Manapság az ember már eleve idegrángást kap egy új all-star projekt hírének hallatán, pláne, ha lemezüket a Frontiers adja ki, de azért vannak üdítő kivételek, és persze némi elfogultság is befolyásolhatja elvárásainkat. A Spirits Of Fire esetében nekem még csak nem is a Ripper Owens-Chris Caffery-Steve DiGiorgio kombó volt érdekes, hanem az, hogy Mark Zonder lett a dobos, akit nemcsak a Fates Warning, hanem a Warlord klasszikus és közelmúltbeli tevékenysége miatt is rengeteget méltattam (vájtfülűek pedig a Slavior-lemezre is emlékezhetnek). Imádom a csávó stílusát, remekük érvényesült a Fates agyas, komplex zenéjében és a kőmetál témákat is remekül feldobja bárhol. Sajnos azonban az első Spirits-lemezen nekem kissé hiányzott a Zonder-spiritusz, mert bár volt pár emlékezetes megnyilvánulása, keveselltem ezeket – szerencsére a többiek is tettek annyit az összképhez, hogy így is korrekt lett a végeredmény.
