Shock!

június 04.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Amorphis: Under The Red Cloud

0615amorphiscTomi Joutsen tíz évvel ezelőtti leigazolásával igazi vérfrissítést hajtott végre az Amorphis: népszerűségük is megmaradt, és zeneileg is sikerült úgy fejlődniük, amitől nem ment fejjel a falnak sem a régi rajongóbázis, sem pedig az újonnan érkezett generáció. A szigorú tekintetű, szuggesztív és nem utolsósorban bődületesen nagy hanggal megáldott frontember szabályosan felpumpálta energiával az akkori, illetve azóta született szerzeményeket. Az előző pacsirtával, Pasi Koskinennel készült lemezeik is ott vannak a legnagyobb kedvenceim között – a még korábbi anyagokról már nem is beszélve –, de az Eclipse / Silent Waters / Skyforger mesterhármas nótái is ugyanilyen sűrűn csendülnek fel a hangfalaimból.

Az ősi, természetközeli, pogány és epikus finn népi legendák és mondák életben tartására felesküdött, hagyománytisztelő zenekar természetesen az Under The Red Cloudon sem változtatott a mondanivalón, töretlenül és meggyőző hitelességgel folytatják hazájuk misztikus kultúrájának népszerűsítését úgy zeneileg, mint tartalmilag. A két alapító gitáros, Tomi Koivusaari és Esa Holopainen szinte megszakítás nélkül tartják életben immár huszonöt éve ezt a legendásnak is nyugodtan nevezhető formációt, és az sem elhanyagolható tényező, hogy szinte a kezdetektől fogva ráálltak a két-háromévenkénti lemezmegjelenésre, ami egy folyamatosan turnézó és aktív zenekar esetében mindenképpen egészségesnek mondható. Az ilyen nagy múltú és emblematikus előadóknál viszont az évek múltával egyre gyakrabban mutatkoznak az ötlettelenség, a megfáradás és a motivációhiány nyilvánvaló jelei, ami alól sajnos az Amorphis sem kivétel, azonban a legfrissebb anyag még gyenge pontjai ellenére sem nevezhető sebtében összecsapott rutinmunkának.

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

Először is itt van a minden eddiginél teltebb és lélegzőbb hangzás, amely tényleg elsöprő dinamikával és brutalitással hengerel. Tökéletes arányossággal és természetesen dörrenek meg a védjegyszerűen flangeres és chorusos gitárok, a dobok és a vastagon a ritmusszekció alá adagolt billentyűszőnyegek, amelyeket az egzotikus hangszerek és a néha-néha felcsendülő szimfonikus hangszerelés is csak még monumentálisabbá varázsol. Tomi megfelelően zengetett, elementáris erejű vokáljai, süvöltései és bömbölései pedig mintha a sötét, ködös északi hegyvonulatok közötti völgyekben visszhangoznának. Már csak e roppant különleges és sajátos atmoszféra miatt is érdemes többször végighallgatni az Amorphis-lemezeket, mert ilyen eszközökkel tolmácsolva még a gyengébben sikerült dalok is élvezhetővé válnak.

Nyitásnak rögtön a címadó nótában el is sütnek minden szokásos jellegzetességet, és ez talán az egyik legerősebb tétel is a lemezen. A folkos motívumok már első alkalommal is ütnek, és a hangerőt is egyre csak feljebb van kedve tekerni az embernek. A The Four Wise One-ban Jan Rechberger ütős bontakozhat ki, apró díszítéseivel és törzsi motívumaival kellemes dinamikát és egyedi színeket varázsol az egyébként sem kevés energiától duzzadó szerzeménybe, amelyet intenzitásban még inkább felülmúl a Santeri Kallio keze alatt megdörrenő, Hammonddal is megtámogatott, hangulati váltásokkal megbolondított The Skull. Joutsen jellegzetes orgánumát és különleges hangszálait itt is ki kell emelnem, ugyanis igencsak messze áll tőle a rock- és metalénekesek legnagyobb részére jellemző, leginkább vibrátóra alapozott éneklési stílus. Amikor dallamosan énekel, szinte egyetlen alkalommal sem használja ezt a fajta technikát, amitől sokkal emberibb és kevésbé mesterkélt marad, és ez összességében magát a muzsikát is sokkal természetesebbé alakítja. Hörgésében pedig sokkal inkább nagyon mélyről feltörő, igazi őserő feszül, mintsem agresszió.

Az ütős refrénnel megáldott, személyes kedvenc Death Of A King egzotikus fafúvós hangszereit maga a svájci Eluveitie főnőke, Chrigel Glanzmann szolgáltatja, aki nem mellékesen még további három tételben is kisegíti a finneket. A Sacrifice-t végig dallamosan nyomja Tomi, hogy aztán a következő, zongora bontásokra építkező, kellemesen gyaluló Dark Pathet ismét szélviharokat megszégyenítő, orkánerejű hörgéssel szabadítsa ránk. A közel-keleti motívumokkal díszített Enemy At The Gates, valamint a kelta hatású Tree Of Ages is csak színesíti az összképet. Uóbbi nótát akár még giccsesnek is nevezhetnénk – abban az esetben, ha valamely másik finn zenekar játszaná –, de az Amorphisra még ha akarnám, sem tudnám rásütni ezt a jelző. A dél-afrikai születésű, angyali hangú Aleah Stanbridge vendégénekesnő által elővezetett, misztikus hangulatú refrénjében szintén nagyon erős White Nightot is rendesen odatették az album végén.

Az északi folkot, a brutalitást és a lenyűgöző dallamokat mesterien keresztező finnek az új lemezen is egyértelműen bebizonyították, hogy még mindig rejlik bennük potenciál. Az őket szorgalmasan követők és másolók közül – nálunk talán a Dying Wish játszott hasonló zenét anno – nehezen tudnék megnevezni akár egyetlen zenekart is, akik hasonlóan magas színvonalon tolják ezt a stílust, ezért még a hallhatóan kevesebb fogós téma ellenére is csak ajánlani tudom mindenkinek az új művet. Nem vártam sem új Tales From The Thousand Lakest, sem Elegyt, sem pedig Skyforgert, de nincs okom panaszra, mert az Under The Red Cloud még az önismétlés és néhány újragondolt dallam ellenére is jó lemez lett. És igazából az Amorphis többdimenziós megszólalású muzsikáját még akkor is jó hallgatni, ha bekerül a képbe egy-két átlagosabb, kevésbé letaglózó és megrázó erejű szerzemény.

Az Amorphis december 12-én Budapesten koncertezik a Nightwish és az Arch Enemy társaságában. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+12 #19 DRAZSEN 2015-10-15 20:25
Méltánytalanul lepontozott album. Pedíg én nem követtem az Amorphist egy ideje,de ez nagyon betalált,akkor 10-es mint egy ház!
Idézet
 
 
+11 #18 deniro2 2015-10-02 22:47
Ez most nagyon bejön, pedig nem vagyok kimondottan Amorphis fan...
Idézet
 
 
+9 #17 Cseke Feri 2015-09-28 23:21
Idézet - NOLA:
A kritika íróját viszont nem értem, hogy lehet nem megemlíteni az album egyik legjobb dalát, a Bad Bloodot?


Jogos...

Na jó srácok... Nyitott vagyok a rajongók megérzéseire és amúgy már nálam is egyre feljebb kúszik az a pontszám... tényleg kevés rá az a 8.:) De hát ettől (is) különleges ez a zenekar!:)
Idézet
 
 
+7 #16 Darren 2015-09-28 22:51
Idézet - NOLA:
...az album egyik legjobb dalát, a Bad Bloodot?

Bizony, a Bad Blood volt az első szám az albumról, ami hosszú napokra a fejemben ragadt.
Idézet
 
 
+3 #15 Robidog1984? 2015-09-28 19:47
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - robidog1984?:
Ádám mester most gondolkodom, hogy lehetséges hogy klasszikushockb an még nem volt Amorphis?
Fekete pont kérem az ellenőrződet!

Könnyen lehet, hogy most leírom magam, de én "csak" kedvelem a zenekart, kifejezett fan sosem voltam. Elegy azért biztosan lesz jövőre, és nyilván előbb-utóbb a Thousand Lakesnek is be kell kerülnie a rovatba.

Ugyan már van ilyen!
;-)
Idézet
 
 
+13 #14 NOLA 2015-09-28 19:12
Már vártam ezt az ismertetőt.
Nálam eddig abszolút az év lemeze, és szerintem nem is fogja semmi lenyomni, legfeljebb az új Clutch... :-)
Én nem értem azokat, akik folyamatosan azon rinyálnak, hogy már kiszámíthatóak, meg ötlettelenek, meg bla-bla-bla...
Az Amorphis már megcsinálta a saját kisérletezős albumait, és simán adott a metál világnak legalább két örök klasszikust.
Minek mindig azt várni Tőlük, hogy újra feltalálják magukat?
Mostanra kialakult egy nagyon markáns stílusuk, amiben szerintem nagyon jól érzik magukat, és ez van hozzájuk a legközelebb.
Nekem teljesen elég, ha "csak" fasza dalokat írnak ebben a stílusban, és felrakják öket egy albumra.
Azt pedig remélem mindenki elismeri, hogy náluk még a gyengébb albumok is verik a színtér nagy többségét...
Szóval a lényeg az, hogy újra nem csináltak semmi különöset, "csak" kiadtak egy csodaszép albumot, amit ha feltesz az ember, akkor elrepíti a messzi észak tavai, hegyei, erdei közé és egy rövid időre kiszakítja a mindennapok forgatagából.
A kritika íróját viszont nem értem, hogy lehet nem megemlíteni az album egyik legjobb dalát, a Bad Bloodot?
Idézet
 
 
+10 #13 Montsegur 2015-09-28 16:41
Köszi a cikket, már nagyon vártam!

Egy kiegészítés: a két bónusz szám (Come The Spring, Winter's Sleep) is nagyon jó lett, akinek az Amorphis bejön, ezeket se hagyja ki.
Idézet
 
 
+12 #12 Montsegur 2015-09-28 16:36
"giccses szar..." :-)))))))

Nekem eddig az év lemeze a Maidennel vállvetve.

Bármikor szívesen hallgatok ilyen "giccses szar"-t!

Köszi Amorphis!
Idézet
 
 
+23 #11 bogar 2015-09-28 11:31
Idézet - TelekiPál:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Könnyen lehet, hogy most leírom magam, de én "csak" kedvelem a zenekart, kifejezett fan sosem voltam. Elegy azért biztosan lesz jövőre, és nyilván előbb-utóbb a Thousand Lakesnek is be kell kerülnie a rovatba.

Már rég leírtad magad. Meg mindenki, aki hallgatja ezt a giccses szart.


Van az a pont, amikor a troll átmegy röhejesből szánalmasba. Ezt most érted el.
Gratulálok! Jutalmad egy üveg vörösbor, amit a sarki kisközértben tudsz kifizetni, ha még maradt így hó végére apród! :-)
Idézet
 
 
-31 #10 TelekiPál 2015-09-28 10:25
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Könnyen lehet, hogy most leírom magam, de én "csak" kedvelem a zenekart, kifejezett fan sosem voltam. Elegy azért biztosan lesz jövőre, és nyilván előbb-utóbb a Thousand Lakesnek is be kell kerülnie a rovatba.

Már rég leírtad magad. Meg mindenki, aki hallgatja ezt a giccses szart.
Idézet
 
 
+5 #9 Draveczki-Ury Ádám 2015-09-28 04:22
Idézet - robidog1984?:
Ádám mester most gondolkodom, hogy lehetséges hogy klasszikushockb an még nem volt Amorphis?
Fekete pont kérem az ellenőrződet!

Könnyen lehet, hogy most leírom magam, de én "csak" kedvelem a zenekart, kifejezett fan sosem voltam. Elegy azért biztosan lesz jövőre, és nyilván előbb-utóbb a Thousand Lakesnek is be kell kerülnie a rovatba.
Idézet
 
 
+13 #8 necromedve 2015-09-27 12:59
Igazából az ismertető is végig dicsérő stílusú, nem értem, ezek alapján hogy kerül a végére, hogy hallhatóan kevesebb a fogós téma... Egyáltalán nem hallom kevesebbnek, sőt, a slágergyűjtemén y jelzővel tudnám illetni a lemezt. Minden dal üt már elsőre is, nem az előzőt dúdolja még az ember. Simán meghallgatom a teljes lemezt 2-3 alkalommal, egymás után.

Egyelőre ott vagyok, hogy a Joutsennel készült lemezek közül ez a legerősebb, talán a Skyforgernél is jobb. Simán oda lehet tenni bármelyik klasszikusuk mellé, bár nálam valószínűleg örökre a Tuonela marad a favorit.

Szóval magával a kritikával egyetértek, de én 9 pontot simán adnék rá, akár 9,5-et is. 10-et majd pár év múlva. ;)
Idézet
 
 
+16 #7 Chris92 2015-09-27 12:26
Nálam is egy sima 9-es és a legjobb lemezük a Silent Waters óta. A borító pedig álomszép, igazi ritkaság ezekben a mai időkben.
Idézet
 
 
+12 #6 ntsouth 2015-09-27 12:21
Idén igazán tudok lelkesedni a régi kedvencek új albumaiért (Paradise Lost, My Dying Bride, Slayer, Iron Maiden stb.)! Ha az Amorphis nem is egészen ez a kategória (az utóbbi 3 lemez is kiváló volt), szerintem ezek a dalok még jobbak. És a borító is csodaszép.
Idézet
 
 
+5 #5 robidog1984? 2015-09-27 11:47
Ádám mester most gondolkodom, hogy lehetséges hogy klasszikushockb an még nem volt Amorphis?
Fekete pont kérem az ellenőrződet!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.