Négy év után pottyant elénk a Godsmack új albuma, a beszédes című When Legends Rise. Azt már előzetesen sejteni lehetett, hogy Sully Erna és üzlettársai a kiadóváltás után új irányba próbálnak kanyarodni, ami nagyjából-egészében meg is állja a helyét. Bár Erna útkeresésről beszélt, valószínűleg pontosan tudta, hogy egy nagyon slágeres, sokkal könny...

A Stone Temple Pilots tagjai bizonyosan nem hisznek a karmában. Ellenkező esetben a hangszeresek már rég leállították volna a szerelvényt, vagy legalábbis más néven futnának – ahogy arra már ugye láttunk példát a '90-es években, hiszen a bandának finoman szólva sincs szerencséje az énekesekkel. De akár a frissen leigazolt Jeff Gutt is aggódhatna, h...

A grunge/punk/stoner/hard rock-ötvözetet (vagy valami olyasmit) játszó, fővárosi Alone In The Moon pár évvel ezelőtti debütáló lemezén – már címében is jelzetten – generációjának közhangulatát, a korszellemet próbálta megragadni. Ezúttal viszont a „raumgeist", a hely szelleme érdekli a Várhidi Adrián / Simon Zoltán / Menyhárth Balázs összeállítású if...

Az angol TesseracT munkásságát már a kezdetektől, egészen pontosan a bemutatkozó lemeztől fogva követem, írtunk is a Shock!-on minden egyes albumukról, beleértve a hivatalos koncertanyagukat is, egyszóval aki olvas minket, annak bizonyosan nem ismeretlen a banda, és talán hozzám hasonlóan sikerült is ráharapnia erre a djentnek (is) nevezett, de zen...

A svéd The Crown igazi túlélő a '90-es évekből, elhivatottságukhoz nem férhet és soha nem is férhetett kétség. A zenekar nem járta meg a csúcsokat, még csak különösebben ismertnek sem számítanak a saját táborukon kívül, viszont ha nem is évente, de így is rendszeresen készítik a lemezeket, méghozzá elég kitartóan (mindössze egy ötéves, tehát nem tú...

„Van, hogy anélkül vágjuk be a tízest, hogy hallanánk az adott lemezt. Ez most az az eset. 10/10" – ennyi lett volna eredetileg a Sleep-kritikám, de később, tartva a népharagtól (és a Főnök fegyelmijétől) arra jutottam, hogy kicsit bővebben is kifejtem a fentieket. A pontszám persze nem változott – de hát hogyan is változhatott volna, hiszen ez itt...

Az ausztrál – de székhelyét régóta Hollandiában tudó – Deströyer 666 a kultbandák kultbandája, kevesen ismerik őket, de létezik egy elég fanatikus mag körülöttük. A csapat nem tömi degeszre a tábor hasát új megjelenésekkel, utolsó sorlemezeik megjelenése között hét-hét év telt el, de most azért érezték, hogy hosszú lenne 2021-ig éheztetni mindenkit...

Az Omega Diatribe megszólalása mindig is jelentőségteljes és tiszteletet parancsoló volt – különösen élőben –, de korábban valamit ezzel együtt is hiányoltam a csapatnál. Tetszett az eddigi anyagaik megközelítése, szó se róla, azonban folyamatosan ott motoszkált bennem valami meghatározhatatlan hiányérzet: jó volt hallgatni őket, de a fogódzókkal s...

Van úgy, hogy azt mondjuk, egyetlen dal miatt megérte kiadni az egész lemezt. Ilyenkor nem foglalkozunk azzal, hogy az az egy az anyag legvégén van, és addig bő ötvenöt percen kell átvágni magunkat, ami alatt jobb-közepesebb tételek érkeznek és tűnnek tova, szép sorjában. Nem kárálunk amiatt (pláne, hogy már eddig is tudtuk), hogy a főszereplő azér...

Nehéz mit mondani a Therion új művéről, a Beloved Antichrist ugyanis pont olyan, mint várni lehetett. Már akkor sejtettem, hogy ebből az egészből nagy baj lesz, amikor évekkel ezelőtt, egy telefoninterjúban először hallottam a grandiózus metalopera koncepciójáról magától Christofer Johnssontól. A mű most elkészült: kaptunk egy tripla lemezt több mint...

Az év egyik nagy ígéreteként vártam a texasi Oceans Of Slumber új albumát. A legutóbbi Winter óriási kedvencem, de az volt az érzésem, tudnak még többet is, és kimondva-kimondatlanul azt vártam, hogy saját magnum opuszukat teszik majd le az asztalra a The Banished Hearttal. Ez ugyan nem feltétlenül jött össze, de a lemezre ezzel együtt sem tudok ross...

Alig egy évvel az angol death metal veteránjaiból álló Memoriam bemutatkozó lemeze után már itt is a folytatás, ami igencsak gyors tempónak tűnhet még a mai túltermelésben is, és bizony végighallgatva a friss (?) anyagot, ez az érzésem csak erősödött. Ha rengeteg az ötlet, vagy még pálykezdő, lelkes fiatal bandáról van szó, akkor teljesen érthető a f...

Néhány évvel ezelőtt a Symphony X tagsága bejelentette, hogy a csapat ugyan nem oszlik fel, működésüket azonban meghatározatlan időre jegelik, aminek fő oka talán az Adrenaline Mob mellett egyre jobban elköteleződő, de ezer más helyen is aktív Russell Allen lehetett. David Z. tragikus halála miatt azonban a Mobnak sajnos alighanem vége, így talán v...