Shock!

május 20.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Black Label Society: Catacombs Of The Black Vatican

0124blscOké, akkor mindenkinek adok néhány másodpercet arra, hogy feldolgozza a jobb szélen található pontszámot. És aki fogékony az ilyesmire, már rohanhat is anyázó kommenteket gyártani, hiszen az a hetes feljebb már nem fog kúszni. A többieknek azonban gyorsan le kívánom szögezni: ez nem jelenti azt, hogy Zakk Wylde bandájának kilencedik teljes értékű nagylemeze rosszul sikerült volna, vagy akár csak ne hallgatnám szívesen, azt meg aztán pláne nem, hogy hirtelenjében valami szokatlant kapnánk hősünktől. Pusztán az arányok csúsztak el ezúttal oly módon, hogy egyrészt nekem az összkép nem áll össze koherens egésszé, másrészt pedig szerintem ez nem is igazán az a világ, amiben Jeffrey Phillip Wielandt a legotthonosabban mozogna. Ez ugyanis összességében nézve talán a BLS eddigi legsötétebb anyaga, nem a legkeményebb, pláne nem a legsúlyosabb, de a leginkább lehangoló, tényleg éjfeketén ragyogó. És azt a nyomasztó hangulatot, amit a legtöbbször régi jó barátként fogadok, Zakktől nem tudom százszázalékosan elfogadni. Itt bizony kicsit hiányzik az életerő, a féktelen energia, nyilván nem a 1919 Eternal meg a The Blessed Hellride idejét sírom én vissza, csak annyit jegyzek meg csöndben, hogy még a legutóbbi Order Of The Black olyan húzónótáinak sem találom méltó párját, mint a Crazy Horse vagy a Parade Of The Dead.

megjelenés:
2014
kiadó:
Mascot
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 43 Szavazat )

Hát igen, a három és fél évvel ezelőtti Order igazi mestermunka volt, ami után nehéz nagyobbat ugrani, a Fekete Vatikán Katakombáiban ráadásul kicsit el is téved az ember. Példának okáért a nyitó kettőst túlzás nélkül a Zakk In Chains zenekar adja elő, hiszen ezek bizony akkora AIC utánérzést hordoznak magukban, ami már egy fokkal több az egészségesnél. Az persze legkésőbb a Hangover Music Vol. VI lemez Layne dala óta még a hülyék számára is teljesen nyilvánvaló, hogy szegény jó Staley mester ott van Zakk legnagyobb hősei között, nincs is ezzel semmi gond, az enyéim között is ott van, csak hát az Alice In Chainst saját pályán (de igazából semmilyen pályán) nem lehet legyőzni. Kár is ezzel próbálkozni, bár adjuk meg, ami jár: ezzel együtt mind a Fields Of Unforgiveness, mind pedig az elsőként elérhetővé tett My Dying Time is remek darab. Mint ahogy az lesz majd a dalcsokor végén a szintén nem kicsit AIC-gyanús, totál depresszív Empty Promises is, azzal az eltéréssel, hogy ez utóbbi inkább a háromlábú kutyusos lemezt idézi fel, mint a Dirt poklát.

A hármas Believe-ben aztán Zakk életének másik – és még az előbb említettnél is sokkal hatalmasabb árnyékú – hőse elevenedik meg: Ozzy Papa hangja tör elő a hangfalakból, igaz, Zakk koma torkából, de maga a dal is röhögve ráfért volna az alapító atyák tavalyi 13-as lemezére. Eddig még minden szép és jó, és voltaképpen semmi megdöbbentő sincs benne, hiszen a BLS tán az 1919 óta egyfolytában ezt a két zenei világot vegyíti mesterien. A bajok a négyes Angel Of Mercytől kezdődnek meg, és elsődlegesen a nyugis, lírai dalok képében bukkannak fel. Csont nélkül elismerem, hogy Zakk nagyon ért a finom, hangulatos balladákhoz, ezerszer bizonyította már, de szerintem sajnálatos módon ugyanúgy hajlamos arra is, hogy átessen a ló túloldalára. Az érzelmesség olykor érzelgősséggé válik, a finom hangulat ragadni kezd a cukortól és sziruptól - és most pontosan erről van szó. Ráadásul szerintem kivétel nélkül mindhárom lassabb tételben: a már említett Angel Of Mercy egy '70-es évek-beli stadion-popdal, öngyújtó-gyújtogatásra és szerelmetes összeborulásra kiválóan alkalmas, azonban számomra ebben a környezetben bántóan geil. A hetes Scars lényegében ugyanez a kaptafa, talán egy fokkal countrysabb és kevésbé nyálas, a záró Shades Of Gray pedig bárzenébe csobbanó, mélabúsan romantikázó-nosztalgiázó tétel, messze a triász legjobb darabja, pedig ez sem egy kimondott főnyeremény. Ráadásul az egyértelmű hatásvadászat (hol némi laza zongora, hol finom vonósok, hol pedig mézédes refrének andalítanak) mellett mindhárom tétel túl hosszú is, a lemez több mint harmadát elfoglalva altatgatnak minket, bár az is igaz, hogy Zakk legszebb szólói rendre ezekben bukkannak fel.

Jó, persze akadnak tipikusan BLS-módra redneck darabok is, csak hát nem túl sok. Ott van például a tempós Heart Of Darkness, a lemez abszolút csúcspontja, és ugye, hogy mennyire üdítően tud hatni egy ilyen energiatöltet a busongás közepette! De mondhatnám a Beyond The Down és a Damn The Flood hamisítatlan Zakk-riffelését is (amik kis túlzással egészen a No Rest For The Wicked-éráig repítenek vissza), vagy épp az I've Gone Away súlyosan kifacsart hangulatát. Tehát vannak azért itt szerethető tételek bőven, azzal együtt is, hogy egy furcsa érzés végig ott kísért hátul: ezeket Zakk igazából kisujjból rázza ki, túl nagy megerőltetést egyik sem jelentett számára. És valahogy ez a másik fő problémám: igazán mindent vivő sláger, á la Bleed For Me, Stillborn, Suicide Messiah sehol.

A fentiekből is látható, igazán komoly baj azért sehol, Zakk szépen kényelmesen maradt a kedvenc gitárosaim körében, és ha jön legközelebb Magyarországra, én is újra ott leszek. Még akkor is, ha természetesen sajnálom a tizennégy hosszú éven át hűséges társ Nick Catanese búcsúját, de valljuk be őszintén: ennek sem lesz nagy jelentősége, itt úgyis egyvalaki a lényeg, és egyedül csakis ő. És ez a valaki fog még a jövőben azért ennél jobb lemezt is készíteni, bár abban már reménykedni sem merek, hogy egyszer végre normális borítót is kreál hozzá.

 

Hozzászólások 

 
+4 #15 Bólogató Kutya 2016-12-10 16:16
Idézet - robidog:
10/10
Nagyon jó lemez pontosan a sötétebb tónus miatt, szerintem az eddigi abszolút legjobb! Még úgy is hogy tényleg totál Alice in Chains!
Zakk for President


Teljesen egyetértek!
Hozzám csak most jutott el, mert eddig egyszerűen nem érdekelt. Ha nem tiszteletlenség ilyet mondani, szerintem érettebb lett a zene, másképp jön be, mint az eddigi zabolátlanság, a dob sokkal élvezetesebb, a My dying time pedig hátborzongató, mennyire Layne-re írt darab, odaképzelve a hangját, libabőr. A lassabbak nekem sem annyira jönnek be, de legalább változatosságot hoznak a zúzások között,, ha végig hallgatom a lemezt.
Nekem betalált.
Idézet
 
 
+6 #14 hegedusa94 2014-04-27 00:27
Aki nem szerette a BLS-t, ezután se fogja,
aki szereti, az szerintem nem csalódott :)

egy korsó sör finom, ezredjére is
Idézet
 
 
+3 #13 tehasut 2014-04-19 11:35
Iszonyú unalmas anyag. Jönnek egymás után a középtempós, béna refrénű, elcsépelt gitárszólójú számok. Most még a lírai dalok is unalmasak és klisések, pedig én bírom Zakk lassú nótáit.
Legrosszabb BLS lemez.
Idézet
 
 
+6 #12 ntsouth 2014-04-16 18:55
A lassú számokat mindig is léptettem (kivéve az első 3 albumon lévőket), azok nélkül jó kis lemez! :)
Idézet
 
 
+7 #11 Dead again 2014-04-16 14:57
Az első három szám halálunalmas, semmitmondó nekem, viszont a többi utána igencsak bejön nekem. Még a bónusz dalok is királyak.
Idézet
 
 
+15 #10 queensryche999 2014-04-16 14:56
Korábban már leírtam itt valamelyik posztnál, hogy Zakk bizony sokat kopott az évek során. Az ő zenitje a '90-es években volt kreatív és (sajnos azt kell mondjam) gitáros szempontból is. Nem, egyáltalán nem rossz, amit csinál! A BLS évek is sok jó dalt eredményeztek, viszont azt látom, hogy egy ideje már ugyanazokat a köröket futja. Szó szerint. Ugyanazokat a skála-sémákat halljuk most már hosszú évek óta a szólóiban. Mintha nem érdekelné már egy jól felépített szóló megírása, vagy tudom is én miért. A BLS lemezek pedig valóban nem szólnak valami izmosan. Félreértés ne essék, nincs ezzel a lemezzel önmagában komolyabb probléma, de Zakk pályáját nézve maximum közepes alkotás, és alig van benne kraft, kreativitás meg még ennél is kevesebb sajnos.
Idézet
 
 
+9 #9 ighyylien 2014-04-16 14:42
Teljesen jogos a pontszám. Valóban nem a legkiemelkedőbb műve Zakk-nek. A húzószámokat én is hiányolom róla, bár az I've Gone Away elsőre nagyon betalált nálam. A néha unalomba forduló szólói pedig most egész üdítően hatnak számomra, még ha maguk a számok valóban nem nyújtanak semmi pluszt is.

A borítóról szólva meg, szerintem a limited edition inverz borítója egész tetszetős, de annyira nem vészes az alap sem. Szóval ja, 7 pont az teljesen korrekt.
Idézet
 
 
+13 #8 shmonsta 2014-04-16 12:15
A BLS zenéje, Zakk világa már csak ilyen. Ha ugyanolyan a lemez mint az előzőek, van akinek nem tetszik, ha egy kicsit változtat, mások fanyalognak egy kicsit. Pedig semmi mást nem csinál, mint az aktuális hangulatához mérten változtatja a mindig jelenlévő összetevők arányát. Ezt a lemezt egész egyszerűen más hangulatban kell elővenni, mint a Mafiát vagy az Order of the Blacket. Mert a minőség nem változott, csak az arányok. Majd a következőn megint más lesz..
Idézet
 
 
+6 #7 entropy 2014-04-16 11:50
A magam részéről nem értem a Zakk-kultuszt - ez a lemez is ékes bizonyítéka annak, hogy milliószor kevésbé ismert csapatok is milliószor ügyesebb, muzikálisabb lemezt készítenek. Még hogy Zakk-kel a Pantera... hallhatóan nem az ő világa. Nem is kell, hogy az legyen. Továbbá: ez a lemez is ugyanolyan rosszul szól, mint az eddigiek, a szörnyű dobhangzás és az erőtlen gitár számomra nem hozza sem a southern koszosságát, se a modernebb anyagok súlyosságát. A dalok pedig egész egyszerűn középszerű ujjgyakorlatok, mint eddig is. Tudom, ez a vélemény sokak számára bántó lehet, de könyörgöm, a szűkös műfaji keretek legyenek már néha újragondolva.
Idézet
 
 
+10 #6 DanielJackson 2014-04-16 11:42
Nem rossz, cserébe viszont túl hosszú és túl unalmas három szám után. Utoljára a 2005-ös Mafia vtetszett tőlük annyira, hogy hosszabb távon is hallgassam.
Idézet
 
 
+12 #5 BSND 2014-04-16 11:25
Ez tipikusan az a lemez, amitől csak a totális Zakk-őrültek fognak elájulni. Nem rossz, benne van minden tőle megszokott stílusjegy, de inkább a The Blessed Hellride-ot fogom hallgatni, ha BLS-hez jön meg a kedvem.
A borító viszont nagyon jó!
Idézet
 
 
+6 #4 robidog 2014-04-16 10:27
10/10
Nagyon jó lemez pontosan a sötétebb tónus miatt, szerintem az eddigi abszolút legjobb! Még úgy is hogy tényleg totál Alice in Chains!
Zakk for President
Idézet
 
 
+8 #3 norberthellacopter 2014-04-16 09:33
Sok a hét pont, ugyanolyan unalmas középszar mint eddig bármikor:)
Idézet
 
 
+5 #2 trollmagnet 2014-04-16 08:02
8-ast inkább érdemelt volna
A gyrosabb nótákat kedvelem róla, a szólók is rendben vannak, nekem a hangzásból hiányzik a húzósság
De ezek csak számok úgyis. a 7-est méltánytalannak érzem, de tőled már megszoktam :D
Idézet
 
 
+6 #1 asdasd 2014-04-16 07:20
A borito speciel a klisessege ellenere is rendben van.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.