Shock!

szeptember 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nile: What Should Not Be Unearthed

0527nilecA Nile legutóbbi, három évvel ezelőtti lemezéről még maga a banda kapitánya, Karl Sanders is azt nyilatkozta utólag, hogy azt az anyagot a rajongók helyett inkább maguknak írták, mert bizonyítani akarták, hogy a Nile nem csupán a zúzásról szól. Az At The Gate Of Sethu valóban eléggé öncélúnak tűnt, és nem is lett a csapat legjobb alkotása. Véleményem szerint azzal a koronggal a zenekar akaratán kívül egy közel tökéletes sorozatot tört meg, habár azért a szóban forgó lemeznek is megvoltak a maga erényei. A szokásos hároméves szünet után azonban most itt a folytatás, amely szerencsére ismét régi, dicsőséges fényében mutatja a csapatot.

Már az előzetesként elcsepegtetett dalokból is lehetett érezni, hogy Sandersék visszatértek a zsigeribb, direktebb vonalhoz, ám a teljes lemez ismeretében az is elmondható, hogy az At The Gate Of Sethu megfontoltabb, némileg higgadtabb iránya sem kopott el egészen, s így a végeredmény egy valóban friss album lett. Ötvenperces hosszával egy átlagos menetidejű Nile-lemeznek mondható a What Should Not Be Unearthed, de ha a zene jó, akkor úgyis egyre megy a lemezhossz.

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

Háborúba hív a Call To Destruction, és hallva Sanders energiától duzzadó riffjeit, illetve a jó öreg George Kollias mániákus dobolását, azonnal nyúlok is a lándzsának kikiáltott felmosónyelemért. Jó hallani, hogy a banda ismét a betonozósabbik feléről közelítette meg a dalszerzést, így a Negating The Abominable Coils Of Apep nyaktörő aprításait sem gondolják túl, és még a belassulások is igazán ösztönösen szakítják félbe a pusztítást. A csapat egyik leggonoszabb riffjével indít a Liber Stellae Rubeae, ahol Kollias olyan vehemenciával és orvosi precizitással gyilkolja a dobfelszerelését, mintha négy perc alatt kéne egy tucatnyi hullát kipreparálnia. Végre a hangzás is megint vaskos, letaglózó, az egész lemez úgy szól, ahogy egy Nile-korongnak szólnia kell.

Nile-ról lévén szó, nem maradhatnak ki a buliból a közel-keleties, ambientes szösszenetek sem, amivel az új lemezen először az In The Name Of Amun legelején találkozhatunk. A női kántálás és a csilingelős háttérre érkező akusztikus gitározás Sanders szintén kiváló szólódolgait eleveníti fel igen hatásosan. A hangulatos intrót kontrasztként a gitárok és a dobok kíméletlen tombolásának őrült tánca váltja fel, amiből többméteres villámként csap elő egy frenetikus Sanders-szóló. Ha a Sátánt mumifikálnák, és aztán élőhalottként visszatérne, akkor kétségem sincs afelől, hogy a címadó darab lenne a tökéletes aláfestő zene hozzá. Dallas Toler-Wade dohos katakombák mélységeiből feltörő hörgésétől mindig futkos a hátamon a hideg, arról nem is beszélve, hogy Sanders acsarkodásával karöltve tényleg olyan, mintha a végtelen sivatagban kóborló gonosz kísértetek marakodnának egy útjukba tévedt, szerencsétlen utazó hulláján.

Minden Nile-lemeznek megvan a maga slágere, most sincs ez másképp. Az új sláger az Evil To Cast Out Evil a maga death metalosan fogós főtémájával és hagyományos, mégis hatásos építkezésével. Kínlódva vonszolja magát az Age Of Famine, amely leginkább a zseniális Eater Of The Deadre hajaz. Gonosz egy darab. Esett már szó Sanders szólóprojektjéről, aminek a világa ezúttal a másfél perces, már-már filmzeneszerű Ushabti Reanimator formájában ölt testet. A Rape Of The Black Earth mesteri csapatmunka, kevés, a Nile-hoz hasonlóan feszes, összeszokott csapat mozog manapság odakint a death színtéren, és ez jól hallatszik is. Kolliast egyébként szokás azzal vádolni, hogy stílusa csak az öncélú technikázásról szól, és rendre szétdobolja a lemezeket, de elég csak ezt, vagy az utolsó dalt, a To Walk Forth From Flames Unscathedet megfülelni ahhoz, hogy megcáfoljuk ezeket a véleményeket. George bizony érzi a dalt, és képes alávetni magát annak, ha erre van szükség. A záró darabban például majdhogynem annyira sikerül visszafognia magát, mintha csak egy átlagos dobos volna.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a What Should Not Be Unearthed erős anyag, de egyelőre inkább „csak" annak tűnik, főleg az előző eresztés fényében. Hogy a korábbi lemezekhez is fel tud-e érni, azt majd az idő dönti el. Ami azonban biztos, hogy míg az At The Gates Of Sethun három csúcskategóriás zenész játszott, addig itt végre ismét három vérszomjas dűnelakó démon tajtékzik habzó szájjal, éles fogukat belevájva a hallójáratainkba. A Nile visszatért!

A Nile szeptember 25-én Budapesten, a Dürer Kertben koncertezik a Suffocation és egyéb vendégek társaságában, további részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
-1 #16 Tombenko 2018-03-31 20:10
Ezt is megértük: audiofil death metálosok...
Idézet
 
 
+20 #15 RobertThorn 2015-09-18 15:24
Én minden bizonnyal fogyatékos is vagyok, de ki azt állítja, hogy a 320 kbps-os mp3 és a FLAC között füllel is kihallható különbséget hall, az szerintem ugyanúgy festi magát.

Nem beszélve arról, hogy nem az őszi erdei szellő fuvallata által felkavart avar földet karcoló táncának selyemlágy zörejeiről meg a közeli patak gyengéd csobogásáról van szó, hanem death metálról, ahol kábé a fül képletes lemészárlása az egyik elérendő cél. Na majd pont a blastbeattenger ek és a szarrá torzított gitárok között fogjuk kihallani, a műszerekkel is alig kimutatható frekvenciakülön bségeket, meg hogy 'hopp, fúúúúj de csúnyán van itt 03:14-nél betömörítve az oldaltam/basszusgitár, bööee'...
Idézet
 
 
+4 #14 NOLA 2015-09-18 14:43
Idézet - James Smith:
Nem értem, hogy az 1+ terabájtos adathordozók korában miért lenne helypazarlás és sznobizmus. Mitől lenne az? Egy wav vagy DSD fájl sokkal többet foglal. (Főleg a DSD.)
Aki szerint egy valódi FLAC rip nem szól jobban mint egy ócska mp3 az fogyatékos lehet. És itt nem 500 Ft -os Teszkós cuccokról beszélünk, hanem normális hangfalakról, fejhallgatókról stb.

Meg fogom még hallgatni ezt a remekművet még párszor és az a bajom, hogy szerintem death metálhoz képest kicsit tompán szól.

Vájtfülűség alatt meg mit értenek egyesek? Azt, hogy az igényesebb albumokat esetleg valaki nem telefonon szarrá tömörített mód hallgatja meg, agyadugós fülessel?

Egyáltalán nem azt értem vájtfuluség alatt..., én is szeretem jó cuccon meghallgatni az arra érdemes albumokat.
Egyszeruen csak nem értem, hogy miféle elvárásokkal hallgatod ezt az albumot, ha azt mondod a hangzására, hogy szar.....
Idézet
 
 
-4 #13 James Smith 2015-09-18 13:29
Nem értem, hogy az 1+ terabájtos adathordozók korában miért lenne helypazarlás és sznobizmus. Mitől lenne az? Egy wav vagy DSD fájl sokkal többet foglal. (Főleg a DSD.)
Aki szerint egy valódi FLAC rip nem szól jobban mint egy ócska mp3 az fogyatékos lehet. És itt nem 500 Ft -os Teszkós cuccokról beszélünk, hanem normális hangfalakról, fejhallgatókról stb.

Meg fogom még hallgatni ezt a remekművet még párszor és az a bajom, hogy szerintem death metálhoz képest kicsit tompán szól.

Vájtfülűség alatt meg mit értenek egyesek? Azt, hogy az igényesebb albumokat esetleg valaki nem telefonon szarrá tömörített mód hallgatja meg, agyadugós fülessel?
Idézet
 
 
+2 #12 RobertThorn 2015-09-18 10:03
@James Smith: Köszönöm, hogy válaszoltál, noha pont azt nem tudtam meg belőle, amire igazából kíváncsi lettem volna (hogy _szerinted_ miért szar), no de sebaj, hát akkor magam járok utána.
Megvizsgáltam ezt a friss Nile-t meg a Melechesh lemezét - direkt az általad is javasolt FLAC formátumban + füles, így kivételesen most el is tekintettem azon meggyőződésemtő l, miszerint a FLAC az egyesekben és nullákban megtestesülő vegytiszta sznobizmus és helypazarlás.

Az Enki tényleg iszonyat jól szól, de ami lényeges különbség volt - számomra - a Nile lemez hangzása és az Enki között, hogy az Enkiben a gitárok több közepet kaptak, és a dobra gyaníthatóan több visszhangot tettek, emiatt szóródik jobban szét a hangja, és nem csak ott középen szól. Meg úgy alapból hangosabbra is van keverve a dob (meg a cinek).

Azt viszont nem mondanám, hogy jobban szól, mint a Nile lemez. Csak máshogy. És nem a 432 Hz miatt, mert azt maximum a műszerek, meg az abszolút hallással született, 30 éve pályán mozgó hegedűművészek és társaik veszik csak észre. Teljesen más karakterű a két lemez hangzása, a zenészek játékstílusa is teljesen különböző, emiatt nem hiszem, hogy vérre menően összehasonlítha tóak lennének. Mindkettő hangzásképnek megvan a miértje, gyakorlata, tradíciója.

Innentől indukálódik a kérdésem: a Nile lemez hangzása most komolyan a 'nagyon szar' kategóriába sorolandó?
Idézet
 
 
+5 #11 NOLA 2015-09-18 09:08
Idézet - James Smith:
Ha meghallgatod a Melechesh Enki c. albumát, majd ezt akkor rájössz úgy, hogy nem kellett különösebben megindokolnom mert a végeredmény önmagáért beszél. Ja és nem mp3 minőségről beszélünk, hanem FLAC formátumban és egy normális fejhallgatóval tesztelve.

Hangsúlyozom azt még egyszer, hogy a zene elsőrangú ahogy azt már megszokhattuk tőlük.


Hmmm...., micsoda vájtfulu emberek szólnak itt hozzá.
Hogy a picsába lehet erre azt mondani, hogy szarul szól?! :-D
Esetleg Neked nem tetszik, viszont azt sem nagyon értem, mert kurvára nincs ezzel a hangzással semmi baj.
A Melechesch-nek az a "soundja" , a Nile-nak meg ez..., és fasza mind a ketto...
Idézet
 
 
+2 #10 James Smith 2015-09-17 23:56
Ha meghallgatod a Melechesh Enki c. albumát, majd ezt akkor rájössz úgy, hogy nem kellett különösebben megindokolnom mert a végeredmény önmagáért beszél. Ja és nem mp3 minőségről beszélünk, hanem FLAC formátumban és egy normális fejhallgatóval tesztelve.

Hangsúlyozom azt még egyszer, hogy a zene elsőrangú ahogy azt már megszokhattuk tőlük.
Idézet
 
 
+3 #9 RobertThorn 2015-09-17 22:18
Idézet - James Smith:
Nagyon jó album lett csak szerintem nagyon szarul szól.


Légy szíves, indokold, fejtsd ki, hogy szerinted miért szól szarul.
Idézet
 
 
+1 #8 James Smith 2015-09-17 21:34
Nagyon jó album lett csak szerintem nagyon szarul szól.
Idézet
 
 
+2 #7 Sanctus 2015-09-17 20:46
Idézet - deniro2:
Ti ilyen sléjeres-nájlos bandázós gyerekek vagytok a térről? :) Ma már nem először olvasok itt ilyen óvodás dolgokat... Milyen életkorban szoktak manapság a srácok ilyet játszani?

Idézet - HellMaxx:
...A 9 pont korrekt, de biztos jön majd a Szléjeres slepp a másik posztról, hogy szentségtörés, meg kígyóbéka, hogy a hatalmas Slayer bezzeg 7 pont, ingyombingyom tálibe.


Most még jól le is pontozunk aztán szaladunk megmondani az óvónéninek. Az én almám különben is nagyobb.

A lemez meg erős nyolcas, nekem már kezdenek kicsit egybefolyni nájlék. Az Annihilation.. megkerülhetetle n, azóta meg jó, de közel sem tökéletes anyagokat szállítanak, akármennyire is próbáltam feljebb értékelni őket anno, az idő múlásával azért kikoptak a playlistről.
Idézet
 
 
+4 #6 Darren 2015-09-17 20:16
Ismét egy tökéletes Nile anyag - bár nekem az előző is nagyon tetszik. Mindezzel együtt alig van banda, akik sosem írtak rossz számot, és a Nile pont egy ilyen.

Ja, a koncertet meg várjátok. Londonban már voltak, helyre is tettek minket...
Idézet
 
 
+2 #5 deniro2 2015-09-17 19:02
Ti ilyen sléjeres-nájlos bandázós gyerekek vagytok a térről? :) Ma már nem először olvasok itt ilyen óvodás dolgokat... Milyen életkorban szoktak manapság a srácok ilyet játszani?

Idézet - HellMaxx:
...A 9 pont korrekt, de biztos jön majd a Szléjeres slepp a másik posztról, hogy szentségtörés, meg kígyóbéka, hogy a hatalmas Slayer bezzeg 7 pont, ingyombingyom tálibe.
Idézet
 
 
+6 #4 HellMaxx 2015-09-17 15:57
Hát kérem szépen, én az ilyen albumok miatt hallgatok metál zenét. A Nile megállíthatatla n, amit javarész egyediségének köszönhet.
A 9 pont korrekt, de biztos jön majd a Szléjeres slepp a másik posztról, hogy szentségtörés, meg kígyóbéka, hogy a hatalmas Slayer bezzeg 7 pont, ingyombingyom tálibe.
Idézet
 
 
+4 #3 Chris92 2015-09-17 15:46
Remek hangzás (főleg a Sethu-hoz képest), jól megírt, izmos dalok, közel-keleti hatások maximális jelenléttel és persze tömény brutalitás. Fantasztikus anyag, a Hate Eternal mellett az év death metal csúcspontja.
Idézet
 
 
+5 #2 NOLA 2015-09-17 14:51
Kegyetlenul odabasz!
Alig várom, hogy éloben is láthassam/hallhassam Oket.
Idézet
 
 
+3 #1 Dokibácsi 2015-09-17 14:50
Tűkön ülve várom a pesti bulit - és az eddigi koncertjeik fényében megelőlegezem, hogy fasírttá fognak ismét darálni minket :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.