóval, tegnap este érkeztetek. A sörön kívül láttatok valami mást is a városból?

Ola: Este már nem mentünk sehová, de ma délelőtt körbenéztünk. Volt valami vidámpark-szerűség például, meg valami nagy tér szobrokkal, meg egy korcsolyapálya is.

Sven: Jó két órát sétáltunk. Ettünk levest. Ja, és láttunk egy várat is, ami kifejezetten jól tartotta magát.

Naná, mert az egy másolat, nem az az eredeti.

Sven: Tényleg? Akkor azért. (nevet)

A mai koncert valamilyen turné része vagy "csak egy koncert"?

Sven: Amolyan miniturnénak nevezhetjük, játszunk összesen három fesztiválon. Nálatok, aztán a cseheknél, végül pedig Lengyelországban. Szóval, annyiban turné, hogy egymás után következnek a fesztiválok.

Igazi turnéval kapcsolatban mik a tervek?

Sven: Áprilisban indítjuk az európai koncerteket. Most hirtelen nem ugrik be, pontosan milyen országokat érint majd.

Ti lesztek a főzenekar?

Sven: Félig igen, megosztva a Hypocrisyvel. Kettőnkön kívül az Amorphis jön még, a Scar Symmetry, aztán aaaa… az a banda, a…

Ola: Az One Men Army és talán még valaki. Szép nagy csomag leszünk.

Legutóbbi lemezetek jó ideje kint van már, bizonyára jó adag visszajelzést kaptatok róla.

Sven: A rajongóktól már szinte megszoktuk, hogy nagyon jól fogadják a lemezeinket, most is, bárhová megyünk játszani, tiszta őrültek, nagyon szeretik, amit csinálunk, de érdekes módon a sajtó is teljesen felkapta az albumot, mindenfelé jókat írnak róla. Még Amerikában is, szóval ez kifejezetten boldoggá tesz.

Ola: Tudod, magunkfajta európai csapat számára Amerika amolyan bevehetetlen vár, folyamatosan, keményen kell támadni, hogy egyáltalán jelen lehessünk. Köszönhetően annak, hogy már párszor át tudtunk jutni oda is játszani, ha nem is sztárolnak minket, de kezd stabil táborunk kialakulni odaát is.

Egyébként az eladott lemezek számában is érezhető a fejlődés?

Ola: Igen, egyértelműen. Minden újabb lemezünkből sikerül jóval többet eladnunk mint az előzőből.

Ezek szerint a napi civil robotra már nincs is szükség?

Sven: Hááááát, ártani még nem árt azért. Nagyjából már kihúzzuk nélküle, de tényleg csak épphogy. Még nem vet fel minket a pénz… (nevet)

Egyébként mivel foglalkoztatok azelőtt?

Ola: Én például egy raktárban dolgoztam, mint… Ööööö… Munkaerő.

Sven: Ilyesmiket csináltam én is.Soilwork - Ola Flink

A zene mikor és hogyan csapott le rátok?

Sven: Én nagyon korán kezdtem zenélni, tulajdonképpen kölyökkorom óta játszom zenekarokban, szóval jóval a Soilwork előttre nyúlik vissza a dolog. Olyan, mintha egész életemben valamilyen zenekarban lettem volna…

Ola: Nekem a sport és a zene között kellett választanom. Elég komolyan fociztam, aztán barátok vittek bele a zenébe és a zenélésbe. Valahogy hozzám került egy basszusgitár, és cimborákkal nekiálltunk zenélgetni. Pont, mire a foci kezdett volna igazán komolyra fordulni, rájöttem, hogy a zenélés már sokkal többet jelent nekem, tehát egy fordulópontnál kellett választanom.

A zenekar elég hírhedt a gyors tagcserékről, kijutott nektek jó pár. Mesélnél ezekről?

Sven: A legelső nagyobb krízis a dobos-probléma volt, úgy tűnik, mindig velük van a legtöbb gond. (vigyorog)

Ola: Ja, olyanok, mint a nagy góllövő csatárok, mindig csak a nyafogás, meg a hangszerük is macerás… (nevet)

Sven: Ez az, kell a fenének dobos, minek is az?

Igen, nálunk is az a mondás járja, hogy a dobos a zenész legjobb barátja.

Sven: (vigyorog) Ez jó. Szóval, sosem a zenei tudás volt a probléma, igazából akkor jöttek elő a bajok, amikor egyre hosszabbra nyúltak a turnék, vagy egyre keményebbek voltak a stúdiózások. Inkább személyes jellegű okai voltak tehát annak, hogy most egy új dobossal dolgozunk, aki mind technikailag, mind pedig hozzáállásban egyértelműen azt akarja, amit mi is. Aztán ugyebár egy gitároscserénk is volt, és a mai koncert ezért is különleges: az új gitárosunk ma játszik velünk először színpadon.

Mi meg majd jól kivesézzük a beszámolóban.

Sven: (nevet) Aztán nehogy túl kritikusak legyetek! Egyébként a próbákon várakozásokon felül teljesített a srác, és persze más zenekarokban már jó pár koncertet lenyomott, így teljesen nyugodtak vagyunk.

A gitároscsere nem akasztott meg titeket túlzottan dalírásilag? Ha jól tudom, a nóták nagy részét az ex-kolléga hozta, vagy az ő ötletei alapján születtek.

Sven: Ha volt is némi fejtörés, azért pánikhangulat nem alakult ki. Már jó ideje érett a váltás, ezért amikor a döntés véglegessé vált, mi többiek leültünk és egyértelműen úgy döntöttük, van miért folytatni, és lesz hogyanja is a dolognak. Ugyan a dalok jó része valóban Petertől származott a múltban, a többieknek is hosszú időre visszamenőleg van zeneszerzői tapasztalata, amelyből fel tudunk építeni új dalokat – még ha ez esetleg azzal is jár, hogy a jövőbeni dalok valamelyest másmilyenek lesznek, mint az eddigiek.

A volt tagokról tudtok egyébként valamit?

Ola: Peter producerként dolgozik különböző zenekarokkal, alapvetően ez is volt a távozásának egyik oka, a zenélésnek ez a része már jobban érdekelte. Henry, a régi dobosunk pedig Amerikában él, igazából nem nagyon tudom, mit is csinál odaát. Reméljük, mind a ketten boldogok azzal, amit választottak.

Viszont úgy látom, teljesen felszabadultak vagytok, az új tagok miatt sem idegeskedtek, így adódik a kérdés: mikor jön az új lemez?

Ola: Októberre és novemberre már lefoglaltuk a stúdióidők nagy részét, de egyelőre nagyjából ennyi konkrétumot merek csak elmondani. Valószínűleg igyekszünk majd 2007. tavaszán kihozni a lemezt, de ez is inkább csak amolyan durva terv, mivel azért tényleg sokat számít, hogy ez lesz az első lemezünk, amit Peter nélkül kell megírnunk és felvennünk. Így inkább óvatosan, körültekintőbben fogunk ezúttal dolgozni, semmi olyat nem adunk ki a kezünk közül, amivel nem leszünk száz százalékig megelégedve.Soilwork - Sven Karlsson

Írtatok is már dalokat?

Sven: Valamennyit igen, bár még azok is elég képlékenyek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy tonna riff és egyéb ötlet áll készenlétben, gyúrjuk, formáljuk őket.

Egyénileg írtok egyébként dalokat, vagy jammelésből születnek?

Sven: A közelmúltban, amikor a régi dobosunk Amerikába költözött, kissé le kellett állnunk a jammeléssel a távolság miatt.

Nem gondoltatok egy olyan kis fekete, japán dobosra?

Sven: (nevet) Azzal csak baj van, nem iszik, nem beszél…

A stílusotok egyébként elég sokat tisztult és finomodott az idők során, ez tervezett irány volt, vagy épp csak úgy jöttek az ötletek, és csupán visszanézve láttátok ti is a változásokat?

Ola: Igazából inkább a "csak úgy jött" az igaz – persze minden lemezünknek úgy álltunk neki, hogy jó lenne az előzőhöz képest valami frisset, változatosat megfogni, de ez nem azt jelenti, hogy ott görnyedtünk a hangszerünk fölött, és kidobáltunk minden olyan riffet, ami kicsit is emlékeztetett egy előzőre. Meg persze a hatásaink, a zenei látásmódunk is változott, most már, így harminc körül, teljesen máshogy állunk dolgokhoz, mint amikor még szimplán zúzni akartunk és nagyon hangosan játszani.

Mennyire voltatok tudatában a kezdetekkor annak, hogy akár lehet is valami a zenélésből azon kívül, hogy élvezetes hobbi? Gondoltátok volna, hogy 2006-ban már több lemezen és turnén lesztek túl és nagyban interjúkat adtok egy másik országban?

Ola: Én speciel egyáltalán nem gondoltam bele. A zene jó móka volt, levezette a feszültséget. Még abban sem hittem, hogy egy lemezt sikerülhet összehozni. És bár a jelenlegi helyzetünket sem nevezném egyáltalán csúcsnak, még hosszú az út felfelé, már ez is jóval meghaladja minden fiatalkori elképzelésemet. A világ körül utazgatok, koncertezem, lemezeket adok ki, amik egyre sikeresebbek – örülök, hogy eljutottam idáig.

Újabb tíz év múlva hol lesztek?

Ola: Pontosan ugyanitt. (nevet)

Sven: Egyébként nagyjából ez a lényeg. Nagyon boldogok lennénk, ha még tíz év múlva is lesz lehetőségünk zenélni, turnézni és lemezeket kiadni.

Ola: Számomra egy bizonyos fokig mindegy, mi lesz velem, egy a lényeg, valamilyen formában mindig zenélni akarok, mégpedig remélem, minél tovább a Soilworkkel.

Van talán másfajta zenei tervetek is, olyasmi, amit a Soilworkkel nem tudtok megvalósítani?

Sven: Többünknek jelenleg is vannak egyéb zenei kalandjai, projectek és hasonlók. Ilyen tekintetben mindig is toleránsak voltunk egymással, ha bárki szeretne egy projectet, másik zenekart, csak hajrá, amíg ezt a Soilwork nem szenvedi meg, talán pont ez segít abban, hogy friss energiával koncentrálhassunk a főzenekarunkra.

Akkor itt az utolsó kérdésünk, szerintetek mi az élet értelme?

Ola: Öööööhm… A csend.

Sven: Igen, a csend.

…mondja a metalzenész, mi?

Ola: (nevet) Na igen… Bonyolult kérdés. De úgyis jövünk tíz év múlva, megmondhatom akkor? Addig gondolkozom.

Sven: Az élet értelme, hogy túléljünk még tíz évet. (nevet)

További fotók:
Soilwork

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.