Shock!

február 20.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Disturbed: Immortalized

disturbed_immortalizedTermészetes folyamat, ha egy sikeres zenekar a jó előre bejelentett szünet után újra lemezt ad ki, majd turnéra indul, ez a dolgok rendje, mint ahogy megírtam az azévben kiadott válogatáslemez kritikájának végén is: „hogy a zenekar sorsa miképp fog alakulni, nagyjából borítékolható, a saját magukra kirótt rövid szünet után összeállnak, turnéznak, újra beleugranak a mókuskerékbe, mert nincs más választásuk." Annyiban tévedtem, hogy a leállást rövidebb időintervallumra lőttem be, noha bizonyos esetekben négy évet is simán érezhetünk egy pillanatnak, sőt, továbbmegyek, Pálinkás Vince kollégánk szerint az ideálishoz képest ez még igencsak szerény idő két album kiadása között. De teljesen mindegy is, a lényeg, hogy újra itt vannak, és miután az utóbbi hetekben kirobbanthatatlan volt nálam a lemez itthon és a kocsiban, bátran ki merem jelenteni, hogy igencsak jót tett a leállás David Draimanéknek, és igencsak jól tették, hogy újra összeálltak. Az Immortalized minden szempontból az egyik legerősebb, ha nem „A" legerősebb Disturbed-alkotás, vagy akár fogalmazhatok úgy is: az új album a Disturbed Worship Musicja.

megjelenés:
2015
kiadó:
Reprise/Warner/MagNeoton
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 69 Szavazat )

A rövid intró után berobbanó címadó szám konkrétan a zenekar legjobb formáját mutatja, a menetelős, középtempós dalban a szokásos Draiman-féle szaggatott verze után jön a ragadós refrén, amit másnap önkéntelenül dudorászni fogsz – és nem ez az egyetlen ilyen a lemezről. Sosem tagadtam, hogy vonzódom a populáris zenékhez, és ezt az addikciómat az új Disturbedön is kiélhetem, több szerzeményre ráfoghatjuk, hogy „seggrázós". Mindjárt itt van például a The Vengeful One, aminek az indítása egy az egyben a Bee Gees You Win Againje, de utána Oravecz Zolika a stábból bedobta, hogy a Manowartól a Warriors Of The World United is tökugyanígy kezdődik, amit készséggel elismerek, de ugye híresen kerülöm az említett zenekart, és egyszerre elindítva mindhármat konkrétan toolos élménnyel is gazdagodhatsz. Visszatérve a The Vengeful One-ra, ezt nem csupán a Bee Gees miatt érzem a lemez egyik húzódalának ám, mert később szinte kirobban a hangfalakból a keleties hatású refrén, majd a végefelé egy rövid, de annál kellemesebb deathes darálással is megörvendeztetnek chicagói barátaink, David énektémáitól pedig futkározik rajtam a libabőr.

Ahogy említettem, fogós refrénekből nincs hiány, de ez mindig is a zenekar kifejezett erőssége volt, itt pedig kedvünkre tobzódhatunk a fülbemászó témák tömkelegében, és még ennek tetejébe is akad néhány dal, amelyik minden ízében maga a nagybetűs Sláger. Ilyen például a nyomorultabb napokon erőt adó The Light. És aki hozzám hasonlóan szerelmes Draiman hangjába, nagyon örülhet, hiszen Kevin Churko producer fantasztikus munkájának eredményeképpen meseszerű tisztasággal és egyéni ízzel különülnek el a hangszerek, az összhatást mégis egységben tartva, és Draiman konkrétan úgy szól, mintha a szobában énekelne – amit egyébként is roppant mód tudnék értékelni. A már említett populáris ritmusokat a hetes You're Mine-ban aknázták ki a legjobban, konkrétan nettó diszkó az alap, amiből valami piszok hatásos, bombasztikus slágert faragtak, piszok szeretnivaló refrénnel – mondhatni, hogy valamelyest új terület a zenekar számára, de tízpontos a végeredmény minden szempontból. A harapósabb témák közül a Save Our Last Goodbye a másik nagy kedvencem, a zakatoló, fokozatosan, a robbanásig építkező riff után egy végtelenül ragadós, zseniális hajlításokkal teli refrén következik (a sokadik ilyen), ismét csak a libabőröket tudom emlegetni így sokadszorra is. A spanglibarát Fire It Up a témának megfelelően kimondottan lazára, vidámra sikerült, bár tény, hogy kevés semmitmondóbb téma létezik a füvezésnél, de egynek azért bőven belefér, meg jópofa ez a „nyekkegős" riff is.

A Disturbed sosem a pörgős, gyors témáiról volt híres, de az Immortalizedon akad egy-két gyorsabb tétel is, az egyébként is súlyosabbra vett, emlékezetes gitárszólót felvonultató What Are You Waiting For, vagy a dühös-ízeket mutató Who is túlmutat az átlagos középtempón, vagy a Never Wrongot is említhetném, mint egy árnyalattal tempósabb, indulatosabb szerzeményt. Ha feldolgozás, eddig sem kellett szégyenkezniük, mindig saját képükre formálták az éppen kiválasztott dalt, sőt, kimondható, hogy hibátlanul oldották meg a feladatot, legyen szó a Tears For Fears Shoutjáról vagy a Land Of Confusionről a Genesistől. Az Immortalizedre kiválasztott The Sound Of Silence-re mondhatjuk akár azt is, hogy elcsépelt választás, de azt is tegyük hozzá, hogy hiába játszották agyon bármilyen formában, még mindig képes megérinteni. Dan Doneganék verziója pedig szokás szerint erősre sikerült: a vonósokkal megtámogatott átdolgozás főleg Draiman drámai dallamaira épül. A lemezt záró, magvas gondolatokat tartalmazó Who Taught You How To Hate akármelyik korábbi lemezen szerepelhetett volna, kicsit panelesre sikerült, de a helyzet az, hogy kurvajó panelekből építkeznek, és képtelen vagyok azt mondani rá, hogy unalmas.

A deluxe verzióra még három szám került rá, és mivel a bónuszok mindig a resztliből kerülnek ki, meglehet, itt is úgy fogod érezni, már sok a jóból. A három dal közül a Legion Of Monsters a legrokonszenvesebb számomra, de hogy fokozzuk a mostanában divatos ilyen-olyan megjelenéseket, akad még egy digitális bónusz is, a horzsoló Warning Sign, ami kimondottan pofás, nagy kár, hogy vadászni kell rá.

A zenekar szekere a négy éves pihenő után ismét felfelé ível, az első héten a tengerentúlon 98 ezer példány talált gazdára, ami szép teljesítmény manapság, de nyilván nem fogja megközelíteni a korábbi albumok eladásait az Immortalized – egyszerűen már más időket élünk. A turné- és fesztiválgépezet hamarosan beindul, és ugyan Európára annyira nincsenek rászorulva, talán majd jövő nyáron megfordulnak errefelé is néhány országban. Meglátjuk, ilyen téren mit tartogat a jövő, addig is nyomjunk rá néhányszor a play gombra, nincs azzal nagy gond, ha kívülről fogjuk fújni az Immortalized dalait.

 

Hozzászólások 

 
0 #22 Codename333 2015-11-22 12:06
hozzám csak msot jutott el a lemez.Persze tudtam én is a megjelenséről de nekem ehhez a zenekarhoz külön hangulat kell....és hát nálam a ten thousand fists óta folyamatosan zuhan.Am szomorú h ez a kis szünet sem tett jót nekik.Hát lehet kegyetlennek tűnik :D : de nálam max 5 pont.....de ezaz én bajom :D egyszerűen ez a zenekar nálam elvesztette a "varázsát"
Idézet
 
 
+1 #21 NOLA 2015-10-07 10:09
Ez egy tipikus "kocsiba jó lesz" album, vagy háttérzenének, mondjuk takarításhoz... :-)
De a S&G feldolgozás, az buntet..., az eredetit el tudom viselni, de ebbe már annyi "drámaiságot" akartak bele nyomni, hogy az embernek kifordul a gyomra...
Idézet
 
 
+2 #20 Anomander 2015-09-15 15:40
Elsőre nem annyira tetszett, de a fiaim nagyon dícsérték, és kezdek rákapni :) Tényleg kicsit diszkós itt-ott, de roppant hatásosak a dallamok. Felbukkan némi amerikai hard-rock is, pl. a The Light számomra nagyon Lillian Axe hangulatú.
8 pontot simán megér
Idézet
 
 
+2 #19 iLane 2015-09-10 17:14
A kommentek és az olvasói pontszámok is alátámasztják azt az érzésemet, hogy 15-20 év múlva nem fogunk erről a lemezről a Klasszikushock rovatban olvasni. Minden évben van néhány kiemelkedő, korszakalkotó vagy meghatározó lemez. Egy műfaj gyöngyszeme, egy előadó pályájának csúcsa, vagy ilyesmi...
Na ez a lemez szerintem egyik se. Bevallom a Sickness és a Believe lemezek óta nem hallgattam a zenekart, de ha valaha ilyesmire támadna kedvem akkor is inkább azokat hallgatnám, mint ezt.
Idézet
 
 
0 #18 deniro2 2015-09-09 17:05
Lévén a SOS egy nem túl bonyolult szám, simán lehet, hogy írtak valamit, amiben valamiért tök ugyanazokat a harmóniákat használták és Warrel meghallotta a hasonlóságot... Szerintem ez a szám messze több annál, mint, hogy egy vadidegen alapra rátolták a SOS szövegét...

Idézet - Valentin Szilvia:
De nem nyúltak hozzá. Írtak egy dalt és WD ráénekelte a szöveget:

"He has always wanted to do "The Sound of Silence" and we never set out to cover the song. Jeff wrote a song and presented it to Warrel and he immediately heard the vocal melodies of "Sound of Silence". We didn't plan on doing that as a cover, we have a history of bastardising covers but I think this time we took it a step further, you could say."

"Sound of Silence" has always been like one of those awesome songs that just stands the test of time forever. And he's been really pushing that one for a long time... that you know we should do that and it was always something that would come up...That'd be a great song to cover. We'd all say Yeah, yeah but nothing really ever came of it. And then when we were done with all the music it was just like you know, one day I think Warrel said something like "that's the sound of silence" we were like we had no idea he was going to put the words to it. So he kind of just took it and started singing in rehearsal and it was like oh man, that's cool! (laughs) It turned into "Sounds Of Silence" that way."
Idézet
 
 
0 #17 faktor69 2015-09-09 17:00
Idézet - Valentin Szilvia:


Ok. Ebben az esetben nem, bár én abban a hitben voltam. De pl. a Judas Priest Love Bites dalát azt feldolgozták rendesen.
De hagyjuk is, mert elkanyarodtunk teljesen a cikktől.
Idézet
 
 
+2 #16 Valentin Szilvia 2015-09-09 16:50
Idézet - faktor69:
A Nevermore, ha hozzányúl mások dalához, akkor azt FELDOLGOZZA.


De nem nyúltak hozzá. Írtak egy dalt és WD ráénekelte a szöveget:

"He has always wanted to do "The Sound of Silence" and we never set out to cover the song. Jeff wrote a song and presented it to Warrel and he immediately heard the vocal melodies of "Sound of Silence". We didn't plan on doing that as a cover, we have a history of bastardising covers but I think this time we took it a step further, you could say."

"Sound of Silence" has always been like one of those awesome songs that just stands the test of time forever. And he's been really pushing that one for a long time... that you know we should do that and it was always something that would come up...That'd be a great song to cover. We'd all say Yeah, yeah but nothing really ever came of it. And then when we were done with all the music it was just like you know, one day I think Warrel said something like "that's the sound of silence" we were like we had no idea he was going to put the words to it. So he kind of just took it and started singing in rehearsal and it was like oh man, that's cool! (laughs) It turned into "Sounds Of Silence" that way."
Idézet
 
 
0 #15 faktor69 2015-09-09 16:37
A Nevermore, ha hozzányúl mások dalához, akkor azt FELDOLGOZZA.
Idézet
 
 
0 #14 deniro2 2015-09-09 16:33
Jaja, a Nevermore rendesen átgyúrta az eredeti számot, de szerintem a feldolgozás fogalma nem zárja ki azt, hogy itt-ott új témák is kerüljenek az eredetiek mellé. Szöveg, énekdallam stimmel, hangnem stimmel, alaptéma stimmel. Egy két akkordos dalból szerintem csak néhány plusz témával lehet valóban szórakoztató feldolgozást csinálni, különben csak rém unalmas újrajátszás lenne az eredmény...
Persze azt sem tagadom, hogy elfogult vagyok, a Nevermore-t kedvelem, míg a Disturbed-et nem, így elképzelhető, hogy prekoncepcióval állok ehhez az összevetéshez...:)

Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - deniro2:
Kétszer végigment, nem jött be. Eddig nem hallgattam Disturbedet, de valószínűleg ezután sem fogok... A zene ötlettelen, de alapvetően nem igénytelen, viszont az ének számomra kimondottan zavaró. Zene 6/10, ének 5/10.
A korábbi hozzászólásokka l egyetértek, a Sound of silence feldolgozást a Nevermore jegyzi, ez csak egy lassan játszott, áthangszerelt cucc, különösebb ötlet nélkül...


Ne essünk túlzásokba. Nálam nagyobb Nevermore rajongó aránylag kevés van, de a Sounf of Silence gyakorlatilag egy saját dal, csak a szöveg az eredeti. És ezt még ők sem tagadják. ;) Feldolgozásnak ez kicsit sok lenne. :)
Idézet
 
 
+2 #13 Valentin Szilvia 2015-09-09 15:57
Idézet - deniro2:
Kétszer végigment, nem jött be. Eddig nem hallgattam Disturbedet, de valószínűleg ezután sem fogok... A zene ötlettelen, de alapvetően nem igénytelen, viszont az ének számomra kimondottan zavaró. Zene 6/10, ének 5/10.
A korábbi hozzászólásokka l egyetértek, a Sound of silence feldolgozást a Nevermore jegyzi, ez csak egy lassan játszott, áthangszerelt cucc, különösebb ötlet nélkül...


Ne essünk túlzásokba. Nálam nagyobb Nevermore rajongó aránylag kevés van, de a Sounf of Silence gyakorlatilag egy saját dal, csak a szöveg az eredeti. És ezt még ők sem tagadják. ;) Feldolgozásnak ez kicsit sok lenne. :)
Idézet
 
 
+2 #12 deniro2 2015-09-09 15:55
Kétszer végigment, nem jött be. Eddig nem hallgattam Disturbedet, de valószínűleg ezután sem fogok... A zene ötlettelen, de alapvetően nem igénytelen, viszont az ének számomra kimondottan zavaró. Zene 6/10, ének 5/10.
A korábbi hozzászólásokka l egyetértek, a Sound of silence feldolgozást a Nevermore jegyzi, ez csak egy lassan játszott, áthangszerelt cucc, különösebb ötlet nélkül...
Idézet
 
 
+2 #11 faktor69 2015-09-09 09:12
Nem vagyok Disturbed rajongó, de kíváncsi voltam és meghallgattam. Ütős, jó album, elsőre olyan 8-as szerintem.
Hát a Sound Of Silence a Nevermoretól az igazi!!!
Idézet
 
 
+6 #10 lcs 2015-09-08 14:53
Ez a Kevin Churko producer arc tud valamit. Idén elég fasza albumok kerültek ki a keze alól, pl.: Papa Roach, FFDP, Disturbed.
Idézet
 
 
+4 #9 James Smith 2015-09-07 22:58
Azért kapott 10 pontot mert ha a Disturbed magyar lenne akkor Leander Risingnak hívnák őket. De mivel a Leander Rising 5 év után megszűnik így az a szám hozzáadódott vigaszdíjként az album eredeti 5 pontjához amennyit valójában is érne ez a modernkori, agresszívabb AC/DC akik ötletek hiányában évről évre, újra és újra eladják ugyanazt az újrahasznosítot t albumot.

Ui.: a Sound of Silence feldolgozás akkora vergődés, hogy végig sem tudtam hallgatni és a hányinger kerülgetett mikor meghallottam. Remélem legközelebb a Carmina Burana nyitányát fogják feldolgozni.
Idézet
 
 
+10 #8 Valentin Szilvia 2015-09-07 13:35
Idézet - Robidog1984:
Hát ha ez tíz pontos mestermű akkor én vagyok Ferenc pápa, Ugye mindenkinek szíve joga annyi pontot adni amennyit akar, de Szilvia mi a jó francnak találtatok ki az új pontozási szisztémát ha nem alkalmazátok.
Hol van ez a huszadrangú amerikai rádió rock metal tíz pontos!
Nem rossz ez de a ti rendszeretek szerint max 6-7 pont!


Nem. A te egyéni ízlésed szerint 6-7- pont. Az én ízlésem szerint pedig 10.
Idézet
 
 
+9 #7 Robidog1984 2015-09-07 13:29
Hát ha ez tíz pontos mestermű akkor én vagyok Ferenc pápa, Ugye mindenkinek szíve joga annyi pontot adni amennyit akar, de Szilvia mi a jó francnak találtatok ki az új pontozási szisztémát ha nem alkalmazátok.
Hol van ez a huszadrangú amerikai rádió rock metal tíz pontos!
Nem rossz ez de a ti rendszeretek szerint max 6-7 pont!
Idézet
 
 
+1 #6 valarmorgulisz 2015-09-07 12:13
Az egyetlen jó hír nekem ezzel a zenekarral kapcsolatban, hogy nem volt ideje Draiman-nak a Triviumékat mérgezni az új lemezt illetően.
Idézet
 
 
+7 #5 Aldor 2015-09-07 08:11
Bár sok ismerős megoldást alkalmaznak a srácok, mégsem lett egy szokványos Disturbed album ez. Talán egy csöppet több a dallam, meg helyenként az elektronika. Az intro nagyon pöpec lett, ahogy az utána berobbanó címadó tétel sem kutya. Van pár szám, aminek több hallgatás kell, hogy megemésztődjön, de végeredményében szép munkát végeztek, kifejezetten erős lett az Immortalized. Megérdemlik azt az első helyet.
Idézet
 
 
+8 #4 Valentin Szilvia 2015-09-07 07:36
Idézet - tama1975:
Jó kis lemez, bár a 10-est, a ti pontozási szempontrendsze retekre figyelemme, kicsit erősnek tartom. Kb ugyanaz a helyzet, mint azúj Symphony X-szel. Viszont ha van banda akinek kllene egy feldolgozás albumot csinálni, az ők. Döbbenet, hogy a Sound of Silence-hez is hogy nyúltak hozzá.


Nálam az új SYX is 10 pont.
Idézet
 
 
+7 #3 tama1975 2015-09-07 07:06
Jó kis lemez, bár a 10-est, a ti pontozási szempontrendsze retekre figyelemme, kicsit erősnek tartom. Kb ugyanaz a helyzet, mint azúj Symphony X-szel. Viszont ha van banda akinek kllene egy feldolgozás albumot csinálni, az ők. Döbbenet, hogy a Sound of Silence-hez is hogy nyúltak hozzá.
Idézet
 
 
+2 #2 Gabe 2015-09-07 05:23
A lemezhez (még) nem tudok hozzászólni, de egy helyesírási bugon megakadt a szemem a végén:
"fwlfelé ível"
:)
Idézet
 
 
+6 #1 Sanctus 2015-09-07 05:05
Hát, ahány ház, annyi ízlés, de számomra ez az egyik legkevésbé eltalált lemezük... mintha Draiman az összes fogós refrénjét ellőtte volna Triviumékra. Pár pörgetés után még csak dalfoszlányokat sem tudok felidézni, az meg egy ilyen stílusú, nem igazán túlbonyolított zenénél nem jó jel, és késztetést sem érzek rá, hogy újból meghallgassam. Talán később, ha megint megpróbálom, betalál, de most csak 6/10.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.