Shock!

április 23.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Children Of Bodom: I Worship Chaos

0608bodomcHa úgy kezdeném ezt a lemezismertetőt, hogy „Finnország méltán legnépszerűbb melodic death metal -enekarának egyáltalán nincs könnyű dolga...", sokakban könnyen felvetődhetne a kérdés: akkor mégis miért folytatják, miért adnak még ki mindig lemezeket? Mi készteti Alexi Laihót arra, hogy folyamatosan írja az új dalokat? Ha már egyszer az általuk képviselt, végletekig túljátszott stílus keretein belül szinte minden lehetőséget kiaknáztak, mégis milyen irányba lehetséges innen továbblépni, továbbfejlődni? A válaszokat nyilván csak ők ismerik, és minden bizonnyal még mindig akadnak a főnök életében olyan pillanatok, amelyek 2015-ben is dalírásra inspirálják.

Alexiék persze ezúttal sem kockáztattak semmit, nyílegyenesen haladnak azon az ösvényen, amelyre még hatszázhatvanhat lemezzel ezelőtt ráléptek. Más kérdés, hogy az ő esetükben valójában mi is az, ami igazán kockázatos: haladni a megszokott, eddig jól bevált útvonalon, vagy pedig a tovább fejlődés érdekében új dimenziók felé nyitni? Szerintem ha igazán jók az új dalok, ez igazából lényegtelen. Ugyanakkor ha az AC/DC-nek, a Motörheadnek vagy éppen az Iron Maidennek is van még mondanivalója, nekik miért ne lehetne?

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 27 Szavazat )

Akárhogy is nézzük, a jellegzetes neoklasszikus futamokat és a hagyományos heavy/thrash/death-elemeket mesterien ötvöző Bodom mindig is minőséget képviselt, már az első hangokból is felismerhető muzsikájuk pedig magasan kiemelkedett az átlagos kópiák tengeréből. A hét évvel ezelőtti Blooddrunk lemezzel viszont ők is beleestek a futószalagszerű önismétlés és ötlettelenség útvesztőjébe, amelyből azért a tavaly előtti Halo Of Blooddal szerencsére sikerült valamelyest kievickélniük. Számomra mindig is szimpatikus volt a zenekar: a '97-es Something Wild bemutatkozástól egészen a 2005-ös Are You Dead Yet?-ig gyakorlatilag egységesen magas színvonalú albumokról beszélhetünk náluk. Egyedi hangzásvilágukat, jó értelemben vett virgázós szólóbetéteiket és elsöprő energiától duzzadó szerzeményeiket könnyű megszeretni, és Alexi hörgése/visítása is tökéletesen illik ezekre az alapvetően melodikus és fémesen karcos alapokra. Persze a sokadik albumon hallható neoklasszikus virgázástól már könnyen be lehet sokallni. A zsenialitását már kezelni nem képes, az öncélú maszturbálásába menthetetlenül belezuhant Yngwie Malmsteen is valami ilyesmi cipőben jár, pedig a klasszikus elemeket úgy is be lehet építeni az aktuális keretek közé, hogy az még 2015-ben is frissnek és ötletesnek hasson. Például valahogy úgy, ahogyan a Symphony X csinálja. Az I Worship Chaoson pedig tényleg csak az tud meglepődni, aki még soha életében nem hallott a finnekről.

Az eddigi legszebb Bodom-borítóba csomagolt új albumot ezúttal Roope Latvala gitáros nélkül készítette el a csapat, akitől tizenkét év után vettek búcsút, posztját pedig a turnékon ideiglenesen a billentyűs, Janne Wirman tesója, Antti vette át. Alexi egyedül esett neki az összes gitártémának a lemezen, és mint ahogyan legutóbb, most is Peter Tagtgren és Mikko Karmila ült a produceri székben. Minden bizonnyal nekik is köszönhető, hogy egyre dominánsabbak a mélyek az utóbbi anyagokon, és a basszusgitár sincs annyira hátul, mint az egészen korai anyagokon, amelyek leginkább cincogásra emlékeztető, cérnavékony gitársoundjára bizony ráfért volna még egy kis dög. Vagyis a muzsika pont úgy dörren meg, ahogy kell, ezen túlmenően viszont semmi okom sincs az ömlengésre, ugyanis az előzetes nyilatkozatokban elhintett, világra rászabadított káosznak ezen az albumon szinte semmi jele. Akárhogy is próbálom megszeretni a dalokat, egyszerűen nyomába sem érnek az eddigi felhozatalnak.

A legszembetűnőbb változásként a tökéletesen megkomponált és igényesen elővezetett, melodikus-neoklasszikus gitár- és billentyűszólók teljes száműzetését hozhatnám fel, ugyanis ezeket a jellegzetesen szikrázó momentumokat már tényleg csak a korai lemezeken hallhatjuk teljes pompájukban. Biztos lesznek persze olyanok, akiknek pont e virgázós pillanatok fognak legkevésbé hiányozni, de akárhogy is nézzük, annak idején éppen ezek a fölényes, szinte minden akkori thrash- és deathcsapatot felülmúló zeneiségű megnyilvánulások különböztették és emelték ki a Bodomot az átlagból. De alapvetően a direktebbre, egyszerűbbre vett hozzáállással sem lenne semmi bajom, ha a dalok színvonala nem lenne olyan, amilyen. Az előre borítékolható koncertfavorit, az ökölrázós I Hurt után egyre csak csökken a nívó, a negyediknek érkező, hozzájuk képest szinte minimalista thrashriffekkel operáló Horns hallgatása közben is csak az jutott eszembe, hogy ennél ők sokkal többre képesek. A Prayer For the Addictedben például olyan jellegtelen zenei alapokra üvöltözik Laiho mester, hogy a büdös életben nem fogok emlékezni rá.

Energikusnak persze energikus a lemez, és mindez a címadó I Worship Chaosban hág a tetőfokára, ahol a frontember még a beleit is kisüvölti, majd az ezt követő, ciszre hangolt Hold Your Tongue-ba is sikerült belepakolniuk egy pofás szólóbetétet. A csúcspontot számomra a félelmetes billentyűhangszínnel színesített Suicide Bomber jelenti, amely simán megférne a korai albumokon is, és az a '80-as éveket idéző szintimotívum úgyszólván életre is kelti a nótát. Ezzel ellentétben viszont az egymásnak kellemesen felelgetős szólós All For Nothing, illetve a levezető, az anyag egyetlen ikerszólóját tartalmazó Widdershins sem tartozik az igazán ütős szerzemények közé, de a három feldolgozás bónusznóta is teljességgel felejtős kategória. A Kenny Loggins-féle, Top Gun-betétdalként elhíresült Danger Zone eredetije hatalmas köröket ver a Bodom verziójára, az Amorphis Black Winter Dayéhez pedig óriási hiba volt hozzányúlni és „bebodomosítani".

Ha már Amorphis, utólag úgy tűnik, hogy az Under The Red Cloud pontozásánál túlságosan is szigorú voltam, azonban most határozottan és mindenféle lelkifurdalás nélkül ki merem jelenteni, hogy dalok tekintetében az I Worship Chaos a Bodom talán leggyengébben sikerült lemeze lett. A pontszám voltaképpen nem változtat a lényegen, és kertelni sincs sok értelme: ez egy elképesztő hangzásba csomagolt, felejthető rutinmunka, középszerű dalokkal.

 

Hozzászólások 

 
#16 NOLA 2016-01-20 14:19
Mindig reménykedem az új lemezeikben, de sajnos már régóta csalódás, amit letesznek az asztalra.
Minoségi zene, bombasztikus hangzás, mesteri hangszerkezelés , csak éppen a lényeg veszett el..., hiányoznak a jó dalok. :-(
A kritikához pedig annyit, hogy igen, az új Amorphis sokkal tobbet érdemelt volna..., ha ez 7 pont, akkor az Under The Red Cloud minimum 14.
Idézet
 
 
+2 #15 Draveczki-Ury Ádám 2015-10-08 16:35
Idézet - asas:
Parkway Drive kritik mikor lesz?

Napokon belül.
Idézet
 
 
+2 #14 asas 2015-10-08 16:05
Parkway Drive kritik mikor lesz?
Idézet
 
 
+2 #13 James Smith 2015-10-06 23:33
A Nightwish is ugyanezt csinálta legutóbbi albumán. Ez a finneknél úgy látszik valami divat. :D
Idézet
 
 
+3 #12 Nornagest 2015-10-06 21:26
Teljesen egyet tudok érteni a cikkel, csak annyit tennék még hozzá, hogy a nyilvánvalóan egyre jobban elhatalmasodó ötlettelenség mellett az is szokása lett újabban a zenekarnak, hogy önmagától lopjon. A Halo album One Bottle and a Knee Deep számában a Downfall egyik dallama van újrahasznosítva , a Prayer for The Addicted.ben pedig a Triple Corpse Hammerblow egyik részletét lehet felfedezni.
Idézet
 
 
+3 #11 zoli 2015-10-06 18:38
"A hét évvel ezelőtti Blooddrunk lemezzel viszont ők is beleestek a futószalagszerű önismétlés és ötlettelenség útvesztőjébe"
Szerintem blooddrunk qrvajó lemez!
Idézet
 
 
#10 Tulus 2015-10-06 15:39
Az első két lemez érdekes és egyedi volt, de a többi úgy elment mellettem, mint a déli busz....
Idézet
 
 
+1 #9 Árpi 2015-10-06 15:30
Idézet - BSND:
Idézet - Árpi:
Idézet - Carrast:
Én az Are You dead? ig fanatikusként követtem a zenekart, amiatt van azóta is sárga-fekete RR Jacksonom, de az új albumokkal nem tudok megbarátkozni már sajnos. Egymásra hányt témák, kommersz szósszal felöntve, én nem ezért szerettem a Bodomot. Nálam még mindig a Hatebreeder/Follow the reaper az etalon. Aki régebbi Bodom szerű zenét akar hallgatni, annak ott a Kalmah, szerintem zseniális, bennük nem lehet csalódni, kurvajó zenekar!


Dettó, Are you dead yet album óta nem tudok mit kezdeni a lemezeikkel!

Csak az Inearthed néven kiadott demók voltak a jók, utána eladták magukat!
De viccet félretéve tényleg nagyon elfáradt már ez a banda. Nekem az Are You... is csalódás volt már, de az újabbakhoz képest az még tényleg egész színvolanas volt.
A borító viszont kurva jó lett!


Vizuális téren sose volt gond a Bodom-mal!
Kedvenc:
http://www.metal-archives.com/images/1/9/9/9/199969.jpg
Idézet
 
 
+4 #8 Chris92 2015-10-06 14:07
Szerintem egész jó lemez lett (főleg a Blooddrunk-RRR pároshoz képest), de a Halo of Blood jóval egységesebb és erősebb volt. Lehet nekik is jót tenne egy vérfrissítés vagy egy nagyobb szünet.
Idézet
 
 
+1 #7 M.L. 2015-10-06 14:04
Szó szerint ugyanez, az Are you... után már nem tudom ugyanúgy értékelni a lemezeiket. A Hatebreeder-Follow the Reaper két akkora etalon lett, ami után kurva nehéz bármi hasonlót alkotni, nem is sikerült. Nem is fog.
Idézet
 
 
+4 #6 BSND 2015-10-06 13:49
Idézet - Árpi:
Idézet - Carrast:
Én az Are You dead? ig fanatikusként követtem a zenekart, amiatt van azóta is sárga-fekete RR Jacksonom, de az új albumokkal nem tudok megbarátkozni már sajnos. Egymásra hányt témák, kommersz szósszal felöntve, én nem ezért szerettem a Bodomot. Nálam még mindig a Hatebreeder/Follow the reaper az etalon. Aki régebbi Bodom szerű zenét akar hallgatni, annak ott a Kalmah, szerintem zseniális, bennük nem lehet csalódni, kurvajó zenekar!


Dettó, Are you dead yet album óta nem tudok mit kezdeni a lemezeikkel!

Csak az Inearthed néven kiadott demók voltak a jók, utána eladták magukat!
De viccet félretéve tényleg nagyon elfáradt már ez a banda. Nekem az Are You... is csalódás volt már, de az újabbakhoz képest az még tényleg egész színvolanas volt.
A borító viszont kurva jó lett!
Idézet
 
 
+4 #5 Árpi 2015-10-06 12:46
Idézet - Carrast:
Én az Are You dead? ig fanatikusként követtem a zenekart, amiatt van azóta is sárga-fekete RR Jacksonom, de az új albumokkal nem tudok megbarátkozni már sajnos. Egymásra hányt témák, kommersz szósszal felöntve, én nem ezért szerettem a Bodomot. Nálam még mindig a Hatebreeder/Follow the reaper az etalon. Aki régebbi Bodom szerű zenét akar hallgatni, annak ott a Kalmah, szerintem zseniális, bennük nem lehet csalódni, kurvajó zenekar!


Dettó, Are you dead yet album óta nem tudok mit kezdeni a lemezeikkel!
Idézet
 
 
+2 #4 Sanctus 2015-10-06 11:18
Én az Are You Dead Yet?et is közel 10 évvel a megjelenése után szerettem meg, és úgy érzem, hogy mostanában a Shock!osok által hangoztatott "nem feltétlenül értékelünk a megjelenés után azonnal lemezeket" elv itt is, és az Amorphis kritikánál is érvényesülhetet t volna...

Nálam hallgatásról hallgatásra jobban tetszik. A "Halo..." azonnal hatott, ebből a szempontból talán visszalépésnek minősíthető az anyag, de én semmiképpen sem érzem a "leggyengébb" lemezüknek.
Idézet
 
 
+14 #3 Carrast 2015-10-06 11:18
Én az Are You dead? ig fanatikusként követtem a zenekart, amiatt van azóta is sárga-fekete RR Jacksonom, de az új albumokkal nem tudok megbarátkozni már sajnos. Egymásra hányt témák, kommersz szósszal felöntve, én nem ezért szerettem a Bodomot. Nálam még mindig a Hatebreeder/Follow the reaper az etalon. Aki régebbi Bodom szerű zenét akar hallgatni, annak ott a Kalmah, szerintem zseniális, bennük nem lehet csalódni, kurvajó zenekar!
Idézet
 
 
+8 #2 Dead again 2015-10-06 11:14
Sajnos egyet kell értenem a kritikában leírtakkal :( Valami nagyon kiveszett a Bodom-ból. Az utóbbi 3 lemezzel nem is igazán tudtam mit kezdeni, pedig nagy Bodomos vagyok. Szomorú vagyok, hogy elfogyott a puskapor.
Idézet
 
 
+10 #1 James Smith 2015-10-06 10:40
Két év sem telt el a legutóbbi és a jelenlegi album között. Sajnos látszik is a színvonalon.
Rájuk férne egy kis pihenő.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.