Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

HIM: Tears On Tape

him_cÚjabb több hónapos restanciánkat pótoljuk az alábbiakban. Túl sokan persze nem reklamáltátok, hogy még mindig nem írtunk a tavasszal kiadott új HIM lemezről, mi pedig nem is lepődtünk meg ezen, hiszen jó nagyot fordult a világ úgy 2000 óta, amikor a Razorblade Romance albummal a banda Európa ügyeletes tinédzserkedvence lett. A mai tizenévesek falán már nem Ville Valo posztere virít, arról pedig nincs túl sok elképzelésem, hogy aki akkoriban szerette a finn love metalosokat (...), vajon kitartott-e mellettük. Pláne, hogy a zenekar nem is nagyon erőltette meg magát az utóbbi időben. Eléggé alapjáraton köhög a motor náluk, ezt nyugodtan bevallhatjuk az utóbbi lemezek alapján.

Persze az is erősen nézőpont kérdése, mennyire volt különleges a HIM a maga úgynevezett hőskorában. Lehet, hogy ezzel most magamra vonom egy csomó mindenki gyűlöletét, de én igazság szerint tizenakárhány éve sem nagyon tudtam mire vélni azt a hisztériát, amely akkora durranássá tette Valóékat. Illetve rosszul fogalmazok: pontosan értettem, miért lehet a zenekart jól eladni, azt azonban ma is tartom, hogy a metal magazinokban is bő kézzel szórt kilenc-tíz pontokat, évlemeze címeket az égvilágon semmi nem indokolta. Ha most azzal jönnél, hogy „de az első lemez igen", félbe kell szakítsalak: nem, az sem. Olyan szinten legalábbis semmiképpen sem, amekkora hozsannázást kaptak érte. A dolog másik oldala pedig az, hogy akármennyire is volt az ezredfordulón kiscsajmágnes, örökös Sziget-fellépő, a csipkekesztyűs vámpírromantika felkent papsága a HIM, ma már igazából az égvilágon senkit sem érdekel, mi volt azelőtt, hiszen 1998 és 2000 a múlt ködébe vész, olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt. Az egyetlen adekvát kérdés annyi, képesek-e olyat mutatni 2013-ban, ami jelentőségteljes.

megjelenés:
2013
kiadó:
Universal
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

Ha a saját rosszindulatomra hallgatok, természetesen azt vágom erre válaszként, hogy nem, ez viszont igazságtalan lenne. Noha Valo még mindig csak 37 éves lesz novemberben, a HIM viszonylag régi motorosnak számít a színtéren, a Tears On Tape pedig pont olyan, mint azt az ember egy hasonló korú, hasonló hosszúságú diszkográfiával rendelkező zenekartól várná. Hozza a kötelező, megbízható paneleket, amelyeket mindannyian unalomig ismerünk, és ebben nagyjából ki is merül a műsor, viszont összességében van annyi rutin a dolog mögött, hogy a végeredmény így sem válik hallgathatatlanná. Ville előzetesen Roy Orbison és a Metallica nászát emlegette az új dalok kapcsán, amelyből inkább az előbbi köszön vissza például a Love Without Tears vagy az Into The Night búgós énekfrazírjai hallatán, de ez sem igazi újdonság náluk – összességében semmi olyat nem tudunk meg a HIM-ről a lemezről, amit eddig ne tudtunk volna betéve. Ez azonban éppen az említett bejáratottság miatt abszolút nem gond. Itt vannak régóta, a nevük, a logójuk és Ville feje is bejáratott brand, hová változtatnának ennyi év után, és főleg minek?

Attól persze az elhajlásmentesség ellenére is óvakodnék, hogy definitív HIM lemeznek tituláljam a Tears On Tape-et, ehhez ugyanis egyszerűen nem elég erősek a dalok. Viszont ez sem kell, hogy bárkit is „hát igen, ezek is mennyivel jobbak voltak régen!"-ezésre indítson, ugyanis egy szemmel sem találom gyengébbnek ezt a friss anyagot, mint annak idején például a Deep Shadows And Brilliant Highlightsot. Ami ugye elvileg a finnek fénykorában jelent meg... A tábor vágyait pedig bizonyosan kielégítik az olyan friss témák, mint a radírozós gitárokkal támadó, majd a verzékben részben visszaakusztikosodó All Lips Go Blue nyitás, az említett Love Without Tears (pláne, hogy itt még egy kellemesen sabbathos szólóbetét is figyel), a sajátos hangulatú I Will Be The End Of You, vagy a szolidan zakatolós gitárok tetejébe a szokásos melodrámát adagoló Drawn & Quartered. Nem is beszélve a W.L.S.T.D. doomos, még a Type O Negative-ot is felidéző darabjáról a vége felé, amely talán az egész eresztés legtetszetősebb darabja. Aki szereti őket, garantáltan szívesen hallgatja majd e dalokat, és ez így is van rendjén. De hogy új rajongókat nem fognak szerezni egyikkel sem, az holtbiztos.

Könnyű lenne megköpködni a HIM-et, pláne, hogy pár jól eltalált dal kivételével soha nem is kedveltem őket, de nem akarok elmenni ebbe az irányba, mert a hozzájuk hasonló cipőben topogó saját kedvenceimnél abszolút nem élem meg tragédiaként egy-egy efféle produkció megjelenését. Arról meg ugyebár senki sem tehet, hogy ők nem tartoznak ebbe a körbe... Szóval maradjunk annyiban, hogy a Tears On Tape egy soklemezes zenekar sokadik lemeze, ennek minden velejárójával együtt. Nem vált világot, semmilyen szempontból sem nevezhető fontosnak, sőt, a kívülállók számára kicsit unalmas, érdektelen is, arra viszont teljesen jó, hogy ennek örvén a zenekar ismét turnézhasson két-három évig. Tehát ha csíped a HIM-et, biztos találtál magadnak itt is pár kedvenc dalt, ha meg nem, garantáltan nem ez az album jelenti majd a vízválasztót.

 

Hozzászólások 

 
+1 #9 GTJV82 2015-02-11 12:09
Azért az tegyük hozzá, hogy a 90' éves közepe után rendesen tolták a kiadók a gothic/dark/doom/love..stb. metal csapatokat, függetlenül attól, hogy milyen zenei gyökerekkel rendelkeztek: The Gathering, Tiamat, Moonspell, Paradise Lost, Crematory, Sentenced, Lacuna Coil, Lullacry, HIM, Entwine, To/Die/For, The 69 Eyes, Posionblack... lehetne sorolni. :)
És azért nem 1-2 kiváló és klasszikus album született ezen zenekarok égisze alatt, és bár a klasszikus jelzőn lehet vitatkozni, szerintem a HIM is letett pár remek albumot az asztalra. Mondjuk a lemezeik közül talán pont a Deep Shadows... a leggyengébb szvsz.
Nálam pl. a Love Metal / Dark Light / Venus Doom a mai napig sűrű vendég a lejátszómban, akárcsak az első album.
De az tény, hogy nagy újdonságokra már nem lehet számítani tőlük, meg ugye a trend is kifulladt már jó pár éve.
Várom a kulturált hozzászólásokat . :)
Idézet
 
 
+3 #8 OldHim 2013-08-29 10:14
Ha valaki végighallgatta azt a verziót amelyben hét régi számot újragondoltak, akkor tudja, pont azt a valamit sikerült eltüntetni a dalokból, és azt nem sikerült az új dalokhoz sem hozzátenni, amiért annak idején szerettük őket...
Idézet
 
 
+2 #7 suizidium 2013-08-09 09:13
A HIM-et a Dunába! az írás meg 10/10.
Idézet
 
 
+8 #6 Bolhás 2013-08-09 02:32
Ti itt mind HIM-soviniszták vagytok!
Idézet
 
 
+8 #5 Codename333 2013-08-08 13:16
ahogy itt olvasgattam a kommenteket csak anynit fűznék hozzá:Szerintem a shock írja legjobb kritikákat.Már nem azért h segget nyaljak vagy iylesmi...több kevésbé felkészült ,kevésbé igényesebb oldalt is olvasgatok csak mert érdekelnek a kritikák.Mondjuk a kedvenceimről.És sztem a shock próbál egyedül a legfüggetlenebb maradni.A Legtöbb oldalon a cikk írók egyenesik leköpik a lemezeket amelyek nem tetszenek nekik....sőt ki is nyílványítják h "igen én utálom ezt a bandát nem is vártam más stbstb stb" és elvárják az olvasóktól h étrtsenek is egyet a véleményükkel csak mert ők azt gondolják ami nekem kurvára undorító tud lenni.De nem mondok oldal neveket címeket.Ez kritika is korrekt....nincs itt bele rúgva a HIM-be.....le van írva tisztességesen h nem egy ultra fos lemez ez! csak szimplán nem az az igazi.Ez van egy normálisabb írásba öntve.És iagz is.A HIM messze nem oylan nagy banda és soha nem is volt mint amennyire anno nyomatták őket.És ez ma látszik meg a legjobban.Én ha nem látom/olvasom el ezt akommentet azt sem tudtam volna h van új lemezük anynira elvannak tűnve.Nah midn1
Idézet
 
 
+3 #4 Abracadabra 2013-08-08 13:08
Idézet - Edward_Richtofe n:
Idézet - Abracadabra:
A metál magazinok kritikáira nem érdemes hagyatkozni. Ámbár ez egy sajnálatos tény, mivel elviekben kultúraközvetít ő szerepük van. Én már vagyok annyira kiábrándult, hogy csak felületesen futom át a recenzióikat. :( Mindig van, akiket hájpolni és van, akiket rugdosni kell ill. hanyagolni. 'Money talks'

Nem hiába olvasom a Shock!-ot, szerintem ez az egyik kivételes magazin, amire ez nem igaz.


Igen, szerintem is... Bár éri őket vád, hogy ebből gazdagodnak. Itt is íródtak olyan kritikák, amik megosztóak persze. És továbbra is tartom a véleményem a magazinok terén, akármennyi mínusz pontot is kapok, igazam van. :P :D Persze érvényes a "tisztelet a kivételnek".
Idézet
 
 
+2 #3 pumpika666 2013-08-08 13:07
hát ma már a sziget nagyszínpadra sem férnének fel, mint 2003(?)ban, mikro a kispál után játszottak, csak messziről egy kocsmából néztem, jó sokan voltak, egy padnál ivott velem egy apuka, aki a tizenéves lányait kísérte ki a szigetre, ott bqrta őket a tömegbe, ő meg eljött piázni a csónakházba, ami akkor még tele volt padokkal, hm mennyit jártunk oda régen piálni, azok a leók(vbk) :)
közben megöregedtünk, a him is :D
valahogy nem váltanak ki belőlem sem akkora őrjöngést mint 10-12 éve
Idézet
 
 
+9 #2 Edward_Richtofen 2013-08-08 12:04
Idézet - Abracadabra:
A metál magazinok kritikáira nem érdemes hagyatkozni. Ámbár ez egy sajnálatos tény, mivel elviekben kultúraközvetít ő szerepük van. Én már vagyok annyira kiábrándult, hogy csak felületesen futom át a recenzióikat. :( Mindig van, akiket hájpolni és van, akiket rugdosni kell ill. hanyagolni. 'Money talks'

Nem hiába olvasom a Shock!-ot, szerintem ez az egyik kivételes magazin, amire ez nem igaz.
Idézet
 
 
+4 #1 Abracadabra 2013-08-08 09:12
A metál magazinok kritikáira nem érdemes hagyatkozni. Ámbár ez egy sajnálatos tény, mivel elviekben kultúraközvetít ő szerepük van. Én már vagyok annyira kiábrándult, hogy csak felületesen futom át a recenzióikat. :( Mindig van, akiket hájpolni és van, akiket rugdosni kell ill. hanyagolni. 'Money talks'
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.