Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Winery Dogs: Hot Streak

0815twdcAz, hogy az embernek nagy általánosságban mára már herótja van a „szupergruppoktól", nem jelenti azt, hogy nem készülnek színvonalas, értékes, sőt, kiemelkedően jó produkciók ebben a mezőnyben. Más kérdés, hogy meddig érdemes húzni a dolgot, hiszen mind a Kill Devil Hill, mind az Adrenaline Mob, de még a Black Country Communion esetében sem sikerült a remek debütalbumok szintjét megugrani másodszorra, és ezek csak azok a példák, amik így elsőre beugranak. Szerencsére a KXM egyelőre csak egy lemezt csinált, ami viszont zseniális, a Revolution Saints szintén nagyon megtetszett, és úgy tűnik, a szimpátia hosszú távú, de a Sweet & Lynch-anyagot például kiadni is felesleges volt, nemhogy folytatni (ahogy azt állítólag tervezik). Szóval választék bőven van, mindenki helyettesítse be a fenti neveket saját ízlése és véleménye szerint.

megjelenés:
2015
kiadó:
earMUSIC / Edel
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )

Az éppen az Adrenaline Mobból frissen kiszállt Mike Portnoyból és a Mr. Big-basszer Billy Sheehanből álló ritmusszekció fémjelezte The Winery Dogs projekt eredetileg John Sykesszal dolgozott volna, de mivel Sykes munkastílusa nem éppen olyan hiperaktív arcoknak való, mint Portnoy, az egészből nem lett semmi, és valahogy Richie Kotzen került a képbe, ami nyilván sokaknak okozott csalódást. Elsősorban nyilván azoknak, akik még mindig nem adták fel azon vágyálmukat, hogy Skyes egyszer majd elkészíti a Thunder & Lightning, a 1987 és a Blue Murder-lemezek egyenes folytatását – egyszerre. Aki viszont bírja a bluesos hard rockot és ismerte a kotzenes Mr. Big-lemezeket, egyrészt örülhetett, másrészt borítékolható volt, hogy milyen zenével fog előrukkolni a power-trió az első albumon.

Na, ez természetesen a második körben is megmaradt: összességében nézve Kotzen szólódolgainál valamivel súlyosabb a történet (nyilván a javíthatatlan óriáscsecsemő-metalhead Portnoynak is köszönhetően), de Sheehan összetéveszthetetlen basszusa miatt mégis inkább a Mr. Big-párhuzam adja magát leginkább (pláne a kakukktojásnak számító lírai Fire kapcsán, ahova aztán tényleg már csak Eric Martin hangja hiányzik), viszont egy pöttyet annál is keményebb az összkép. Érdekes módon ugyanakkor a legutolsó Mr. Big-pont a kotzenes érára kacsint kicsit vissza, tehát vagy ott öregedett hozzá a tagság saját tizenévvel ezelőtti zenéjéhez, vagy Richie volt koravén már akkor is.

Persze hozzá kell tennünk, hogy bár a Mr. Big húzása sem gyenge, Portnoy dobolása mindenképpen ad egy metalos groove-ot minden zenének, amiben felbukkan – néhány hallgatás után itt is el-elkezdi figyelni az ember a témáit, és talán pont emiatt nem ájultam el a kettes Adrenaline Mobtól sem, hiszen nyilvánvaló volt, hogy még csak nem is szegény AJ Pero, hanem távol-keleti kollégája felel a ritmusokért. Nem is hallunk ott olyan tempókat, mint ahogy az Oblivion elindítja ezt a lemezt. Ezek a felengedett lábcinek, kétlábdobos breakek és laza pörgetések nem programozhatók be sehová. Ahogy Draveczki kolléga a minap megjegyezte a lemez kapcsán: „Boldog vagyok, hogy Portnoy otthagyta a Dreamet" – hát, egyetértek, hozzátéve, hogy a The Bridge intrója miatt már megérte.

Nagyrészt tehát a blues-alapú, funkos rock kerül előtérbe, a markáns basszus miatt még akár a Talisman is beugorhat párhuzamnak, de ha az általános súlyosságtól elvonatkoztatunk, néha még a fehér öltönyös, mikrofonfrizurás, egyszerre tapsoló fekákat is odaképzelhetjük lelki szemeink elé, éppen csak a koreografált mozgású fúvósszekció hiányzik időnként (cserébe viszont megkapjuk a Fender zongorát a Think It Overben és a Hammondot a The Lamb elején). És ugye ma már rég nem 1975 van, amikor is köpködni volt illendő a Deep Purple Come Taste The Bandjének hallatán – az akkori, értetlenkedve fogadott törekvések pont a Winery Dogs-típusú zenékben csúcsosodnak ki igazán. Persze akkor még egyik Winery Dog anyabandája sem létezett, tehát ennek a mixnek most és így kellett-lehetett létrejönnie: hármójuk közül egyedül Kotzen az, aki már szemtelen fiatalon indult karrierje elején is ezt a stílust érezte igazán magáénak és vitte mindenhová, ahol csak zenekari tagként megfordult – halld Native Tongue, ugye. Persze ez a vonal minden amerikai rockzenész zsigereiben ott van, a kérdés csak az, mikor jön elő. Ez a három arc nagyon elcsípett valamit, ami másodszorra is kellően izgalmas, élvezetes, úgyhogy ne károgjunk azzal kapcsolatban, hogy mi lesz legközelebb (súgok: Richie felhívhatná a Stand gospel énekeseinek valamelyikét egy kis háttérvokál kapcsán).

 

Hozzászólások 

 
+3 #10 saszi 2015-10-19 07:15
[quote name="DRAZSEN"]Az alfa-omegája a cikknek,és a konklúzió az,hogy sokaknak kibaszottul tele van a töke az ilyen olyan projectekkel !!!
Nekem meg rohadtul,és akkor még nem is boncolja fel a témát az ember,mert lehetne folytatni pld azzal,hogy a különböző zseni zenész arcok saját dolgai elsikkadnak,az anyabandák ontják a fost szimbiózisban a különböző alkalmi társulásokkal karöltve.
Az meg hab a tortán,hogy követhetetlen az egész,és pont a tűz vész el,mert szikra sincs[/quote
Senkinek sem kötelező meghallgatni. Nem a te kedvedért írták, számomra meg az év lemeze. Ez eleve több egy egylemezes projectnél, hisz már a 2. lemezük, sőt turnéznak is vele.
Idézet
 
 
#9 homme 2015-10-18 18:13
Idézet - DRAZSEN:
Az alfa-omegája a cikknek,és a konklúzió az,hogy sokaknak kibaszottul tele van a töke az ilyen olyan projectekkel !!!
Nekem meg rohadtul,és akkor még nem is boncolja fel a témát az ember,mert lehetne folytatni pld azzal,hogy a különböző zseni zenész arcok saját dolgai elsikkadnak,az anyabandák ontják a fost szimbiózisban a különböző alkalmi társulásokkal karöltve.
Az meg hab a tortán,hogy követhetetlen az egész,és pont a tűz vész el,mert szikra sincs


Neked mi bajod?
Idézet
 
 
-2 #8 DRAZSEN 2015-10-18 17:06
Az alfa-omegája a cikknek,és a konklúzió az,hogy sokaknak kibaszottul tele van a töke az ilyen olyan projectekkel !!!
Nekem meg rohadtul,és akkor még nem is boncolja fel a témát az ember,mert lehetne folytatni pld azzal,hogy a különböző zseni zenész arcok saját dolgai elsikkadnak,az anyabandák ontják a fost szimbiózisban a különböző alkalmi társulásokkal karöltve.
Az meg hab a tortán,hogy követhetetlen az egész,és pont a tűz vész el,mert szikra sincs
Idézet
 
 
+2 #7 iLane 2015-10-15 10:16
Sheehan a legjobb basszusgitáros a rockszíntéren. Mint zenészt és mint embert is nagyon nagyra tartom. Max respect!
Idézet
 
 
+4 #6 szöszö 2015-10-14 22:37
Mas is hallotta hogy feb 17 barba negra ???
Idézet
 
 
+1 #5 saszi 2015-10-14 19:34
Hatalmas lemez. Nekem egyáltalán nem hiányoznak a slágerek. Ahogy Mr.Bignek is csak az első lemezét szeretem igazán. A többit tönkre vágták a slágerekkel. Azok az én ízlésemnek már túl nyálasak voltak,
Idézet
 
 
+7 #4 tama1975 2015-10-14 10:19
Hát a Black Country Communion-nál azért szerintem sikerült megugrani másodikra is a szintet és a harmadik lemez is jó lett. Ott egyszerűen csak arról volt szó, hogy Bonamassa-nak annyira jól hogy a szólókarrier (nem véletlenül), hogy nem ért rá BCC-zni, ezen meg Hughes jól besértődött, beszólt Joe-nak, aki pedig onnantól szart az egészre.

Az Adrenaline Mob-nál (függetlenül attól, hogy nem ő volt a fő dalszerző) Portnoy húzta ki a dugót azzal, hogy elfogyott a türelme, hogy nem népszerűsödött be elég gyorsan a csapat. Neki azért producerként elég jó füle van és ha ott lett volna a stúdióban, akkor azért érezhette volna, hogy ezek a dalok azért nem ütik meg a korábbiak szintjét.

És akkor ott van még a Chickenfoot is ebben a műfajban, akik szintén két lemezt letettek az asztalra, de hát a Chili-t meg Satrianit elég nehéz volt összehangolni.
Idézet
 
 
+4 #3 szöszö 2015-10-14 09:26
Nagyon jo lett a lemez!!!!
Idézet
 
 
+7 #2 frontiers 2015-10-14 09:00
Nekem az a bajom a mai zenékkel, úgy általában, hogy nincs egyéniség bennük és sablonra, egy kaptafára épülnek a zenék és nem érzed a zenészt mögötte! Na ennél a bandánál ezt abszolút nem érzem! Mind3 tag zseni a maga nemében és ez érződik is a lemezen és a játékukon is. Nálam is hiányzik a sláger, de folyamatosan leköt az a minőség, amit képviselnek! Remélem, hogy jövőre valami elérhető közelségbe jönnek túrnézni, mert őket nagyon-nagyon megnézném élőben! Többször meghallgatós lemez az biztos!
Idézet
 
 
+4 #1 ukjoci 2015-10-14 07:30
Jó kritika, tetszik! A 8-as ponttal is nagyjából egyet tudok érteni. Egy ici-picit hiányoznak a slágeresebb számok, másrészről viszont mindennap azon kapom magam, hogy már megint ez a lemez forog, mert nem tudom megunni. Hatalmas zenék, témák vannak rajta, az általad említett "The Bridge" introja is bejött nekem is nagyon...
Október 30-án jelenik meg a vinyl, már várom nagyon, eddig csak iTunes minőségben sikerült meghallgatni, na attól a lemez biztosan nagyobbat fog ütni!!! :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.