Shock!

december 07.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Within Temptation: Hydra

1110wtcA holland Within Temptation borzasztó nagy utat tett meg bemutatkozó lemeze, az Enter óta. A '90-es évek közepén még csak egy voltak az akkoriban igen komolyan dübörgő gótikus színtér csapatai közül, manapság pedig lassan már-már a Nightwish trónját ostromolva érnek el egyre komolyabb sikereket. Megmondom őszintén, amikor indultak, nem jósoltam volna ekkora jövőt nekik, az 1997-es lemez ugyanis pusztán egy átlagos zenekart mutatott, mely semmivel sem volt több, mint egy a több tucatnyi „szépség és a szörnyeteg" koncepciójú brigád közül. Ha már a hörgést szoprán énekkel, gótikus alapon kombináló formációk közül kellett volna kiemelnem egyet, százszor inkább a Theatre Of Tragedyt választom, Liv Kristine-ék első két albuma ugyanis sokkal karakteresebb volt, mint a Sharon den Adel vezette holland szextett. A sors fintora, hogy a TOT már évek óta inkatív, a Within Temptation azonban virágkorát éli.

megjelenés:
2014
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

A kezdeti évek kevésbé meggyőző szárnypróbálgatásai miatt nem követtem túlzott figyelemmel Sharonék pályafutását, de az a hype, amely a friss Hydrát övezi (olyan embereket is hallottam hivatkozni rájuk, akiknek tényleg semmi köze a rockzenéhez), kíváncsivá tett. Főleg annak fényében, hogy három éve a Szigeten végtelenül profi és szórakoztató koncertet adtak, amely bár végletekig kicentizett, atomprecíz megközelítésével szöges ellentétben állt az utánuk fellépő Motörhead nyers és zsigeri rock'n'rolljával, de ettől függetlenül maradéktalanul meggyőzött.

Azt a bulit látva és a Hydra lemezt meghallgatva tulajdonképpen értem is, miért lett a Within Temptationből sztárzenekar. Ahogy fentebb említett koncertjük, úgy a hatodik stúdiókorong is egy teljes egészében megtervezett, patikamérlegen kimért, spontaneitástól mentes termék, ahol minden összetevő pusztán egy célt szolgál, nevezetesen, hogy a hallgató akár első hallásra is belecsavarodjon a számokba: énekelje, dúdolja a dallamokat, és ne bírja őket kiverni a fejéből. Ebből a szempontból a lemezanyag tökéletesen párhuzamba állítható akár a Linkin Park vagy az Evanescence dolgaival is: kő egyszerű sablonriffek, azonnal ragadó, mézédes dallamok és epikus szintiszőnyeg. Mindössze ennyi a recept, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, működik.

Igazából kár is lenne ezért kárhoztatni a csapatot, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy egy kis lazaság, spontaneitás vagy hogy azt ne mondjam, némi kosz, dög nagyon hiányzik innen. Egyszerűen nem kapom fel a fejem semmire, a dalok ugyanis rendkívül sablonosak, amin az sem változtat, hogy négy vendég is feltűnik a lemezen. Xzibit, az amerikai gettórapper csatasorba állítása elöljáróban valami igazán izgalmasat sejtetett, de a végeredmény mindössze annyi, hogy egy tipikus Witihin szerzeménybe ezúttal némi rappelés is került. Sajnos bántóan kiszámítható, és semmivel sem érdekesebb, mint a Music FM-en hallható popdalok némelyike. A Killswitch Engage-ből ismert Howard Jonest felvonultató Dangerous sem rejt magában semmi veszélyeset, ráadásul mindezek mellé még néhány egyértelmű töltelék is felkerült a lemezre. Az Edge Of The World például tipikusan ilyen, de a záró, Dave Pirnerrel, a Soul Asylum énekesével megerősített Whole World Is Watching sem lett kiemelkedő annak ellenére sem, hogy az énektémákat ebben is rendesen odatették.

Fentiekkel ellentétben azért néhány kifejezetten erős nóta is összejött: a nyitó Let Us Burn egy remek popdal, csakúgy, mint a Dog Days, és a Tarja és Sharon duettjét bemutató Paradise (What About Us?) is jó lett, ráadásul meglepő (vagy épp kevéssé meglepő) módon látatlanban sokkal inkább Nightwish nótának mondanám. Felvonultatják benne a lemez legzorkóbb riffjét is (nyilván azért nem kell egy agyontördelt darabra gondolni), az énekdallamok pedig kétségkívül méregerősek. A két hölgy kvalitásait és dallamérzékét tekintve nincs is ezen mit csodálkozni, és végre kapunk valami mást is a karakterükben totál egyforma többi téma mellett. A Covered By Rosesban és a Silver Moonlightban aztán Sharon minden túlzás nélkül óriásit énekel szólóban is, utóbbiban pedig a kiváló refrént csipetnyi hörgéssel is kiemelik.

Szóval félreértés ne essék, nem rossz a Hydra, épp csak kissé egysíkú és totál kiszámítható. Egy élére vasalt, csillivilli pop album, annak rendben is van, de semmi több.

A Within Temptation március 14-én Budapesten, a Petőfi Csarnokban koncertezik. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#6 asdasd 2014-10-31 14:08
Idézet - ADIZS:
Idézet - nihilak:
[quote name="I"]
Elég gyenge érv, hogy a gitársávok száma határozza meg, hogy valami popzene-e, vagy sem. Az általad említett szám, akár tetszik, akár nem, dalszerkezetét tekintve és hangszerelésébe n is egy az egyben popzenei megoldásokat használ, maximum a torzított gitárok miatt gondolhatja valaki azt, hogy ez metal. Ugyanígy metalzenekarba csomagolt popzene a Nightwish is.


Az valóban igaz, hogy nem a gitárok használata határozza meg egy zenekarról, hogy popzenekar-e, DE...

Idézet - nihilak:
[quote name="I"]
Ezzel önmagában nincs semmi baj. Csak azt nem értem, hogy azok az úgynevezett metalosok, akik imádják hallgatni a nagyívű refréneket, meg azt, ahogy egyszerre három gitár "zúzza" ugyanazt a kvintet, miért gondolják azt, hogy az ő kedvenceik értékesebb dolgot csinálnak bármelyik popzenénél.


... mi az hogy értékesebb zene? Mivel méred a zene értékét? Ha neked a popzene tetszik, hallgass azt, semmivel sincs kevesebb értéke mint bármelyik metál vagy rock muzsikának. Van primitív popzene valóban, de ugyan annyi hasonlóan értéktelen rock is van.


ugyanazt mondjátok.
Idézet
 
 
#5 ADIZS 2014-10-31 13:42
Idézet - nihilak:
[quote name="I"]
Elég gyenge érv, hogy a gitársávok száma határozza meg, hogy valami popzene-e, vagy sem. Az általad említett szám, akár tetszik, akár nem, dalszerkezetét tekintve és hangszerelésébe n is egy az egyben popzenei megoldásokat használ, maximum a torzított gitárok miatt gondolhatja valaki azt, hogy ez metal. Ugyanígy metalzenekarba csomagolt popzene a Nightwish is.


Az valóban igaz, hogy nem a gitárok használata határozza meg egy zenekarról, hogy popzenekar-e, DE...

Idézet - nihilak:
[quote name="I"]
Ezzel önmagában nincs semmi baj. Csak azt nem értem, hogy azok az úgynevezett metalosok, akik imádják hallgatni a nagyívű refréneket, meg azt, ahogy egyszerre három gitár "zúzza" ugyanazt a kvintet, miért gondolják azt, hogy az ő kedvenceik értékesebb dolgot csinálnak bármelyik popzenénél.


... mi az hogy értékesebb zene? Mivel méred a zene értékét? Ha neked a popzene tetszik, hallgass azt, semmivel sincs kevesebb értéke mint bármelyik metál vagy rock muzsikának. Van primitív popzene valóban, de ugyan annyi hasonlóan értéktelen rock is van.
Idézet
 
 
+4 #4 nihilak 2014-03-31 11:49
[quote name="I"]
Ez hol pop album, kérem szépen? És a Let Us Burn hol popdal? Azért, mert vannak benne poposabb elemek, még mindig 3 gitár zúzását lehet hallani a számokban. Aki ezt nem hallja, annak ajánlanék egy fülorvost. Vagy menjen el az egyik WT-koncertre/hallgasson bele valamelyikbe youtube-on, aztán utána mondja el újra a véleményét. Kíváncsi lennék a reakciókra. ;)

Elég gyenge érv, hogy a gitársávok száma határozza meg, hogy valami popzene-e, vagy sem. Az általad említett szám, akár tetszik, akár nem, dalszerkezetét tekintve és hangszerelésébe n is egy az egyben popzenei megoldásokat használ, maximum a torzított gitárok miatt gondolhatja valaki azt, hogy ez metal. Ugyanígy metalzenekarba csomagolt popzene a Nightwish is.

Ezzel önmagában nincs semmi baj. Csak azt nem értem, hogy azok az úgynevezett metalosok, akik imádják hallgatni a nagyívű refréneket, meg azt, ahogy egyszerre három gitár "zúzza" ugyanazt a kvintet, miért gondolják azt, hogy az ő kedvenceik értékesebb dolgot csinálnak bármelyik popzenénél.
Idézet
 
 
+3 #3 I 2014-03-15 23:01
Sziasztok!

Le kell írnom a véleményemet, mert szúrja 1-2 dolog a szememet.

"Ilyen tömegzenekarok mindig voltak és lesznek, akik busásan eléldegélnek a vérprofi szemétből."

A Within Temptation olyannyira tömegzenekar, hogy akik nem hallgatnak rockot, azok alig ismerik a nevüket. Ellentétben mondjuk a Nightwishsel - mielőtt nekem esnek a Nightwish rajongók, én őket is szeretem.
A WT legfeljebb mostanában kezd a rock körökön kívül is ismert lenni, de ez ezekben az időkben, amikor a népszerű zenei csatornákon alig megy rock, ez aligha a hype miatt van. Ezt az együttest nem tolják, ők saját magukat sem tolják az ember képébe, nem verik a mellüket, nem arra mennek, hogy klisések legyenek a számok, és eladják magukat Amerikának. Sőt, a számokat maguk írják, eredeti a hangzásuk, és hatalmas bulikat csinálnak. Nálam ez nagyon messze van a szeméttől. Azért népszerűek, mert nagyon jók. Hater's gonna hate.


"a nyitó Let Us Burn egy remek popdal"
"Egy élére vasalt, csillivilli pop album [a Hydra], annak rendben is van, de semmi több."

Ez hol pop album, kérem szépen? És a Let Us Burn hol popdal? Azért, mert vannak benne poposabb elemek, még mindig 3 gitár zúzását lehet hallani a számokban. Aki ezt nem hallja, annak ajánlanék egy fülorvost. Vagy menjen el az egyik WT-koncertre/hallgasson bele valamelyikbe youtube-on, aztán utána mondja el újra a véleményét. Kíváncsi lennék a reakciókra. ;)

Volt pár jó észrevétel a cikkben, és összességében is egészen korrekt lett volna, de a popozás elrontotta az egészet.

Hallgassatok sok WT-t!

Üdv: egy WT-fan.
Idézet
 
 
+6 #2 JamesSmith 2014-03-12 14:40
Jajj de sok ilyen vérprofi szemét zenekar van. Kicsiny hazánkban is vannak ilyen. Csak itt a minőség nem mindig játszik szerepet.
Idézet
 
 
+6 #1 frincs 2014-03-12 13:34
Ilyen tömegzenekarok mindig voltak és lesznek, akik busásan eléldegélnek a vérprofi szemétből. Engem már nem zavar, csak jelenjen meg végre a Madder Mortem - a honlapjuk állítása szerint - több mint egy éve elkészült lemeze, hogy zenét is lehessen hallgatni idén női énekesnős metalban!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.