Shock!

október 15.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Skeletal Remains: Devouring Mortality

skeletalremains_cEgy pillantás a kaliforniai Skeletal Remains új albumának borítójára, és már képben is vagyunk, mire számíthatunk. A rémálomszerű, pokoli vidéket a pusztító meteorzápor alatt meghajló romos, kissé gótikus tornyaival, ködlepte mélységes bugyraival és jellegzetes stílusú bandalogóval már többször is láthattuk az évtizedek során ilyen-olyan variációkban felbukkanni megannyi hasonszőrű csapatnál, a Skeletal Remains pedig mindezek mellett – sajnos vagy szerencsére – zenéjével sem akarja megújítani a death metalt.

Viszonylag fiatal, hétéves zenekarról lévén szó, meglepő, milyen természetességgel mozognak a '90-es évek eleji old school death metal világában, és ha nem tudnék a 2011-es alakulásról, minden gond nélkül elhinném, hogy a Devouring Mortality egy elsikkadt gyöngyszem 1992-ből. A Skeletal Remains zenéjében benne van gyakorlatilag a teljes '90-es évekbeli amerikai és európai death metal élvonala, és a lemezen nemcsak a hatásokban merül ki a hasonlóság, hanem jól elcsípett pillanatokban is.

megjelenés:
2018
kiadó:
Century Media
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

A Devouring Mortality egyedül annyiban különbözik az előző két albumtól, hogy ezúttal a floridai death metalos irányvonalba beleszőtték a tagok a holland extrém muzsika egyes megoldásait is, illetve a Corpsegrinder-korszakos Cannibal Corpse is mintha a korábbiaknál vehemensebben lenne jelen. Ezek mellett persze van itt minden, ami a death metalos szemének és szájának ingere, a nyitó Ripperology például egyből egy olyan szólórészt tartalmaz, amelyet minden gond nélkül be lehetne tapasztani a Death Human lemezén szinte bármelyik dalba, de szerkesztésében maga a szerzemény már inkább hajaz az Asphyx vagy a már említett Cannibal Corpse monolitszerűbb, tömörebb megfogalmazásmódjára.

A Suffocationt idéző, grindos dühvel indít a Seismic Abyss, a nyitó aprítást nyaktörő váltással követő kimért falbontás azonban már az európai vonulatot idézi. Az énekes/gitáros Chris Monroy öblös, hisztérikus élű hangja egyszerre emlékeztet Martin van Drunen és John Tardy karakteres orgánumára, ami egyébként jól passzol a lemez összességében tömörebb voltához. Viszont épp a sok és nyilvánvaló, mondhatni szemet szúró hatás miatt marad meg az album jobban sikerült stílusgyakorlatnak, mintsem, hogy önálló arccal is bíró anyaggá álljon össze. A Catastrophic Retributiont indító témázásnál például kétszer is meg kellett néznem, biztos nem egy Corpse-nóta tévedt-e a lejátszási listába, de az egyébként gyilkosan zord riffekkel kaszaboló címadóban is akadnak momentumok, amelyek épp amiatt tompítják a dal egyéniségét, mert túl hűek a nagy elődök hagyatékához. Az ember emiatt képtelen visszafogni az sgyát attól, hogy az albumot hallgatva sorolni kezdje a zsáner legendás neveit egy-egy téma vagy akár teljes szám hallatán.

Pedig a tagok itt tényleg tudnak is zenélni. A gitármunka választékos, színes, bár a Chris Monroy/Adrian Obregon párosról egyelőre még nem lehet elmondani, hogy messziről is felismerhető, sajátos játékstílussal rendelkeznének. Az új tag, Johnny Valles nem egy végtelenül komplex dobos, viszont így is szívesen sétáltatja meg dobverőit a tamokon, amikor épp kap egy kis helyet a sűrűn szedett témák tengerében, a basszer Adrius Marquezzel pedig igen feszesen működnek együtt, gyakran szinte eggyé olvad a két hangszer. Ennek ellenére Marquezt mégis sikerült alulkeverni az amúgy bivaly megdörrenésű lemezen.

Azon túl, hogy az album nem túl eredeti, még hosszú is, a háromnegyed órás játékidő végére érve eléggé ki tud fárasztani, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szórakoztató az anyag. Sőt, a hasonló, újtukat kereső, vagy azt a példaképek munkáinak rajongói hűséggel véghezvitt rekreálásában megtaláló alakulatok között a Skeletal Remains még a jobbak közé sorolható, náluk érezni talán a lehetőségét annak, hogy ebből akár még valami egészen kiemelkedő is kisülhet. Másolni és egy bizonyos érát megeleveníteni már tökéletesen képesek, így most ideje annak, hogy megmutassák, mekkora saját képzelőerővel rendelkeznek.

 

Hozzászólások 

 
#10 Equinox 2018-09-09 12:41
A nyitószám tiszta Obituary, még azok a lassú vijjogások is olyanok, mint a Cause of Death.

Nagyon kellemes cucc, de "ezt már hallottuk, csak mástól" jellegű, mint minden mai old-school thrash VAGY death csapat.
Idézet
 
 
-3 #9 DéeL 2018-06-05 03:07
A Cancer feldolgozás...
Idézet
 
 
-4 #8 Lantis 74 2018-06-04 20:40
Jó ez az anyag igazi Death Metal. Nekem valahogy a hallgatás közben itt-ott Obituaris érzésem volt. Egyes témák hasonlítanak az " öregek " muzsikájához, de ez nem zavar. Jó ez így ahogy van.
Idézet
 
 
+2 #7 Equinox 2018-06-04 18:34
Idézet - norbert hellacopter:
"A Skeletal Remains zenéjében benne van gyakorlatilag a teljes '90-es évekbeli amerikai és európai death metal élvonala"

Dehát pont ez az egész lényege. Nekem ez a death metal. Eddig ez az év halálmetál lemeze (valószínűleg az is marad, bár az új Gruesome azért szorongatja :D)

A lemezt amúgy Dan Swano keverte, a borítóhoz meg elég lett volna csak annyit írni, hogy Dan Seagrave...

Na látom, másnak is kibökte a szemét a Seagrave-festmény
Idézet
 
 
#6 Equinox 2018-06-04 18:33
Annyira jellegzetes Dan Seagrave borító, hogy egyből az ugrott be, mikor elém került a FB-on :D
Idézet
 
 
+3 #5 norbert hellacopter 2018-06-04 17:59
"A Skeletal Remains zenéjében benne van gyakorlatilag a teljes '90-es évekbeli amerikai és európai death metal élvonala"

Dehát pont ez az egész lényege. Nekem ez a death metal, nem hiányzik ebből semmi. Eddig ez az év halálmetál lemeze (valószínűleg az is marad, bár az új Gruesome azért szorongatja :D)

A lemezt amúgy Dan Swano keverte, a borítóhoz meg elég lett volna csak annyit írni, hogy Dan Seagrave...
Idézet
 
 
+3 #4 19EmpEroR75 2018-06-04 14:15
Azt bírom a bandában, hogy noha tökéletesen idézik meg a '90-es évek elejének old school death hangulatát, olyan őszinteséggel és görcsmentesen teszik ezt, hogy az eredmény baromi izgalmas és szórakoztató. A kereket nem akarják újra feltalálni, erre szerintem továbbra sem lehet számítani tőlük, de én nagyon élvezem azt, amit csinálnak.
Amúgy igaz, hogy az indulás 2011-es, de nem nyeretlen kétévesekből áll a banda. Chris Monroy pl. 2002 óta a Fueled by Fire-ben is gitározik.
Idézet
 
 
+2 #3 castlereagh 2018-06-04 13:33
Kurva jó a borító is!
Idézet
 
 
+4 #2 Doktorúr 2018-06-04 09:26
Nem mindenki az "újításokra" rendezkedett be és ezzel együtt a lemez szuper, minden OSDM-rajongónak kötelező darab. Falbontó gitársound, fogós témák, plusz élőben is mocskosul megdörrennek. Jó anyag.
Idézet
 
 
+5 #1 Carrast 2018-06-04 09:09
Ahhh!!! EZAZ! Imádom ezeket az old-scool death metal bandákat! Nem kell újra feltalálni azt, amit egyszer már tökéletesre csiszoltak.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.