Megérkezett Alexi Laiho utolsó friss dalainak gyűjteménye, és ennél szomorúbb kiadvány már aligha jelenik meg idén. A Bodom After Midnight eredetileg új kezdetnek indult, majd keserű és kurta-furcsa záróakkord lett egy fényes, ám a kelleténél sokkal gyorsabban befejeződött pályafutás végén. Így mindössze három koncert, illetve két saját dal és egy ...

Tíz esztendeje hunyt el minden idők egyik legnagyobb hatású bluesrock-gitárosa, Gary Moore. Az évfordulóra a Mascot kiadó egy ritkaságokkal telepakolt gyűjteménnyel emlékezik meg a gitárhősről, ami elsősorban a fanatikus gyűjtőknek lesz kihagyhatatlan csemege, azonban aki szerette Gary muzsikáját, az sem fog csalódottan hümmögni, ha megismerkedik v...

Sokakban talán máig sem tudatosult, de a maga 17 millió feletti eladásával az Evanescence 2003-as Fallen albuma a 21. század legnagyobb példányszámban elkelt rocklemezének számít. (A Hybrid Theory pár hónappal lemaradt erről, hiszen 2000 legvégén jött ki, az pedig hivatalosan ugye még a 20. század, hiába nem számítja így fejben a többség, beleértve e...

Meglehetősen eklektikus zenei pályafutás áll Anneke van Giersbergen mögött, akiről túl sok életrajzi helykitöltő információt nem is kell írni, ha aránylag sűrűn látogatod az oldalunkat. A holland hölgy legújabb szólólemezét magánéleti válsága ihlette, és okos módon már csak akkor formálta zenei nyelvvé a történteket, amikor happy endre futott ki a ...

A System Of A Downnál érvényes ábrát alighanem mindenki ismeri: a korszakalkotó csapat tagjai ezért vagy azért, de képtelenek egymással zöld ágra vergődni, és ugyan többször is nekifutottak egy újabb közös lemeznek, valamiért nem tudják összeegyeztetni az egókat/elképzeléseket/akármiket. Tavaly mondjuk pont sikerült nekik a nagy attrakció Hegyi-Kar...

A hét évvel ezelőtti, önmagukról elnevezett utolsó stúdióanyag óta igen sok könnyes búcsú zajlott le New Orleans leg(ön)pusztítóbb fattyai, az Eyehategod háza táján. Szegény Joey LaCaze elköszönt az árnyékvilágtól (tudom, hogy ez valamivel korábban történt, de azon a lemezen még Joey dobjátéka volt hallható), a csapatot negyedszázadon át erősítő Bria...

Ritchie Blackmore-t mindig is óriási dalszerzőnek tartottam, aki úgy volt képes hatni zenészek generációira, hogy közben a nagyközönséget is maga mellé tudta állítani a szerzeményeivel, legyen szó Deep Purple-ről, Rainbow-ról, illetve az immár huszonnégy éve alapított Blackmore's Nightról, amit ugye feleségével, Candice Nighttal együtt álmodott meg...

Amikor saját fülemmel is megtapasztaltam, hogy Mike Portnoy valóban feldobolta John Petrucci legfrissebb szólólemezét , szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a régóta esedékes Liquid Tension Experiment-újraegyesülés is össze fog jönni előbb vagy utóbb. A klasszikus Dream Theater két oszlopos tagja mostanra egész biztosan jó mélyre elásta a csatab...

Nem is tudom, létezik-e olyan csapat, amely méltóbb lenne a kultikus jelzőre, mint a floridai Agent Steel. Bár a hőskorban mindössze négy évig léteztek, az 1985-ben megjelent Skeptics Apocalypse, illetve az ezt követő, '87-es Unstoppable Force a speed metal megkerülhetetlen sarokkövei: olyan hivatkozási alapok, amelyek a mai napig viszonyítási pontna...

Sokszor elmondtam/elmondtuk már az utóbbi néhány Evergrey-lemeznél és -koncertnél, hogy a zenekar rég maga mögött hagyta a zenitet, és megbékélve klubzenekaros sorsával, derűsen gyártja a borús hangulatú lemezeket. Akár azzal is el lehetne játszani, hogy egy régebbi kritikában kicseréljük a dalcímeket, és nagyjából passzolna is minden, annyira nem ...

Ritkán adatik meg, hogy két szólógitáros egyesíti erejét és közös lemez készítésére adja a fejét, ám amikor mégis megtörténik, legtöbbször őrületes gitármaszturbáció formájában manifesztálódik a jelenség. Adrian Smith és Richie Kotzen közösködése esetében azonban ettől nem kellett tartani, lévén az elmúlt évtizedekben éppen elégszer bizonyították m...

Várható volt, hogy egy olyan túlmozgásos figura, mint Mike Patton, nem fog sokáig nyugiban megülni a seggén, vakcinára várva – világjárvány ide vagy oda. Mivel a Faith No More sajnálatos módon visszasüppedt abba a tetszhalott állapotba, amelyben a közönséget igencsak megosztó (szerintem amúgy kimondottan jól sikerült) Sol Invictus előtt is leledzett,...

Senkit se tévesszen meg Paul Stanley neve, ezen a lemezen, ezzel a formációval a KISS legendás frontembere valami egészen mást tett le az asztalra, mint amire számít tőle a tábor. Persze sosem volt titok, hogy Paul zsigerileg vonzódik a klasszikus soulhoz és r'n'b-hez, legkorábbi hatásai is itt keresendők – azt azonban a Soul Station pár évvel ezel...