Amikor visszakerestem, szinte el sem akartam hinni, hogy már hat teljes év telt el a Crowbar utolsó nagylemeze, a The Serpent Only Lies óta, pedig de. Kirk Windstein persze azóta sem ült tétlenül a babérjain, megjelent például egy szólóalbuma is. Ugyanakkor bírom a köpcösben, hogy nem akar mindenáron megszólalni, és csak akkor hallatja a hangját, ha té...

Vannak, akiknek tetszett az első Ashes Of Ares-lemez , de nem tetszett a második, a Well Of Souls. Vannak olyanok is, akiknek a második tetszett, de nem tetszett az első. Aztán vannak olyanok, akiknek sem az első, sem pedig a második lemez nem tetszett, ám akadnak olyanok is, akiknek mindkettő tetszett. Én egyik kategóriába se tartozom, mivel a maga ...

A Bathory számos alműfaj alapját rakta le, és bár Quorthon 2004-ben elment, hatása és befolyása a mai napig érezhető. A legjobb példa erre a svéd Ereb Altor nagyjából teljes pályafutása, akik mindig is előszeretettel merítettek világából, és szelleme összességében sem állt soha távol a dalaiktól. A csapat alapításakor is ez volt a kijelölt cél: a d...

Ha a Prequelle és a rajta szereplő Dance Macabre után még bárkinek is lettek volna kétségei afelől, hogy Tobias Forge mit is akar kihozni a Ghostból, annak legkésőbb a 7 Inches Of Satanic Panic retrós slágerzenéje hallatán le kellett hogy essen a tantusz. De ha akkor sem történt meg, most egészen biztosan igen: az Impera zeneileg ugyanis nettó arénar...

A Magnus Karlsson gitáros/billentyűs/dalszerző/producer mellett Ronnie Romero énekest és Mike Terrana dobost soraiban tudó The Ferrymen első két lemeze a Frontiers jobban sikerült projektalbumainak sorát gyarapította az utolsó években. A trió a jelek szerint üzletileg is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen bő két és fél évvel a legutóbbi A ...

A Night Cobra tipikusan az a fajta zenekar, amit még a tradicionális fémzenékre gerjedők egy része is totális értetlenséggel fogad majd, egy jól körülhatárolt réteg viszont már a zenekarnév hallatán és a borító láttán is legszívesebben keblére ölelné a houstoni csapat tagjait. Ha pedig meghallja a zenét, csak tovább fokozódik majd a rokonszenv. A b...

Szóval az úgy volt, hogy én ezt a lemezt már akkor elkönyveltem egy sziklaszilárd hetesnek, hogy akár egy hangot is hallottam volna belőle. Gondoltam, ezt a lemezt az isten is egy hetesnek teremtette. Vagy ha nem is az isten, de Corpsegrinder mindenképp. Mert mit is mond a shockos tízparancsolat? 7: becsületes iparosmunka. Tömör, direkt, már-már ep...

Mégis, mi vidíthatná fel igazán az embert ebben az amúgy is kellemes légkörben telő időszakban, ha nem egy hetvennégyperces doom metal lemez, a maga vérről és végről szóló témáival? Na, ugye. Márpedig a svéd Holló Gróf igazán erős ebben, pedigréje egészen 1987-be vezet vissza, igaz, akkor még Stormwarning néven működtek, és úgy látszik, hogy ez kom...

Emlékszem, két évvel ezelőtt azt írtam a debreceni Ghost Toast negyedik, Shape Without Form lemezéről: a szerzemények már-már annyira hangulatzenébe fordultak át, hogy kapaszkodókat szinte nem is érdemes keresgélni bennük. Rózsavölgyi Bencéék legfrissebb dalgyűjteményéről pedig még inkább ezt tudom mondani: ha visszatérő, fülekbe ragadó momentumokra ...

Új perverzióm van kialakulóban. Ezek a dél-amerikai death/thrash-bandák. Főként a chileiek. Ez persze nem új jelenség, mármint a múmiák tengerentúli földjéről származó zsivajgyárak, ki ne emlékezne a Paracoccidioidomicosisproctitissarcomucosis nevű legendás formációra például. De most, ahogy jobban utánanéztem, kiderült, hogy Paráék nem is chileiek...

Mivel teljes munkásságuk ismeretében, a Judas Priesthez hasonlóan a Scorpionst is egy olyan nagy bandának tartottam, amely előre néz és nem hátra, nem voltam elájulva az elmúlt tíz-tizenkét év retrózós megközelítésétől, például kiadatlan számok leporolása és újként tálalása, tudatos demodernizálás, huszonhatodik unplugged projekt, satöbbi. Persze a...

Manapság az ember már eleve idegrángást kap egy új all-star projekt hírének hallatán, pláne, ha lemezüket a Frontiers adja ki, de azért vannak üdítő kivételek, és persze némi elfogultság is befolyásolhatja elvárásainkat. A Spirits Of Fire esetében nekem még csak nem is a Ripper Owens-Chris Caffery-Steve DiGiorgio kombó volt érdekes, hanem az, hogy ...

Ha e lemez megjelenése előtt valaki megkérdezte volna tőlem, ki lenne az az általam ismert és szeretett énekesnő, aki vásári giccs, izzadságszag, modorosság és műmájerkedés nélkül tudna Led Zeppelint énekelni, gondolkodás nélkül Beth Hartra szavaztam volna először. Az amerikai énekesnőnek nemcsak a hangjában van ott ezer százalékig a blues és a moj...