Új perverzióm van kialakulóban. Ezek a dél-amerikai death/thrash-bandák. Főként a chileiek. Ez persze nem új jelenség, mármint a múmiák tengerentúli földjéről származó zsivajgyárak, ki ne emlékezne a Paracoccidioidomicosisproctitissarcomucosis nevű legendás formációra például. De most, ahogy jobban utánanéztem, kiderült, hogy Paráék nem is chileiek, hanem mexikóiak, és nem is death metalt játszanak, hanem grindcore-t. Na mindegy, rég volt már, hogy fanatikus rajongójukként jártam a bolygót. A lényeg, hogy vannak ezek a fiatal chilei bandák. Újat nagyon nem hoznak a kortárs zenei művészetnek e cudar vidékére, legfeljebb azt a naivitásában is letaglózó, őszinte lendületet és lelkesedést, amit inkább már csak a harmincéves lemezeken lehet felfedezni. Máskülönben olyanok ezek a zenekarok, hogy gyanúm szerint a tagok hajkoronája centiben mérve több tulajdonosuk éveinek számánál, vagyis épphogy csak felnövésben van az a generáció arrafelé, amelyik ugyan jóval a Mátrix moziba kerülése után született, mégis a '80-as és '90-es évek klasszikus thrash és death dolgait ette magába.
