Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ghost: Meliora

0529ghostcHatározottan szép görbéje van a Ghost történetének. Az egy dolog, ha egy bandának James Hetfield, Phil Anselmo meg Dave Grohl hordja a pólóját rögtön az első album után, az meg egy másik, amikor egy ennyire extrém imázzsal dolgozó formáció bekerül az amerikai Top 10-be, miközben a tengerentúlon sokkal érzékenyebbek az emberek a sátános dolgokra, mint errefelé, ahol többnyire maximum vállat rándítunk vagy röhögünk egy jót a zenekar zavaros nyilatkozatain. Vagyis a zenekar karrierje megállás nélkül ível felfelé, és a Meliora hallatán bizton mondhatjuk: bőven rejlik még puskapor a tarsolyukban.

A Ghost sikerreceptje egyébként nem bonyolult: a roppant kerek módon kitalált arculat és a profi menedzselés mellé nagyon fogós dalokat írnak, amelyek messze nem annyira szélsőségesek, mint a kinézetük. A legutóbbi Infestissumam ezen a téren talán túl hirtelen is merészkedett túlságosan messzire az Opus Eponymoushoz képest, sokan nem is lelkesedtek érte különösebben – a Meliora most valamelyest egyensúlyt hoz a képletbe, és úgy vették ismét riffesebbre, némileg súlyosabbra a műsort, hogy közben abszolút megőrizték a kettes anyag zeneibb megközelítését is. A szövevényességből kicsit lenyestek most, egységesebb az album az Infestissumamnál, maga a stílus viszont nem változott, ugyanaz az éteri hangulatú, nagyon alattomosan ragadós okkult rockzene hallható az anyagon, mint amivel megszoktuk és megkedveltük a zenekart.

megjelenés:
2015
kiadó:
Loma Vista / Universal
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 75 Szavazat )

A svédek kapcsán elsősorban általában a rockzene hőskorának hasonlóan hagymázos, asztaltáncoltatós ködben úszó bandáit szokás emlegetni a Coventől a Blue Öyster Cultig, kiegészítve ezt egy rakás progresszív csapattal meg persze a mindenható Mercyful Fate-tel. Ha még hozzáteszünk ehhez egy nagy adagnyi abszolút kommersz, akár poposnak is nyugodtan nevezhető dallamosságot, máris adott a stílus. Vagyis nagy ördöngösség igazából nincs a muzsikában, a titok annyi, hogy roppant értő kézzel vegyítik össze ezt az egészet egy egységes, rendszerben lévő főzetté, no meg persze az atmoszféra. Ami egyébként tagadhatatlanul akkor is hatásos lenne, ha nem papi reverendában meg maszkban nyomulnának, hanem farmerben meg pólóban. Így viszont egyértelműen sokkal érdekesebbek.

Márpedig ha egy okot mondhatnék, amiért szívesen hallgatom a Ghostot, hát az ez a bizonyos hangulat. Nyilván egyetlen pillanatra sem kell komolyan venni a dolgot, de én speciel nagyon szívesen nézek régi horrorfilmeket is, márpedig a banda határozottan azt az érzésvilágot teremti meg, amelynek hatására egyből úgy érzed, mintha kinyitnád az ajtót, és ott állna veled szemben egy furcsa öregember a félhomályos lépcsőházban, aki Roman Castevetként mutatkozik be. Éjszaka, egyedül, nyugalomban működik a legjobban ez a zene, mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki úgy, hátha megérti, mitől tudott ennyire nagyra nőni ilyen gyorsan ez a csapat. Pusztán a külcsín nem elég ehhez, zenei ráció is van itt bőven, ezen nincs mit vitázni.

A legjobb dalok között olyanok szerepelnek, mint a pattogós, gonoszan gördülő From The Pinnacle To The Pit, az elsőként megismert Cirice (nem is annyira álcázott Slayer- és Alice In Chains-áthallásokkal a szokásos feketemise-rockos környezetben), a zakatolós, tanítani való gördülékenységgel megfogalmazott Mummy Dust az anyag talán legsúlyosabb pillanataival, a gitárszőnyegre kanyarított ízes billentyűs ornamentikával (ilyen vidám címmel eleve nem lehet rossz egyetlen nóta sem), a Deep Purple-ös indítású Majesty, de a leghatásosabb szerintem talán mégis a Deus In Absentia című zárótétel, ahol szinte rockoperás magasságokba emelkednek, miközben cseppet sem leplezett módon merítenek még az ABBA munkásságából is. A He Is meg olyan, mintha Paul Simon és Art Garfunkel fiókban maradt ötleteit is felhasználták volna hozzá jó fél évszázaddal ezelőttről. Jól is szól a lemez, és a továbbra is briliáns hangszerelési megoldások mellett az is tetszik, hogy igazi üresjárat sincs rajta. Tulajdonképpen hosszabb távon mindössze egy problémám van a Ghosttal, méghozzá Tobias „Papa Emeritus" Forge torka, amelyből alapvetően inkább csak meleg levegő árad, nem pedig klasszikus értelemben vett hang. Elég monoton ez az előadásmód és stílus egy teljes lemezen át, bár feltűnő, hogy egyre rutinosabban támogatják meg vokálokkal, hangszerekkel ezt a minimáléneket, szóval zavarónak semmiképp sem nevezném. Azzal meg persze én is tisztában vagyok, hogy ez a légies, megfoghatatlan vokalizálás nagyban hozzájárul az imént emlegetett atmoszférához, és annyira lényegi elem a hangzásban, hogy mással a mikrofonnál már gyakorlatilag nem is ugyanerről a zenekarról beszélnénk.

Továbbra sem érzem indokoltnak a szuperlatívuszokat a Ghost kapcsán, de a csapatot zenei lufinak titulálók ugyanilyen tévúton járnak. A Meliora teljesen jó lemez, őszintén kíváncsi leszek, mit domborítanak majd novemberben a Barba Negrában.

 

Hozzászólások 

 
+2 #31 Bakk-Dávid László 2015-10-28 00:08
Idézet - Charlie Firpo:
Ez egy korrekt, szórakoztató lemez. Se több, se kevesebb. Aki - pro vagy kontra - többet képzel bele és még "rugózik" is a témán, annak csak gratulálni tudok. :)

Én is így gondoltam első 3 hallgatásnál... aztán eltelt több mint egy hónap, és nem tudok leszakadni róla :) Köszi! :D
Idézet
 
 
+6 #30 Andi 2015-09-16 19:26
Vártam nagyon már a kritikát. Imádom mindhárom lemezt, alig várom a koncertet. :D

Egyébként ha már leírtad az énekes nevét, akkor: a side projektjeit is jók, hangulatosak, főleg őszi, ködös időben jó az MCC-re bóklászni a városban. A TID kicsit sötétebb verzió, beborozva a sötétben fülessel egy másik dimenzióba kerülsz. :D Utóbbinál is lesz egy új lemez hamarosan. ;-)

Tobias nem egy Pavarotti, de szerintem szép hangja van, meg vicceseket interjúzik. Remélem majd elcsípitek itthon pár szóra!!!
Idézet
 
 
+4 #29 Charlie Firpo 2015-09-16 10:29
Ez egy korrekt, szórakoztató lemez. Se több, se kevesebb. Aki - pro vagy kontra - többet képzel bele és még "rugózik" is a témán, annak csak gratulálni tudok. :)
Idézet
 
 
+3 #28 Necrofaust 2015-09-16 10:00
Idézet - kiss gabor:
Idézet - Necrofaust:
Amúgy Draveczky kolléga: végre valaki észrevette a slayer-es riffelést a Cirice-ben, eddig bárkinek mondtam, néztek csak hülyén, pedig van benne két full Slayer riffecske :)

Bizony-bizony, az ott egy szép nagy south korszakos Slayer áthallás. Az Absolution kezdese meg nem csak hogy hasonlít a Mercyful Fate Witches Dance dalának kezdesere, hanem konkrétan ugyanaz :-) A barátnőm totál rájuk van kattanva mióta láttuk őket élőben, sajnos időnként kénytelen vagyok összetörni a szívét, hogy ez ezért nem a világ legeredetibb bandája, hehe. Amugy jo zenekar, vannak kifejezetten jó dolgaik.



Na akkor még valaki :) Az Absolution-el is egyetértek. Eddig 3x utaztam el értük külföldre, de az még az első lemez idején volt, remélem az itthoni buli is olyan élvezetes és teátrális lesz, mint az előbbiek. Az Elizabeth alatt nem ártana meglengetni a magyar zászlót nekik :)
Idézet
 
 
+4 #27 kiss gabor 2015-09-16 09:54
Idézet - Necrofaust:
Amúgy Draveczky kolléga: végre valaki észrevette a slayer-es riffelést a Cirice-ben, eddig bárkinek mondtam, néztek csak hülyén, pedig van benne két full Slayer riffecske :)

Bizony-bizony, az ott egy szép nagy south korszakos Slayer áthallás. Az Absolution kezdese meg nem csak hogy hasonlít a Mercyful Fate Witches Dance dalának kezdesere, hanem konkrétan ugyanaz :-) A barátnőm totál rájuk van kattanva mióta láttuk őket élőben, sajnos időnként kénytelen vagyok összetörni a szívét, hogy ez ezért nem a világ legeredetibb bandája, hehe. Amugy jo zenekar, vannak kifejezetten jó dolgaik.
Idézet
 
 
+5 #26 Necrofaust 2015-09-16 09:01
Idézet - Chris92:
Idézet - lcs:
A hozzászólásokat látva ez a banda 3 lemezzel a háta mögött már elérte, hogy divat legyen fikázni. A Metallica-nak és a Tankcsapdának elég sok évet kellett várni arra, hogy divatból szidják őket (Lars nem tud dobolni, eladták magukat a multiknak, stb...) Szerintem akik húzzák a szájukat, egyszer sem hallgattak végig egy lemezt sem tőlük. Én sem szeretem a folk metal-t de nem mondom rá, hogy szar, csak egyszerűen nem szeretem, nem nekem való. Ennyi.
Ha valaki más produkciójára, művészetére azt mondja szar, mindig visszakérdezek: Te tudsz jobbat? Mutasd meg!


A legértelmesebb komment az összes közül. Én is így állok hozzá, a Ghost nem az én világom mégse fikázom őket csípőből.


Az első anyagtól divat fikázni, persze csak a totál agyhalott barmoknak.
Idézet
 
 
+6 #25 Necrofaust 2015-09-16 08:59
Amúgy Draveczky kolléga: végre valaki észrevette a slayer-es riffelést a Cirice-ben, eddig bárkinek mondtam, néztek csak hülyén, pedig van benne két full Slayer riffecske :)
Idézet
 
 
+13 #24 Bakk-Dávid László 2015-09-15 22:38
Idézet - sgabor:
Okes. Veled baratom ertelmesen nem lehet beszelni, a stilusodat felvenni meg nem fogom. Tanulj meg irni. udv.

Akkor elmagyarázom, koma.
A Blue Öyster Cult és a Covent amcsi bandák, míg a Mercyful Fate ugye dán. "A svédek" kifejezést meg nem az általában vett svéd nemzetre/zenekarokra értette, hanem konkrétan a Ghostra. De ha a bekezdés első mondatából (meg a cikk témájából) ez nem is derülne ki, a másodikban egyértelművé kéne váljon, hogy csak egy bizonyos bandáról (a GHOST-ról) lehet szó. Vagyis -bár bőven van popos/kommersz/dallamos rock/metal zenekar Svédországban - sokan vannak, akikre nem igazán illenek ezek a jelzők, pl Meshuggah, Dark Funeral, Marduk stb. Tehát itt már "reductio ad absurdum" rá kellene gyere, hogy valami hiba van a gondolatmeneted ben. :)
Idézet
 
 
+7 #23 Chris92 2015-09-15 17:46
Idézet - lcs:
A hozzászólásokat látva ez a banda 3 lemezzel a háta mögött már elérte, hogy divat legyen fikázni. A Metallica-nak és a Tankcsapdának elég sok évet kellett várni arra, hogy divatból szidják őket (Lars nem tud dobolni, eladták magukat a multiknak, stb...) Szerintem akik húzzák a szájukat, egyszer sem hallgattak végig egy lemezt sem tőlük. Én sem szeretem a folk metal-t de nem mondom rá, hogy szar, csak egyszerűen nem szeretem, nem nekem való. Ennyi.
Ha valaki más produkciójára, művészetére azt mondja szar, mindig visszakérdezek: Te tudsz jobbat? Mutasd meg!


A legértelmesebb komment az összes közül. Én is így állok hozzá, a Ghost nem az én világom mégse fikázom őket csípőből.
Idézet
 
 
+23 #22 Draveczki-Ury Ádám 2015-09-15 17:00
Idézet - sgabor:
Okes. Veled baratom ertelmesen nem lehet beszelni, a stilusodat felvenni meg nem fogom. Tanulj meg irni. udv.

Szerintem előbb neked kellene megtanulnod szöveget értelmezni. :):):)
Idézet
 
 
-27 #21 sgabor 2015-09-15 16:55
Okes. Veled baratom ertelmesen nem lehet beszelni, a stilusodat felvenni meg nem fogom. Tanulj meg irni. udv.
Idézet
 
 
+14 #20 Draveczki-Ury Ádám 2015-09-15 16:52
Idézet - sgabor:
"A svédek kapcsán elsősorban általában a rockzene hőskorának hasonlóan hagymázos, asztaltáncoltat ós ködben úszó bandáit szokás emlegetni a Coventől a Blue Öyster Cultig, kiegészítve ezt egy rakás progresszív csapattal meg persze a mindenható Mercyful Fate-tel. "

És ebben hol állítom azt, hogy a Mercyful Fate nem dán? :D
Idézet
 
 
-12 #19 sgabor 2015-09-15 16:48
"A svédek kapcsán elsősorban általában a rockzene hőskorának hasonlóan hagymázos, asztaltáncoltat ós ködben úszó bandáit szokás emlegetni a Coventől a Blue Öyster Cultig, kiegészítve ezt egy rakás progresszív csapattal meg persze a mindenható Mercyful Fate-tel. "
Idézet
 
 
+11 #18 Draveczki-Ury Ádám 2015-09-15 16:26
Idézet - sgabor:
A mindenhato Mercyful Fate dan illetosegu. :(

És ki állította ennek ellenkezőjét?
Idézet
 
 
-15 #17 sgabor 2015-09-15 16:25
A mindenhato Mercyful Fate dan illetosegu. :(
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.