Szomorúan olvasom, hogy néha a kommentszekció – aktuális kedvenc lemezeink alapján – igazságtalanul vádolja a szerkesztőséget azzal, hogy nem követi figyelemmel az underground zenekarok legfrissebb alkotásait. Ezt – a magam részéről legalábbis – mindenképpen megcáfolnám. De azzal persze tisztában vagyunk, hogy manapság egyre nehezebb feladatna...

Robert Plant hiába fogja idén belekarcolni a hetedik x-et saját szőrös mellkasába, csak nem akar leállni, és fáradt nyugdíjasként a groupie-kkal és drogokkal teli múlton merengeni. Egyre csak írja lemezeit, a koncertezést sem veti meg, és elnézve manapság az öreget, aligha fog egyhamar lefékezni. És ez a mi szerencsénk, mert amellett, hogy Plant az...

Pusztul a világ. És ezt csak kevesen képesek olyannyira kifejezően kimondani, mint a Godflesh. De nem is igazán mondani, sokkal inkább bömbölni, üvölteni, sikoltani, vagy éppen csak mormogni, suttogni. Bármit, csak énekelni nem! Persze itt táncolni sem szabad. Csak vonaglani görcsösen, epileptikusan, ide-oda rángatózva a padlón, a megtört ütemekre....

Reverend James A. Rota II. mindig is nagyon jó volt barátok gyűjtögetésében. Az éppen két évtizeddel ezelőtt, a kaliforniai stoner rocker színtér kellős közepéből elstartolt banda énekes/gitárosa olyan csapatok tagságának országos cimborája, mint a Kyuss, a Fu Manchu, a Nebula, a Fatso Jetson, vagy éppen a Clutch. Van, akinek szerepelt a lemezén, v...

Nyár végén, szinte véletlenül keveredett elő hosszú évek után a kocsiban a Babylon A.D. 1989-es első albuma. Nagy kedvencem a lemez, valamiért mégis sokáig hanyagoltam, magam sem értem, miért – főleg, hogy csak egyszer kellett elindítanom, és utána megint hetekre beragadt, annyira jó mai fejjel is. Szinte vicces volt, amikor ezután nem sokkal megér...

Ez az egész Aebsence-sztori egy kurva nagy hiányérzet, ha engem kérdezel, és fura módon ez az érzés akkor a legerősebb, amikor végre új dalok kerülnek ki a tetszhalottnak tűnő műhelyből. Bő húsz éve húzza már az igát a zenekar (ebben a felállásukban éppen tavaly „ünnepelték" két évtizedes jubileumukat), újabban olyan mértékű hallgatásba burkolózva,...

Eddig is bírtam a Santa Cruzt, de határozottan úgy gondolom, hogy az új anyaggal eddigi legjobb albumát tette le az asztalra a finn négyes. Miközben a 2015 derekán kiadott s/t albummal modernebb irányba kanyarodtak a debütáló Screaming For Adrenaline -hez képest, ezúttal nagyjából a két lemez világának ötvözete született meg a kezeik alatt. Az eredmény...

Az elmúlt év egyik legízlésesebb borítóján meztelen női testen vérrel mázolt (karcolt?) felirat: Wizard Bloody Wizard. Ráadásul a képen állítólag maga Liz Buckingham látható (na persze...), aki főállásban a banda gitárosa, mellékállásban pedig a főnök Jus Oborn hites asszonykája. Széplelkek megnyugtatásául elmondom, hogy inkább piros ételfesték les...

Csak beesett így az év végére még egy igen komoly meglepetés itthonról a kettes Archaic-lemezzel. Ráadásul kettős értelemben véve is meglepetés a How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?, hiszen egyfelől tizenkét év után jött ki a debütáló Time Has Come To Envy The Dead hez képest, másrészt baromi jól sikerült. Nem mondom, hogy tökéletes az album...

Kezdjük a kötelező tananyag felmondásával: a The Atomic Bitchwax a Monster Magnet kistestvére. Dave Wyndorf anno innen szipkázta el Ed Mundellt, aki bizony bő tizennyolc éven keresztül aztán hű társa is maradt a mágneses fazonnak. És ebből igen sokáig párhuzamosan futtatta vele a Bitchwaxet is, aztán egy idő után meg már egyiket sem. A Bitchwaxbe k...

Négy év után végre ez a lemez is megérkezett, és egy új Pink Cream 69-anyag megjelenése mindig örömhír, bár nem tagadom: akármennyire is szeretem a zenekart, az utóbbi három-négy album hosszabb távon még az elvitathatatlan minőség ellenére is eléggé összefolyt nálam. Nem tartom kizártnak, hogy pár év távlatából visszatekintve majd ebbe a sorba ille...

A Phantom 5 a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetését jelentette számomra. Semmiképpen sem volt tökéletes a német csapat bemutatkozó albuma , akadtak rajta töltelékek is, de a hangulatával olyannyira elkaptak valamit, hogy azóta is rendszeresen hallgatom az All The Wayt, a Blue Dogot, a Don't Touch The Nightot, a Renegade-et és társaikat. A Play...

Az évzárás közeledtével már csak a készülő évértékelők miatt is igyekszünk visszatekinteni, mi minden történt 2017-ben, és ha már így alakul, ez az időszak arra is jó alkalmat teremt, hogy kicsit csökkentsük a felgyülemlett restanciákat. A The Lurking Fear lemeze például még augusztus közepén jelent meg, akkortájt egy interjút is közöltünk Tompa mest...