Shock!

március 20.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Rhapsody Of Fire: Glory For Salvation

Rhapsody Of Fire: Glory For Salvation

Meglehetősen nehezen követtem az elmúlt bő évtizedben a Luca Turilli's Turilli – Lione Rhapsody Of Fire fantasy-saga aktuális fejleményeit, még abban sem vagyok most biztos, hogy nem hagytam-e ki valamelyik időközi mutációt a fenti bűvészmutatványból. Belemehetnék, hogy – minden jogi és névhasználati vonatkozást leszámítva – ki képvisel tényleges folytonosságot ebben a történetben, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebben a mélységben nem mozgat a téma. Az olaszok első pár lemezét annak idején én is sokat hallgattam, aztán elveszett számomra a dolog érdekessége, viszont mindhárom főarc épp elég nagy zenei karakter volt ahhoz, hogy saját jogon is organikusan vigye tovább a szálakat, beszéljünk bármilyen konstellációról. A megsokasodás ettől még persze egyetlen zenekar legendáriumának sem tesz jót, de kívülről nézve a tábor elvan ezzel a megoldással, szóval virágozzék ezer virág. A tavaly év végén kiadott Glory For Salvation az Alex Staropoli-féle formáció új anyaga, sorrendben a harmadik, de a második új dalokat tartalmazó lemez a bandától Giacomo Volival a mikrofonnál.

 

Out Of This World: Out Of This World

Out Of This World: Out Of This World

Talán emlékeztek páran, hogy 2017-ben kijött egy lemez Kee Of Hearts név alatt, ami az egykori Europe-gitárhős Kee Marcellót és a Fair Warning énekesét, Tommy Heartot rejtette. Legalábbis papíron. A projekt ugyanis tipikus Frontiers-produkció volt, amihez Kee és Tommy leginkább a nevét adta a gitárszólamokon és az énektémákon felül, minden más – te...

Wilderun: Epigone

Wilderun: Epigone

Az amerikai Wilderun szó szerint elvarázsolt lassan három esztendeje megjelent előző anyagán hallható szövevényes, ezernyi stílust ötvöző muzsikájával, így aztán legfrissebb műalkotásuknak is komoly elvárásokkal estem neki. Ugyan az első nekifutás itt korántsem volt olyan letaglózó erejű, mint a Veil Of Imagination esetében, ámde az agyamban folyamat...

Green Lung: Black Harvest

Green Lung: Black Harvest

A Green Lung névre hallgató londoni székhelyű ötös már szűk három évvel ezelőtti bemutatkozó lemezére (Woodland Rites) is olyan pozitív kritikákat kapott – a Black Harvestre meg aztán pláne –, hogy sokan már a következő underground szenzációról beszéltek velük kapcsolatban. Ez nyilvánvalóan túlzás, de az, hogy a Fekete Aratás az én éves összesítő li...

Nestor: Kids In A Ghost Town

Nestor: Kids In A Ghost Town

Elég vicces helyzet, amikor egy zenekar megalakulása és első lemezének megjelenése között eltelik harminckét év. Annyit már fél lábon is, ugye. Ez történt a zenekarnévként borzasztóan hangzó, ám zenekari megszólalásában annál jobb Nestorral. A csapat öt kisvárosi fickóból állt össze, akik játszották kedvenc zenekaraik számait, ahogy azt szokás, de ...

Memory Garden: 1349

Memory Garden: 1349

A svéd Memory Garden az underground legmélyebb bugyraiban alkot, lefogadom, hogy még az ide rendszeresen feltévedőknek is mindössze töredéke ismeri őket, pedig egyébként bőven megérdemelnék a figyelmet. Persze a föld alatti működésben az is benne van, hogy különösebben ők sem erőltetik az intenzív jelenlétet: noha harminc éve léteznek, a decemberbe...

Crazy Lixx: Street Lethal

Crazy Lixx: Street Lethal

A napnál világosabb, hogy a Frontiers kiadó elévülhetetlen érdemeket szerzett a dallamos rock 2000-es évekbeli újjáélesztésében, ugyanakkor azt sem kell különösen ecsetelnem, hogy idővel ráálltak egy olyan üzleti koncepcióra, ami már nem feltétlenül a minőséget tartotta szem előtt. Házi dalszerző-producerek bevonásával futószalagon gyártott, teljes...

E-Force: Mindbender

E-Force: Mindbender

Eric Forrest, vagyis E-Force igazi kultarc, aki a kanadai Voivod soraiban vált ismertté: itt egy személyben váltotta Snake-et a mikrofon, illetve a bandában csak vendégstátuszt élvező Martin Bolducot a basszusgitár mögött. A csapat anno drasztikusan más, jóval brutálisabb irányba fordult ezután, a vele készült két nagylemez pedig kiválóan sikerült,...

L.A. Guns: Checkered Past

L.A. Guns: Checkered Past

Kissé megkopott már a Phil Lewis és Tracii Guns újonnani egymásra találása feletti eufória az L.A. Guns táborában, a banda pedig beállt hétköznapi működésre. Láthatóan elvannak ebben a formában, hiszen a Checkered Past már a harmadik stúdióalbum a nagy kibékülés óta – pluszban egy koncertlemezük is kijött –, és menet közben Steve Riley meg Kelly Ni...

Hypocrisy: Worship

Hypocrisy: Worship

Peter Tägtgren ráérősen terelgette az utóbbi években a Hypocrisy dolgait, immáron nyolc év telt el az akkor kiválóra értékelt End Of Disclosure óta. Sokak bánatára Peter inkább stúdiós dolgokkal kötötte le magát, na meg Till Lindemann társaságában múlatta az időt. Így utólag elmondhatjuk, hogy utóbbi formáció nagyra törő tervekkel indult, de kérészél...

Unleashed: No Sign Of Life

Unleashed: No Sign Of Life

Az Unleashed nem alkot éppen a frontvonalban, lemezrecenzálásilag valamiért mi sem fordítunk rájuk kellő figyelmet, pedig Johnny Hedlund és zenekara immáron három évtizede a svéd death metal egyik megingathatatlan bástyájának számít. Sosem bizonytalankodtak, sosem álltak le, mindig egyenletes színvonalon alkottak, ráadásul 1995 óta még csak tagcser...

Amberjack: High Road

Amberjack: High Road

Viszonylag sok idő telt el az Amberjack második lemezéig, ráadásul az utóbbi időszakban a teljes zenekar lecserélődött Láng Vince énekes körül. Egyelőre nem tudom pontosan, mi az oka a komoly változásoknak, de a frontember nem adta fel, és újabb jól sikerült anyaggal rukkolt elő. Olyannyira, hogy normális időkben simán lenne keresnivalójuk külföldö...

The Lucid: The Lucid

The Lucid: The Lucid

Érdekes lenne tudni, hogy miután megint kipakolták a Megadethből, vajon tényleg hirtelen, hetek alatt rakta-e össze a The Lucid első lemezét David Ellefson, vagy már a fiókban porosodó dalokhoz/félkész felvételekhez kerített gyorsan társakat. Én magam mindenképpen az utóbbira tippelek, bár komoly kiadói háttér és főleg turnézási lehetőségek híján n...

Jess And The Ancient Ones: Vertigo

Jess And The Ancient Ones: Vertigo

Vannak olyan érdekes felfedezések, amikre utólag azt mondja az ember, ez hogy mehetett el mellettem eddig? A finn Jess And The Ancient Ones számomra épp ilyen – csak a jó ég tudja, hogyan maradhatott ki mind az első, mind a második lemezük, és hogyan lehet, hogy a harmadikkal is épp csak nem sokkal a Vertigo megjelenése előtt futottam úgy össze, hogy...

Anakim: The Elysian Void

Anakim: The Elysian Void

Mostanában kissé elhanyagoltuk a death metalt, ami persze valahol érthető, mert a műfaj jó ideje nagyon egészségtelenül elkezdett tömegtermelésbe átcsapni, és egyre nehezebb kibogarászni az igazi minőségi termékeket a sok egyforma, fénymásolóval készült produkció közül. A régi nagy nevek – a Carcass és a The Crown kivételével – sem tudtak maradéktala...

Ruin Of Romantics: Velvet Dawn

Ruin Of Romantics: Velvet Dawn

Soha az életben nem hallottam volna erről a zenekarról, ha James Kent, azaz Perturbator nem teszi ki pár hónappal ezelőtt közösségi felületeire a Bleeding In The Fields klipjét, mondván, van neki a szólóprojekt mellett egy ilyen csapata is. Mondanom sem kell, egyből kíváncsi lettem, miben utazik hagyományos zenekari keretek között a synthwave irány...

Bad Wolves: Dear Monsters

Bad Wolves: Dear Monsters

Eleinte akadtak fenntartásaim a Bad Wolvesszal szemben, de aztán a két évvel ezelőtti budapesti jelenés után végleg elengedtem ezeket. Igen, direkt sikerre törnek, igen, van egy nagyon kiszámítottan kommersz oldaluk, összességében mégis szívesen hallgatom őket, és élőben is nagyot mentek. Aztán persze szar került a palacsintába a lehető legrosszabb i...

Tremonti: Marching In Time

Tremonti: Marching In Time

Csupán nagyon visszafogottan tudok lelkesedni Mark Tremonti szólócsapatának új lemeze hallatán. Pedig ez itt most az az eset, amikor objektíven nézve nem nagyon tudok belekötni a végeredménybe: Mark baromi jó dalszerző, baromi jó gitáros, nem mellesleg még baromi jó énekes is, de egyszerűen szétaprózza magát, és a kevesebb néha több lenne.

Khemmis: Deceiver

Khemmis: Deceiver

Határozottan örömteli tény, hogy a Nuclear Blast istállójában alkothat egy olyan banda, mint a Khemmis, hiszen stílusukat tekintve sokkal inkább valamelyik kisebb cég, így mondjuk a Relapse vagy a Season Of Mist védőszárnyai alatt tudnám őket elképzelni. Persze nehéz eldönteni, hogy a világ vezető metálkiadója fantáziát – értsd: növekedési potenciá...

Volbeat: Servant Of The Mind

Volbeat: Servant Of The Mind

Nem akarom eljátszani „a demók még jók voltak" típusú sznob idiótát, de ha egyszer ez az igazság, akkor ez az igazság: meglehetősen régen, legutóbb talán a hármas lemez környékén tudtam olyan igazán nagyon lelkesedni a Volbeatért. Az eleinte frissen ható recept gyorsan átfordult náluk önismétlésbe, aztán ahogy a klubokból csarnokokba, majd a csarnoko...

Michael Arthur Holloway: Strange Cargo

Michael Arthur Holloway: Strange Cargo

Elképzelésem sincs, hogy a Shock! olvasói közül kinek mond valamit a dark jazz kifejezés. Ha létezik zenei műfaj, amellyel rengeteg embert ki lehet űzni az univerzumból, az egészen biztos, hogy az egyik a dzsessz és annak különböző formái. Nálam általában a hangulatomtól és az élethelyzetektől függ, mennyire vagyok fogékony a stílusirányzat ilyen-o...

Hollow: Tower

Hollow: Tower

Érdekes, de pont nemrég fejtegettem sokadszorra, hogy a kevés lemezes bandák a legtutibbak, pláne, ha kevésbé ismertek. Ez mindenképpen jó felütés ehhez a cikkhez is, és amúgy a Holy Mother-téma is kapcsolódhat ide a '90-es, 2000-es évek fordulójának „metálreneszánsza" miatt, amely őket is és a Hollow zenekart is felszínre sodorta ideig-óráig. A most...

Lucifer: IV

Lucifer: IV

Nem tudom, szándékos főhajtás-e a Led Zeppelin előtt, de nem nehéz észrevenni a hasonlóságot: a bukott angyal bandája a nagy elődhöz hasonlóan nem látta el címmel (csak sorszámmal) első három lemezét, a negyedik borítójára pedig az ő esetükben sem került semmilyen felirat. A frontképen ezúttal egy szemrevaló boszorkát kapunk, aki annak ellenére pró...

Black Label Society: Doom Crew Inc.

Black Label Society: Doom Crew Inc.

Sokáig baromira meg voltam veszve a Black Label Societyért, aztán ahogy teltek az évek, némiképp megkopott a barátságunk. Ehhez persze az is kellett, hogy Zakk Wylde egy idő után átmenjen önmaga karikatúrájába, és elkezdje futószalagon ontani az egymáshoz túlságosan is hasonló, újat már semmilyen szinten nem mutató lemezeket, rajtuk egyre több alap...

Árstíðir: Pendúll

Árstíðir: Pendúll

Nem kell utánanéznem, hogy biztonsággal kijelenthessem: az elmúlt három év legtöbbet hallgatott albuma nálam az Árstíðir legutóbbi „rendes" sorlemeze, a Nivalis volt. Hóesésben vagy kánikulában, Izland útjain vagy a Kálvin téren, teljesen mindegy volt, mert azok a dalok számomra bárhol és bármikor olyan hangulatot képesek teremteni, amely a valóság f...

Ulver: Scary Muzak

Ulver: Scary Muzak

A Halloween az új karácsony – legalábbis idén számomra biztosan. Miről is van szó? John Carpenter a kedvenc filmzeneszerzőm, az Ulver pedig a kedvenc zenekarom. Történt pedig, hogy a 2020-as év Halloweenjén, még éppen az (újabb) általános lezárások előtt Ole Alexander Halstensgård, Kristoffer Rygg, Tore Ylwizaker és Stian Westerhus belopózott az os...

Cradle Of Filth: Existence Is Futile

Cradle Of Filth: Existence Is Futile

Viszonylag sok idő telt el az előző Cradle Of Filth-album óta. Persze minden relatív: jó három évig turnéztak utána, aztán a jól ismert helyzet kollektíve meggyalázta a világot, így nem meglepő, ha az általános csúszás-halasztásból az Existence Is Futile sem maradt ki. Ez a lemez már tavaly októberben kész volt, és még akkor télen ki is jött volna ...

24. oldal / 233
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.