Shock!

december 15.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Guns N’ Roses: Appetite For Destruction - Super Deluxe Edition

gunsnroses_cTöbb okból is erősen kétlem, hogy a világnak szüksége volt egy Appetite For Destruction-újrakiadásra. Először is, minden idők (egyik) legtökéletesebb rockalbumához bő harminc év elteltével sem igazán lehet sokat hozzátenni, az elképzelhetetlenül sokat fejlődött stúdiótechnika és a legértőbb remaszter-készítők közreműködésének ellenére sem. Másrészt a jelen kiadvány megjelenésének apropója is igencsak ingatag lábakon áll, hacsak nem indokoljuk úgy a dolgot, hogy a Guns N' Roses éppen három évtizede vált a slágerlisták uraivá és valódi, később önmagát is maga alá gyűrő zeneipari szörnnyé. Egész másról szólt pedig korábban ez a történet, és ha valaminek, ennek valóban méltó emléket állít a most piacra szabadított gyűjtemény: itt van (majdnem) minden, amit a Tökéletes Zenekar a legjobb éveiben alkotott, amiből voltaképpen nem is volt túl sok, legjobb indulattal is mindössze kettő vagy három.

Folytatva a nyavalygást: azért is nehéz szeretni azt, amivel idénre végül be kellett érnünk, mert túlzás nélkül mindenki valami másra várt. Nevezetesen a 2016-ban, a három meghatározó arc által életre pofozott, immár a klasszikus éra örökösének is okkal nevezhető GN'R új dalait. Persze itt az újat is hatalmas idézőjelek között kell érteni, hiszen talán nincs is még egy zenekar a történelemben, amelynek vélt és valós életműve ekkora eltérést mutatna. Fura, de éppen ez az a pont, ahol a jelen, fullos változatában Locked N' Loaded néven futó kiadás léte értelmet kap, hiszen bár zömében nem hoz újdonságot az évek során a minden kő alá benéző, a leglehetetlenebb helyekről is kincseket összevadászó rajongói keménymag számára, Axlék 1986 és 1988 közötti korszaka minimum megérdemelt egy efféle megemlékezést. Összesen 211 percnyi zenét hallgathat meg most bárki a szürreális kis L.A.-i társulat legveszélyesebb korszakából, ami átfedésekkel terhelt, és persze nem is minden pillanatában 10 pontos, de a maga módján elejétől a végéig zseniális látlelet.

megjelenés:
2018
kiadó:
Universal Music Group
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Az AFD újrahúzott verziója öt különböző formátumban jött most ki, és a komolyabb pakkok esetében ennek az Appetite tizenkét dalos anyaga már csak egy kisebb darabját adja. Ez még akkor is igaz, ha természetesen a kronológiailag szervesen ide kapcsolódó GN'R Lies anyaga is itt figyel, a botránynóta One In A Million kivételével. A valóban „gyűjteményesnek" nevezhető két box a zenei tartalmat illetően megegyezik egymással, csupán az extra relikviák és a kivitel tekintetében van különbség. Utóbbiakkal különösebben nem is foglalkoznék itt, a pontos tétellistákat mindenki olvashatta, és kedve/lehetőségei szerint eldönthette, hogy ezek mennyire vonzóak számára. A magam részéről a még megfizethető kategóriába eső, öt CD-s Super Deluxe Editiont választottam, ami bőrkötéses, vinyl boxokhoz hasonló kiállításával valóban a polcok dísze lehet. Ennek a hangzóanyag mellett a másik lényegi elemét egy 96 oldalas, keménykötéses könyv adja, ami hatalmas, eddig részben publikálatlan képanyagával és megemlékező soraival valóban az AFD-korszak történelemkönyve lehet.

A valódi lényeg viszont négy CD-n és egy blu-rayen bújik meg a könyv hátsó részében (nem csúnya, de kicsit furcsa ez a módszer, igazán kaphattak volna a lemezek rendes tokot is). Az 1-es és a 2-es CD tulajdonképpen semmiféle újdonsággal nem szolgál, legalábbis az alaposabb rajongók számára, de ebből a kiadvány kiagyalói sem csináltak titkot. A nóvum mindössze a remaszterizálás, amelyen az itt szereplő mind a kétszer tizenkét dal átesett, és ami persze a 2-es CD extráinak tett igazán jót. Az eredeti Appetite és Lies anyagok egyszerűen annyira elképesztően jól szólnak ma is, hogy a valódi feladat inkább a különböző kislemezek B oldalairól egybegyűjtött dalok megszólalásának hozzáigazítása volt a többihez. Az összeállítás „sztárja" a szélesebb értelemben vett közönség számára eddig valószínűleg ismeretlen Shadow Of Your Love, egy Axl/Izzy-szerzemény, amelynek hallatán az ember egyszerűen nem is érti, miért nem került fel ez a tétel annak idején a lemezre. Sőt, a dal stúdióváltozata is csak most kerül először közkézre (és a pletykákkal ellentétben nem rögzítettek hozzá extra sávokat, csak újrakeverték).

0504gnr2

Ehhez hasonlóan el lehetne időzni külön-külön minden egyes tételnél, egyenként kielemezve az adott dal keletkezéstörténetét, én viszont inkább csak az érdekességekre térnék ki. Például arra, hogy a You're Crazy mindösszesen hét (!) különböző verzióban hallgatható meg, ami tényleg őrült dolog, bár egetverő újdonságokkal ez a vonal nem szolgál, a már ismert, dugott és dugatlan változat különböző stúdiókban elkövetett, illetve 5.1-es mixéről van szó. Annál izgalmasabb viszont a November Rain egyszálzongorás és akusztikus demója (?), amit szintén bűn volt eddig a fiókban tartani. Ami pedig a legdöbbenetesebb, az a felvétel ideje: 1986, vagyis öt évvel a Use Your Illusion albumok megjelenése előtt lényegében már tökéletesen kész volt a késői GN'R emblematikus dala. Ezek is a Sound City Sessionnek nevezett demózós időszak termékei, és nem mellesleg itt van a stúdióból kimentett mind a huszonnégy (!!!) dal eredetije, többek között a Back Off Bitché, és persze itt vannak a korai feldolgozások, a Heartbreak Hotel és a Jumpin' Jack Flash (utóbbi akusztikus verzióban is).

A blu-ray szintén megér egy misét, hiszen azon háromféle hangnormában megtalálhatóak az Appetite és a Lies dalai, plusz a Shadow Of Your Love, minimál kivitelű, de ötletes, animált grafikákkal együtt, hogy a szem se maradjon szárazon. Természetesen felkerültek a korszak videoklipjei, sokunk ifjúságát alapjaiban meghatározó képsoraikkal, és hogy ide is jusson maradjon meglepetés, az It's So Easy korábban nem látott videója is bemutatkozhat végre. Ha az öt CD és a képeskönyv átpörgetése után végül konklúziót kell vonnom, a dolgom egyszerre roppant könnyű és összetett is. A remekbe szabott csomagolással együtt a box a komplettista rajongók számára persze kötelező, aki pedig csupán érdeklődőnek tartja magát, azt a szimpla digitális letöltés, illetve a szimplább verziók is bőven kielégíthetik. Ár/érték arányról beszélni sok értelme nincs, hiszen ahogy az eredeti Appetite-ról szóló megemlékező cikkünkben is említettük, a '80-as években aligha volt a Guns N' Rosesnál nagyobbat szóló zenei sztori, és mint ilyennek, a jelentőségét aligha lehet túlhangsúlyozni.

Őszintén remélem, hogy mindent kiadtak most a GN'R klasszikus érájából, ami arra érdemes állapotban volt, és csakis ezért nem került fel ide például Duff dala, a Cornshucker (esetleg a One In A Millionnél is kevésbé cizellált szövege miatt). Annak is örülök, hogy nem akartak utólag semmit alakítgatni az eredetiken, nem játszottak fel pluszban hozzájuk semmit – talán az arra illetékesek is belátták, hogy a dolog több kárt termelt volna, mint hasznot. Úgyhogy jöhet a Use Your Illusion box pár év múlva, annak még biztosan találunk helyet a polcon!

 

Hozzászólások 

 
#16 kis trutykó 2018-09-26 17:12
Idézet - Starlight Express:
Az UYI lemezek nekem körülbelül olyanok, mint a legutóbbi Bon Jovi vagy a Volume 8 az Anthraxtól, egész jók, de ilyet bármelyik nagy név tudott csinálni.


:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
:DDDDDDDDDDDDDD DDDDD
Idézet
 
 
#15 fjfhfjfff 2018-07-21 17:29
right next door to hell, locomotive. black leather. aint it fun, do not cry, chinese demoracy, new rose, perfect crime, oh my god, november rain, bad appels, ráadás: think about you, tavaszi szél vizet áraszt, legjobb méreg, paradise city .
Idézet
 
 
#14 White Sunday 2018-07-21 11:51
Idézet - Starlight Express:
Zenész vagyok, de nem gitáros, és más műfajban utazok. Igazából más zenekarokkal összehasonlítva igazságtalan a dolog, mert pl. az Anthrax is adott ugyanennyi koncertet, de mellette az elmúlt 8 évben kiadták a két legjobb albumukat is. Az UYI lemezek nekem körülbelül olyanok, mint a legutóbbi Bon Jovi vagy a Volume 8 az Anthraxtól, egész jók, de ilyet bármelyik nagy név tudott csinálni.


Az ilyen humorbombák miatt érdemes kommenteket olvasni :)
Idézet
 
 
+1 #13 Bjorn 2018-07-18 09:15
Idézet - Duke:
Idézet - Starlight Express:
Persze, érthető, de hallgatói szemmel akkor is idegesítő, hogy még mindig érdemi munka nélkül keresnek pénzt.


Mondjuk ez azért elég erős kijelentés... Lehet, hogy egy komoly gitáros írogat itt Starlight Express néven, és akkor pofára estem, de. A visszatérő turné alatt adtak vagy 160 koncertet. (Nem biztos, hogy friss adat, hirtelen ezt találtam.) Megnézném, ahogy te csak egyszer, és nem százhatvanszor legitározod ezt a műsort úgy, mint Slash. Oké, új lemezt nem írtak, ebben igazad van, de azért nem a két szép szemükért keresik magukat halálra.

Másrészt meg nem értem, az ilyen jócskán kibővített újrakiadásokban mi a lehúzás? Hónapokkal előre lehetett tudni, hogy mit fog tartalmazni a csomag X különböző verziója, és ezek mennyibe kerülnek. Aztán az ember eldönti, hogy kell-e neki? (Nekem nem kellett, nem vettem meg.) Én például szeretem, ha egy újrakiadás tartalmaz korai demókat és különböző alternatív változatokat, esetleges lemaradt dalokat. Mert mondjuk hogyan jutnál hozzá egy 1977-es Uriah Heep kislemez b-oldalas dalához másképp? Sokkal nagyobb lehúzás lenne, ha a felhajtást kihasználva mindenféle utómunka és extra cucc nélkül kiszórták volna a piacra az Appetite újrakiadását másfélszeres áron. Most valószínűleg azt is vinnék az emberek, és ennyi idő- és pénzbeli ráfordítást se igényelt volna. (Mert nyilván van rajta haszon rendesen, de ennek a gyűjteménynek kiadói oldalról is komoly költségei lehettek.)


Van 1 cédés remaster (8 eur) és két cédés, a legtöbb érdekes bónusszal (16-20 eur). Semmi lehúzás nincs ebben. Az ezer dilláros verziót nyilván csak elvetemültek veszik meg.
Idézet
 
 
#12 Starlight Express 2018-07-17 17:53
Nagyon ragaszkodsz ehhez az elképzeléshez. :D Ha kevesebbet keresnének a haknikkal, akkor muszáj lenne lemezt csinálniuk.
Idézet
 
 
+1 #11 özv Szurgent Lajosné 2018-07-17 13:55
Idézet - Starlight Express:
De, mindenkinek kevesebb lesz. Ki ne örülne egy új albumnak? Lehet, hogy ugyanolyan jól sikerülne mint az első. Persze, ritka az ilyen csoda, de a Scorpions is 40 évvel az indulása után adta ki a legtökéletesebb mesterművét. Rutinból koncertezgetni könnyebb, mint kreatív munkát végezni.


A pénzük miatt reklamáltál.
Idézet
 
 
-1 #10 Starlight Express 2018-07-17 13:09
De, mindenkinek kevesebb lesz. Ki ne örülne egy új albumnak? Lehet, hogy ugyanolyan jól sikerülne mint az első. Persze, ritka az ilyen csoda, de a Scorpions is 40 évvel az indulása után adta ki a legtökéletesebb mesterművét. Rutinból koncertezgetni könnyebb, mint kreatív munkát végezni.
Idézet
 
 
+1 #9 özv Szurgent Lajosné 2018-07-17 11:42
Idézet - Starlight Express:
Persze, érthető, de hallgatói szemmel akkor is idegesítő, hogy még mindig érdemi munka nélkül keresnek pénzt.


Neked attól semmivel sem lesz kevesebb, így meg csak az irígység szól ki.
Idézet
 
 
#8 Starlight Express 2018-07-17 10:59
Zenész vagyok, de nem gitáros, és más műfajban utazok. Igazából más zenekarokkal összehasonlítva igazságtalan a dolog, mert pl. az Anthrax is adott ugyanennyi koncertet, de mellette az elmúlt 8 évben kiadták a két legjobb albumukat is. Az UYI lemezek nekem körülbelül olyanok, mint a legutóbbi Bon Jovi vagy a Volume 8 az Anthraxtól, egész jók, de ilyet bármelyik nagy név tudott csinálni.
Idézet
 
 
+1 #7 rockart 2018-07-17 07:31
Idézet - Starlight Express:
Persze, érthető, de hallgatói szemmel akkor is idegesítő, hogy még mindig érdemi munka nélkül keresnek pénzt.


Kérdés, hogy ki mit ért érdemi munka alatt. Én értem miről beszélsz, de azért az kétségtelen, hogy a AFD lemez a rock történelem egyik mérföldköve, megkerülhetetle n. Ha még 30 év múlva is meg tud belőle élni, akkor az azt jelenti, hogy valamit egyszer nagyon jól megcsinált, sőt zseniálisan! Van más művészeti ág is, amely művészeinek munkássága az idő előremúlásával lesznek igazán értékesek. Ez művészet, nem iparos munka. A közönség meg a nosztalgiára éhezve, duplán kajálja 30 év után is. Általában úgyis a régi, bejáratott dalokat szeretik hallani koncerteken az emberek, és azokat követelik, sokszor hiába az új album, mindenki sír, hogy a régiek jobbak voltak, minek erőltetni az újakat stb. stb. Ráadásul a Guns az AFD után meg tudta ismételni a sikert a szintén elég komoly dupla albumnak mondható Illusion-lemezekkel.
Idézet
 
 
+1 #6 Duke 2018-07-17 07:12
Idézet - Starlight Express:
Persze, érthető, de hallgatói szemmel akkor is idegesítő, hogy még mindig érdemi munka nélkül keresnek pénzt.


Mondjuk ez azért elég erős kijelentés... Lehet, hogy egy komoly gitáros írogat itt Starlight Express néven, és akkor pofára estem, de. A visszatérő turné alatt adtak vagy 160 koncertet. (Nem biztos, hogy friss adat, hirtelen ezt találtam.) Megnézném, ahogy te csak egyszer, és nem százhatvanszor legitározod ezt a műsort úgy, mint Slash. Oké, új lemezt nem írtak, ebben igazad van, de azért nem a két szép szemükért keresik magukat halálra.

Másrészt meg nem értem, az ilyen jócskán kibővített újrakiadásokban mi a lehúzás? Hónapokkal előre lehetett tudni, hogy mit fog tartalmazni a csomag X különböző verziója, és ezek mennyibe kerülnek. Aztán az ember eldönti, hogy kell-e neki? (Nekem nem kellett, nem vettem meg.) Én például szeretem, ha egy újrakiadás tartalmaz korai demókat és különböző alternatív változatokat, esetleges lemaradt dalokat. Mert mondjuk hogyan jutnál hozzá egy 1977-es Uriah Heep kislemez b-oldalas dalához másképp? Sokkal nagyobb lehúzás lenne, ha a felhajtást kihasználva mindenféle utómunka és extra cucc nélkül kiszórták volna a piacra az Appetite újrakiadását másfélszeres áron. Most valószínűleg azt is vinnék az emberek, és ennyi idő- és pénzbeli ráfordítást se igényelt volna. (Mert nyilván van rajta haszon rendesen, de ennek a gyűjteménynek kiadói oldalról is komoly költségei lehettek.)
Idézet
 
 
#5 Starlight Express 2018-07-16 23:27
Persze, érthető, de hallgatói szemmel akkor is idegesítő, hogy még mindig érdemi munka nélkül keresnek pénzt.
Idézet
 
 
#4 rockart 2018-07-16 15:39
Idézet - Starlight Express:
Gene Simmons is irigykedve nézi ezt a szintű lehúzást. Túl nagy rajongók ne olvassanak tovább. 31 évvel ezelőtt kiadták a maguk These Days-ét, és abból élnek 31 éve. Utána semmit se csináltak, ami megkülönböztetn é őket a Black 'N Bluetól. "Ez az utolsó koncertünk mert utáljuk egymást" és hasonló szövegekkel fenntartották az érdeklődést, aztán folyamatos tagcserék után kiadtak egy olyan albumot, ami még a Metallcától is gyenge lett volna, majd visszahívták pár alapító tagot, hogy egy jó nagy haknikörúttal még jobban megszedjék magukat és eltereljék a figyelmet arról, hogy 10 éve semmit se csináltak, most meg itt van ez a valami, amiért egyesek ennyit fizetnek.


Mondhatni ez a profitmaximaliz álás, amit a Guns N' Roses napjainkban művel. Azt a kiesett több mint 20 évnyi profitot már nagy valószínűséggel nem fogják tudni visszahozni, de így a végére legalább lesz egy "kis" nyugdíjuk öregkorukra. :-) A rajongótábort sajnálom igazán, mert ezek alatt az évek alatt bizony egy jó néhány stúdióalbum is kiesett, amelyek aztán már tényleg SOHA többé nem hozhatóak vissza...
Idézet
 
 
#3 Starlight Express 2018-07-16 13:13
Gene Simmons is irigykedve nézi ezt a szintű lehúzást. Túl nagy rajongók ne olvassanak tovább. 31 évvel ezelőtt kiadták a maguk These Days-ét, és abból élnek 31 éve. Utána semmit se csináltak, ami megkülönböztetn é őket a Black 'N Bluetól. "Ez az utolsó koncertünk mert utáljuk egymást" és hasonló szövegekkel fenntartották az érdeklődést, aztán folyamatos tagcserék után kiadtak egy olyan albumot, ami még a Metallcától is gyenge lett volna, majd visszahívták pár alapító tagot, hogy egy jó nagy haknikörúttal még jobban megszedjék magukat és eltereljék a figyelmet arról, hogy 10 éve semmit se csináltak, most meg itt van ez a valami, amiért egyesek ennyit fizetnek.
Idézet
 
 
#2 notreadam 2018-07-16 11:05
Igazuk van, ha letudják húzni mégegyszer a bőrt , akkor meg kell tenni! Van hozzá nyáj...
Idézet
 
 
#1 rockart 2018-07-16 07:46
Ügyes marketing húzások ezeknél a régi, nagy zenekaroknál ez az újra-kiadás. De működik! Oké, hogy fasza a csomagolás, de azért kíváncsi lennék arra, hogy ezeket a képeket, könyvecskéket, amiket a zene mellé még csomagolnak, átlagban mennyiszer vesz majd elő egy rajongó, leszámítva azt az egy alkalmat, amikor éppen megveszi, kicsomagolja, jól megnézegeti, utána meg visszateszi, és felrakja a polcra? (költői)
Egyébként ezzel az újra-kiadással meg úgy voltam, hogy egy olyan eredeti CD verzió még nálam belefér, ami tartalmazza remaster-ben a dalokat, plusz a "shadow of your love"-ot, mert akkor meg van eredeti kiadásban az is, és nem kell "leillegalizálni " valamilyen hangformátumban a világhálóról, de több biztos nem. Hiába a gyönyörűen kivitelezett díszdoboz. Még ha "csak" 1000 dollár is a piaci ára. :-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.