Shock!

október 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pennywise: Never Gonna Die

pennywise_cSzámomra valahogy mindig is a Pennywise volt a legtipikusabb kalipunk zenekar – ennek a kijelentésnek valamennyi pozitívumával, egyben árnyoldalával. Mert aki valaha is szerette ezt a stílust, egészen biztosan őket is kedvelte: ez a napfényes kaliforniai kertvárosok unatkozó tinédzsereinek deszkás-szörfös-semmittevő mindennapjaiból kinőtt, kicsit haragvó, kicsit politizáló, kicsit üres muzsika az ő kezükben is úgy dörrent meg, hogy az arra fogékonyak egyből fogják az adást, ráadásul anno a Bro Hymn képében tényleg sikerült egy igazán nagy dobást is bevinniük. A bajtársiasság elég direkt módon megfogalmazott himnuszát azóta sportcsapatok hosszú-hosszú sora nevezte ki hivatalos indulójának, a szám ráadásul időközben kapott egy elég súlyos jelentéstöbbletet is, amikor a dalszerző Jason Matthew Thirsk, a banda basszusgitárosa '96 nyarán fejbelőtte magát. Éppen az ő emlékére jelentették meg társai legutóbbi anyagukat, a Yesterdayst, amin nagyrészt olyan korábban kiadatlan régi dalok szerepeltek, amiket leginkább még szegény Jason szerzett, és amiket – az All Or Nothing 2012-es kis kitérője után – ismét a már többször kiszállt, ám mindannyiszor visszatért Jim Lindberg süvöltött fel. (Akinél hiába sokkal jobb és izgalmasabb énekes az átmenetileg kisegítő Téglás Zoli, azért az ő igazi helye nyilván nem itt van.)

megjelenés:
2018
kiadó:
Epitaph
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

És a Pennywise volt az a zenekar is, amihez igazság szerint nem nagyon volt mit társítani: a nagy pályatársak közül az Offspring mindig is slágeresebb és jobb dalszerző volt, a Green Day egyénibb és okosabb, a NOFX ötletesebb, a Rancidet pedig jobban el lehetett adni. A Bad Religion pedig... nos, ha őszinte akarok lenne, az egész stílus Graffin professzorék seggéből bújt elő, úgyhogy velük szinte istenkáromlás lenne bárkit is egy lapon említeni. A Stephen King gyilkos zenebohócáról elnevezett banda ehhez képest még legjobb lemezein (Pennywise, Unknown Road, About Time, Full Circle) sem volt annyira bődületesen erős, cserébe viszont még a legrosszabbakon sem volt bántóan szar. Valahogy mindig megbízhatóan hozták az erős közepest, és most, a Never Gonna Die-on is pontosan így tesznek.

Rögtön kezdésnek el is lövik a nem kicsit badreligionös címadót, ami egy energikus, magával ragadó darab, és a legnagyobb poén az, hogy igazság szerint ilyen lesz kábé majd' az egész lemez: hasonló tempó, hasonló dallamok, hasonló riffek, hasonló színvonal. Ami hol jobban eltalált nótákat jelent, mint például az American Lies, a Keep Moving On, a Can't Be Ignored, pláne a legslágeresebb (nem véletlenül klipesített) Live While You Can, hol pedig szürke jellegtelenséget, mint a lemez közepétől kezdődően sajna lényegében bármelyik darab, egészen a záró (és ismét igen ütős) Something New-ig.

És ez most tényleg az az eset, hogy egyszerűen nincs miért többet pofázni: Lindberg hangja ugyanolyan hétköznapi, mint volt, semmi igazán extra, de szódával bőven elmegy, a mind emberesebbre dagadó Fletcher Dragge hozza a szokásosan adrenalin-töltött, azonban már vagy ezerszer hallott riffeket, a csapat titkos fegyverét jelentő Byron McMackin pedig az ütős, de nem túl rafinált ritmusokat. Továbbra sincs semmi nagy megfejtés, és persze továbbra is kellemes dolog Pennywise-t hallgatni, ugyanakkor tényleg egyetlen momentum sincs az egész anyagon, amire azt mondanám: igen, ezt így tényleg csak Lindbergék tudják! És ez azért, akárhogyan is nézzük, egy harmincadik életévét betöltő zenekar esetében elég nagy gáz.

 

Hozzászólások 

 
+1 #10 draz77 2018-06-06 07:54
Idézet - norbert hellacopter:
A Full Circle szerintem a zsáner egyik abszolút csúcslemeze, végig hibátlan dalokkal. Jobb, mint bármi amit a Bad Religion '96 óta kiadott (ilyen Green Day / Offspring féléktől meg aztán pláne...)


még igazad is lenne, ha nem lenne az ...and out come the wolves :)
Idézet
 
 
+2 #9 norbert hellacopter 2018-06-05 18:10
A Full Circle szerintem a zsáner egyik abszolút csúcslemeze, végig hibátlan dalokkal. Jobb, mint bármi amit a Bad Religion '96 óta kiadott (ilyen Green Day / Offspring féléktől meg aztán pláne...)
Idézet
 
 
+4 #8 redriot 2018-06-05 15:42
Idézet - draz77:
Én a Rancidet bírom a legjobban, és Tim Armstrong hamiskás éneke miatt pont azt gondolom a legkevésbé eladhatónak, viszont szerintem messze ők írták a legjobb dalokat. Az utolsó két album sajnos már ott is összefolyik.


Úgy úgy. Nekem az tetszik a Rancidben hogy három tag is énekel és mindhárman nagyon különböző karakterek. Tim a hamisan ákorgó, Lars a "klasszikus" ének, Matt pedig az ultimate reszelő, akihez képest Lemmy hangja is bársonyosan simogató bariton. :)

A Pennywise révén osztom a fenti kritika szerzőjének véleményét: jók, nincsenek szar dalaik, nincsenek igazán kínos pillanatok de valahogy sosem kattantam rájuk.
Idézet
 
 
+6 #7 draz77 2018-06-05 12:08
érdekes ez a kalipunk dolog. Szerintem inkább a Green Day lóg ki, bár őket szeretem a legkevésbé, elmentek a stadionrock vagymi felé, és próbáltak ott is ragadni. Aki nem ismeri őket jobban, az max. annyit ismer fel, hogy ez most pennywise vagy nofx, mert a maga módján mindegyik jellegzetes (és hiába a Bad Religion seggéből jött az egész kalipunk vonal, de ők sem a változatosságró l/változtatásról híresek). Viszont a jellegzetességü k mellett ugyanolyanok, nehéz megmondani, hogy épp melyik albumról van egy adott dal, kivéve, ha valami orbitálisan nagy schlágerről van szó. Én a Rancidet bírom a legjobban, és Tim Armstrong hamiskás éneke miatt pont azt gondolom a legkevésbé eladhatónak, viszont szerintem messze ők írták a legjobb dalokat. Az utolsó két album sajnos már ott is összefolyik. Ahogy ezt is kicserélheted az All or nothingot leszámítva bármelyik Pennywise albumra, avatatlan fülnek ugyanolyan lesz :) de jó, mert új album = turné, és ezek a zenekarok élőben a legjobbak.
Idézet
 
 
+5 #6 Montsegur 2018-06-05 11:53
Idézet - White Sunday:
Idézet - Montsegur:
Érdekes kritika, ezek után azt hiszem, egy másodpercet nem fogok elpazarolni az életemből erre a lemezre... szóval köszi!

OFF: Az új Barren Earth-ről fogtok írni?


A lemezt nyugodtan hallgasd meg, ez a kritika az, amire kár volt időt áldozni.


OK, kap egy esélyt :)
Idézet
 
 
+6 #5 Montsegur 2018-06-05 11:52
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Montsegur:
Érdekes kritika, ezek után azt hiszem, egy másodpercet nem fogok elpazarolni az életemből erre a lemezre... szóval köszi!

OFF: Az új Barren Earth-ről fogtok írni?

Igen, bár az előzőhöz képest némi visszalépést érzékelek.


Köszi! Igen, már párszor én is végighallgattam és az a múltkori "hűha" érzés most valahogy elmaradt... bár nem rossz :)
Idézet
 
 
+3 #4 White Sunday 2018-06-05 09:49
Idézet - Montsegur:
Érdekes kritika, ezek után azt hiszem, egy másodpercet nem fogok elpazarolni az életemből erre a lemezre... szóval köszi!

OFF: Az új Barren Earth-ről fogtok írni?


A lemezt nyugodtan hallgasd meg, ez a kritika az, amire kár volt időt áldozni.
Idézet
 
 
+10 #3 Sanctus 2018-06-05 08:56
Valószínűleg öregszem, de a pont ugyanilyen dalaikat imádtam a kilencvenes évek tinédzsereként, az About Time - Full Circle - Straight Ahead hármast szó szerint rongyosra hallgattam. Ez most ilyen kis nosztalgikus feeling, de olyan energiákat nem szabadít fel.

OFF: nagyon sokan kérdeznek különféle kritikákat, de én személy szerint az új Black Stone Cherry lemezére lennék kíváncsi :) Ádám, kanyarban van esetleg?
Idézet
 
 
+8 #2 Draveczki-Ury Ádám 2018-06-05 08:31
Idézet - Montsegur:
Érdekes kritika, ezek után azt hiszem, egy másodpercet nem fogok elpazarolni az életemből erre a lemezre... szóval köszi!

OFF: Az új Barren Earth-ről fogtok írni?

Igen, bár az előzőhöz képest némi visszalépést érzékelek.
Idézet
 
 
+6 #1 Montsegur 2018-06-05 07:57
Érdekes kritika, ezek után azt hiszem, egy másodpercet nem fogok elpazarolni az életemből erre a lemezre... szóval köszi!

OFF: Az új Barren Earth-ről fogtok írni?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.