Shock!

március 23.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bring Me The Horizon: That’s The Spirit

0727bmthcKifejezetten érdekes pályaívet ír le a brit Bring Me The Horizon, és még érdekesebb, hogy a dolog abszolút működőképesnek is tűnik. Miért mondom ezt? Mert a Billboard-lista második helyén nyitó új album még a legutóbbi Sempiternalhoz képest is komoly iránymódosítást jelent, pedig már a 2013-as lemez is olyan volt, mintha nem is az a csapat készítette volna, amelyik mondjuk az első anyagot. Oli Sykesék mára olyan szinten maguk mögött hagyták a deathcore-os kezdőkorszakot, hogy kicsit tényleg mintha egy másik bandát hallgatnánk, viszont valahogy mégis sikerült ezt organikusan levezényelniük. A dolog nem hat erőltetettnek, és furcsa módon a tábor javarésze is elfogadta tőlük ezeket a cseppet sem nüansznyni változásokat. Nem mondom, hogy utóbbi tény minden aspektusa megfejthető, de a fő kulcs bizonyára az, hogy a zene abszolút működőképes. És ez az állítás ugye korábban nem feltétlenül állt meg velük kapcsolatban...

megjelenés:
2015
kiadó:
Sony Music
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 70 Szavazat )

A That's The Spiritre nem szívesen használnék más jelzőt, mint azt, hogy ez egy modern rocklemez. Méghozzá kifejezetten jó modern rocklemez, ami nálam egyértelműen Oli Sykesék eddigi legkerekebb, legkiérleltebb produkciója lett. Olcsó vicc azzal előjönni, hogy talán épp azért, mert nincs sok köze mondjuk a Count Your Blessingshez, de valahol azért megállja a helyét az állítás, sőt, akár még azt sem érzem túlzásnak, hogy azt mondjam: ez a lemez bizonyos tekintetben antitézise mindannak, amit a korai Bring Me képviselt. A zenekar eleinte veszettül, mondhatni cél és értelem nélkül zúzott, gyakorlatilag egyáltalán nem tudtak normális dalokat írni (az első lemezre ma sem adnék többet 3-4 pontnál), és ugyan később kicsit jobb lett a helyzet, az igazi fordulópontot Jordan Fish billentyűs/sampleres érkezése jelentette a legutóbbi anyag előtt, aki azóta elég rendesen rá is nőtt a bandára mind dalszerzői, mind produceri oldalról. Így mára olyan zenekarrá fejlődtek, amely csak módjával erőszakos – a fájdalmasan tipikus breakdownok például teljesen eltűntek, és Oli is szinte végig dallamosan énekel –, viszont teljesen kerek, letisztult, jól megformált dalokat írnak. Igen, popformátumúakat, kommerszeket. Ami sokaknak nyilván nem tetszik, viszont egy olyan réteget is simán feléjük fordít majd, aki a Sempiternal előtt nem igazán bírta őket meghallgatni, ilyen vagyok például én is. És mindezt ráadásul sikerült úgy levezényelniük, hogy – például a Bullet For My Valentine-nal szemben – nem esztelen idomulósdinak hat a poposodás meg a dallamosodás, hanem természetes, zsigeri fejlődésnek. Egyszerűen minden szempontból sokkal jobb, komolyabb, felnőttebb a banda ebben a formában, mint azelőtt.

A Linkin Park-párhuzamot már legutóbb is megpendítettem, most pedig talán még nyilvánvalóbb a dolog, mint két éve: a megközelítés és néhol a dallamvilág is rokonítható Chester Benningtonék klasszikus korszakával, de 2015-ben a Bring Me The Horizon nyilván nem ácsingózhatna sokra egy Hybrid Theory-klón legyártásával, és szerencsére nem is tettek így. Vagyis inkább azt mondom, hogy ha a Linkin Park ma startolna, alighanem pont egy efféle lemezt írtak volna, mint a That's The Spirit, és ha már itt tartunk, azt sem kerülhetem meg, hogy Sykes és Fish bizony sokkal jobb számokkal pakolta tele ezt az anyagot, mint amilyenek az utóbbi Linkin-műveken hallhatók. A hangulatosan fogós Doomed és a magát szintén kíméletlenül agyba rágó, leplezetlen módon a Faith No More Be Aggressive-jét felidéző gyerekkórussal operáló Happy Song nyitása tökéletesen példázza is a mai törekvéseiket, a folytatás pedig egy kifejezetten változatos, izgalmas megszólalású lemez, ahol a dalok hallatán még olyan nevek is bevillannak a folytatásban, mint az Incubus vagy a Filter. Vagyis tényleg roppant dalcentrikus, okosan meghangszerelt nótákat kapunk a bandától rengeteg elektro-effekttel, ahol nem a zúzós riffek vagy bevérzett torkú üvöltések viszik előre elsősorban a zenét, hanem a jól megformált dallamok, illetve egy igen markáns, egységes hangulat, amely az egész albumot belengi.

Inkább nem mondok olyanokat, hogy mindenki legyen nyitott, és adjon egy esélyt a That's The Spiritnek, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a Bring Me The Horizon mindig is teljesen elfogadhatatlan marad majd a rock/metal-közönség egy tekintélyes része számára. Mivel azonban még mindig nagyban felfelé tartanak a hullámvasúton, ezen aligha izgatják magukat, és igazuk is van. Szóval aki még 2015-ben is tényleg felháborodottan hörgő buziköcsögözésre érez ingerenciát, amikor Sykes feltűnik Tom Araya mellett a Hammer címlapján, az ne fogja vissza magát, úgysem a zenekarról állítja ki ezzel a bizonyítványt. Legutóbb még csak óvatosan ismertem be, hogy nekem tetszik a banda ebben a formában, de most már nincs okom ilyesmire: garantáltan sokat szólnak majd nálam a következő hónapokban az olyan kiválóan megformált számok, mint a Throne, a True Friends, az Avalanche, a Blasphemy vagy az Oh No. És egyben arra is megint igen hatásosan emlékeztettek velük, hogy még 35 évesen sem feltétlenül késő néha elrugaszkodni a prekoncepcióktól.

 

Hozzászólások 

 
+4 #14 nihilak 2015-10-27 10:26
Idézet - Bede Fallosz:
Idézet - nihilak:
Fogyasztóknak való zene

Nem is okos és a kereskedelmi AGYMOSÁSON átlátó metálosoknak!

:D Gyönyörű találat!
Idézet
 
 
+6 #13 Bede Fallosz 2015-10-27 10:24
Idézet - nihilak:
Fogyasztóknak való zene

Nem is okos és a kereskedelmi AGYMOSÁSON átlátó metálosoknak!
Idézet
 
 
#12 nihilak 2015-10-27 09:56
Ha már 35 évesen sem késő elrugaszkodni a prekoncepcióktó l, tettem vele egy próbát. Írtátok korábban, hogy fogyasztható. Az is. Ezzel mindent el is lehet mondani róla. Fogyasztóknak való zene, olyanoknak, akiket nem zavar, ha előre meg tudják tippelni pontosan, hány szótag kiállás lesz a refrén előtt, vagy hogy hol lesz milliszekundumr a pontosan bevágva a tökéletesen odapasszoló dobbreak az éneklős intro után, hogy megadja a jelet beindulásra. Külön élmény, amikor a zenekar a régi rajongók kedvéért megmutatja, hogyan lehet tartalmatlan macsóskodást produkálni a középrészben egy keménynek szánt, de a közérthetőség oltárán kiherélt riffel. Minden építőkocka a helyén. Akinek kedve van, nézheti mosolyogva, milyen ügyesen legóznak a fiúk. Nincs is annál nagyobb élmény.
Idézet
 
 
+3 #11 matheus 2015-10-26 20:28
Nyilván meg sem fogja közelíteni a HT eladásait, és egyik zenecsatorna sem fogja a klipjeiket játszani, de csak úgy megjegyezném, hogy 2015-öt írunk, nem 2000-et. Szerintem ebben a viszonylatban ez az egyetlen lemez, ami tényleg kiemelkedő és újnak hat. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg fiatal számára váltak ezzel a lemezzel "belépőzenekarrá ", mint ahogy anno történt a LP-al is.

Plusz azt se felejtsük el, hogy a BMTH 2010-ig bezárólag a deathcore/metalcore kategóriába tartozott, szóval már csak ezért sem valószínű, hogy nagyobb elismeréseket fognak bezsebelni a mainstreamtől (pl. Grammy). Na mindegy, de van 6 Kerrang Award-juk, a Linkin-nek csak 3 :D
Idézet
 
 
+5 #10 Svedkke 2015-10-26 01:26
Nem beszélve a szamtalan díj, Grammy bezsebelesekrol . Bmth messze nem ebben a kategóriában mozog, de szép utat taposnak ki mGuknak jelenleg! Remélem kitartanak és ennél is feljebb jutnak majd.
Idézet
 
 
+5 #9 Svedkke 2015-10-26 01:21
Azért a Hybrid Theory-tól messze áll mint makó jeruzsálem től. Össze se lehet hasonlítani az évtized legsikeresebb albumaval , ami generaciokkal szerettete meg a kicsit keményebb zenei stílust, nu metalt,( körülbelül olyan szintén mint a harry potter tette a könyv piacon.)
A Bmth erre a szintre sose fog elérni,

Ettől függetlenül nagyon igényes, fogyasztható albumot hoztak össze újra a nagy átalakulás óta, és nagyon szurkolok nekik mert abszolút kezdenek befutni. De olyan atom bombát közel se robbantottak és fognak valaha is mint az az LP tette.
Idézet
 
 
+5 #8 matheus 2015-10-24 23:53
Nagyon jó kritika lett, az egyik legjobb az utóbbi időkben.
Én gyakorlatilag mindegyik lemezüket hibátlannak tartom, szóval abszolút elfogult vagyok velük kapcsolatban, így mondjuk nem értek egyet a Count Your Blessings-ről mondottakkal. Sőt, az az előtt megjelent This Is What the Edge of Your Seat Was Made For EP az egyik nagy kedvencem tőlük, a másik egyértelműen a There Is A Hell Believe Me I've Seen It, amit Jona Weinhofen-nel (ex-Bleeding Through, I Killed The Prom Queen) írtak, a mostani pedig a legújabb kedvenc. Nincs kedvem újra megfogalmazni a véleményemet, úgyhogy bemásolom ide a Nuskull-ra írt kommentemet:

Gyakorlatilag nem is nagyon hallgatok mást, mióta felbukkant a neten a lemez. Slágerparádé, profizmus. Szerencsére a kritika mellőzte a Linkin Park párhuzamot, azért én itt hozzátenném, hogy ez simán a 2010-es évek Hybrid Theory-ja. Vagy a 24 évvel később megjelenő Black Album. Bár igaz, hogy az igazi áttörést a Sempiternal hozta meg, de néha elmerengek, hogy ehhez képest az előző lemez mennyire ‘kemény’, még ha akkor pont az ellenkezőjét gondoltuk is, abba meg már tényleg abszurdum belegondolni, hogy anno ez a zenekar a This Is What the Edge of Your Seat Was Made For-ral kezdte (pont ez szól most). Szóval a mai színtéren kb. ők nevezhetők zászlóshajónak, akik mindig tudnak újat mutatni és akik követendő példa maradnak a többi zenekar számára. Nálam ez év végi top 3, az tuti.

Mondjuk ez a krtitika pont említette a Linkin Park-ot, a Black Album-os kijelentést meg utólag azért kicsit túlzásnak érzem, de ugyanúgy lelkesedek a lemezért. Ami kicsit aggaszt, az viszont Oli élő teljesítménye... Bár ha bejelentenének egy itthoni bulit, akkor az elsők között venném meg a jegyet. :D
Idézet
 
 
+6 #7 Evan 2015-10-24 22:12
Akkor én most azon kevesek közé tartozom , akik az első kettő és talán a harmadik lemez egyes dalait kedveltem.
Első lemez egy sok gyermekbetegség ben küzdő album volt ez tény, és a második Suicide Season már másabb dolgokat takart amit szerintem a There is a hell album zárt.. kölykös volt meg buzis.. meg minden sokak számára (mivel a zenekar tagjaival egy korú vagyok figyeltem a változásaikat.. s azt kell mondjam, lehet azt mondani, hogy zsigeri a változás és talán van is benne valamennyi őszinteség, de azt nem hiszem, hogy amikor egy zenekar a felnövéssel hozakodik elő az feltétlenül hiteles.. pl. egy ilyen esetben, amikor arról van szó, hogy fenn kell maradni a zeneiparban.ők is több interjúban beszéltek erről, hogy "hülye kölykök voltunk" .. nos végkövetkezteté snek felfogom úgy, mint tudatos iránymódosítást , még abban az esetben is , ha nem feltétlen a cikkíróval értek egyet. Ezért is vagyunk mind mások.
Idézet
 
 
+8 #6 revdav11 2015-10-24 14:08
Én a legelső albumukon kívül mindegyiket elhallgat(gat)t am párszor.
Szerintem a Sempiternalnál jobbat nem fognak írni, ez se hozza azt a szintet, ezen már nekem sok a nyávogás.

A legtehetségeseb b csávó szerintem egyértelműen Jordan, vele nagyot fogott a banda. Oli viszont így interjúkon keresztül egy hihetetlenül beképzelt arrogáns f.szkalapnak tűnik. Nem tudom mire, mert amit élőbe leszenved a csávó az vállalhatatlan, még a nyilvánvaló playback-kel is nevetséges.
Idézet
 
 
+6 #5 Codename333 2015-10-24 12:57
hát nem is tudom.......azt hiszem elég nagy a haveri köröm....így megtudom és meg is szoktam figyelni ki miket hallgat...tippeket adunk egymásnak stb stb stb.....de ami legszembetűnőbb volt h ezt a zenekart én egy pár éve már egy iylen "picsametál"-nak tartom......többnyire én edddig csak vinnyogó 18 éves picsákat látok az ő pólóikban....megvannak a dolgok ebben a zenében amiért olyna kemények tűnhet de én már egy jó ideje nem tudom komoylan venni ezt a bandát..ahogy egy ideje a Bullet for my valentine-t sem.....Jó és igéretes zenekarként indult....adtam ennek a lemeznek si egy esélyt azért. de ez sme győzött meg.Segáz.....van új Slayer
Idézet
 
 
+5 #4 Tóth Szalai Márton Pablo 2015-10-24 10:13
Jo lenne ez, ha nem lennenek ekkora buzi köcsögök, irom ezt teljesen feldúltan.
Idézet
 
 
+4 #3 Sanctus 2015-10-24 09:54
Kifejezetten bejött a Sempiternal, és az új lemez is tetszik, sőt, műfaján belül közel hibátlan. Kicsit homogénebb lett, és továbbra sem értem, hogy ehhez a zenéhez miért kell két gitáros, de ez legyen a legnagyobb bajom. Ha Oli élőben is tudna énekelni, akkor kifejezetten erős "stadionbanda" lehetnének...
Idézet
 
 
+6 #2 valarmorgulisz 2015-10-24 07:48
Az a vicc, hogy akink az előző lemezek túl kemények voltak, ez szerintem túl lágy lesz :) Én sem bánom, hogy elhagyták a panelos cseccsereccse dalszerzést. Én a Sempiternalt kiegyensúlyozot tabb lemeznek érzem, de ez is abszolút jó. Még úgy is tetszik, hogy popposabb az egész, mert átkozottul jó dalokat írtak. A Follow you pl. a maga sötéten csordogáló, mágikus hangulatával csúcspont. Egyedül az Oh'No-t nem tudom megemészteni. Ha az nem egy önreflexív dal, akkor az már átfordult egy kicsit más műfajba és remélem azért nem az jelenti a jövőt, mert akkor a kövi anyag bizony egy David Guetta klón lehet.

Szóval abszolút működőképes a dolog. 8,5 pont pedig tök oké.
Idézet
 
 
-13 #1 miso 2015-10-24 06:53
Elképesztő igénytelen, fostenger ez az egész album.
Az eredeti irányhoz már semmi közük sincs, ezt más néven kellett volna kiadni. Mondjuk Linkin Park II. néven.
Szánalmas próbálkozás.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.