Több okból is erősen kétlem, hogy a világnak szüksége volt egy Appetite For Destruction-újrakiadásra. Először is, minden idők (egyik) legtökéletesebb rockalbumához bő harminc év elteltével sem igazán lehet sokat hozzátenni, az elképzelhetetlenül sokat fejlődött stúdiótechnika és a legértőbb remaszter-készítők közreműködésének ellenére sem. Másrészt a jelen kiadvány megjelenésének apropója is igencsak ingatag lábakon áll, hacsak nem indokoljuk úgy a dolgot, hogy a Guns N' Roses éppen három évtizede vált a slágerlisták uraivá és valódi, később önmagát is maga alá gyűrő zeneipari szörnnyé. Egész másról szólt pedig korábban ez a történet, és ha valaminek, ennek valóban méltó emléket állít a most piacra szabadított gyűjtemény: itt van (majdnem) minden, amit a Tökéletes Zenekar a legjobb éveiben alkotott, amiből voltaképpen nem is volt túl sok, legjobb indulattal is mindössze kettő vagy három.






























