Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Treat: The Endgame

treat_cÍgy, az utóbbi másfél évtized fényében simán ki merem jelenteni: a 21. század összes nagy dallamrock-újjáéledése közül a Treaté volt az egyik legsikeresebb. Ezt nyilván nem úgy értem, hogy a zenekar stadionokban játszik és milliárdos lejátszásokat produkál a stream-felületeken, mert sajnos nem, a produktumok minőségét és kiegyenlített színvonalát tekintve azonban kevesen húztak olyan magabiztos és meggyőző ívet, mint ők. Már a visszatérő Coup de Grace-szel is igen meggyőzően tették le ismét a névjegyüket, de az azóta kiadott két további album, a Ghost Of Graceland és a Tunguska is odavert, a The Endgame pedig ismét olyan erényeket csillogtat, hogy simán odatehető a banda '80-as években készült lemezei mellé. Márpedig az ilyesmi nem csak ebben a műfajban ritka...

megjelenés:
2022
kiadó:
Frontiers
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

Az újkori Treatnél egyébként nincsenek különösebben nagy titkok. Anders Wikström és Robert Ernlund bandája nagyjából azt folytatta, amit annak idején elkezdtek, de nem puszta retrózást vittek véghez, a mostani lemezeik húzásán, dinamikáján hallatszik, hogy nem harminc-akárhány éve írták a dalokat, a hangzás is karcosabb, harapósabb, vaskosabb. Ugyanakkor nem estek bele abba a hibába, mint például a Europe, akiknél a feléledést követő első pár albumon kis túlzással mintha egy másik zenekar játszott volna, és azóta is csak érintőlegesen köszön vissza náluk a dekadencia évtizedének hangulat- és dallamvilága. Ezt most nem fikából írom, bírom én az újkori Europe-lemezeket is, de a Treat bizony sokkal organikusabban, a folytonosságot jobban tartva éledt újjá, és jóval nagyobb mértékben őrizte meg mindazt, amiért annak idején kultbandává tudtak válni a hard rock/AOR vonalon. A kulcsszó tehát az egyensúly.

Amennyiben nem ismered a Treatet, nem véletlenül pont a Europe-ot emlegettem fel párhuzamként, hiszen Wikströmék esetében is hamisítatlan északi – svéd – melodikus hard rockról beszélünk azzal a bizonyos nagyon jellegzetes nordikus dallam- és harmóniavilággal, amit egyből nagy magabiztossággal beazonosítasz, érzékletesen körbeírni azonban nehéz. Noha sosem lettek sztárok, jó harminc-akárhány éve is ott voltak a kiemelkedő csapatok között ezen a vonalon, és mára sem felejtették el a klasszikus fogásokat, a vérükben van ez a stílus. Ennek megfelelően a The Endgame-et tényleg ugyanúgy jó szívvel merem ajánlani a műfaj összes hívének, mint mondjuk az új Black Swant: ha ezen a vonalon szocializálódtál, gyakorlatilag kizárt a csalódás.

Mint írtam, a mai Treat zenéje súlyosabb éllel dörren meg, mint mondjuk annak idején a Dreamhunter vagy az Organized Crime, de még nem annyira, hogy kiverjék vele a biztosítékot a nüansznyi színesítésekre is érzékenyen reagáló, konzervatív AOR-istáknál. Tényleg csupán annyiról van szó, hogy hallod és érzed a zenén: 2022-t írunk, és nem 1989-et. De ezzel együtt is felsőfokú dallamos hard rock a játék neve gyakorlatilag töltelékmentesen, kiválóan megírt és meghangszerelt dalokkal, óriási refrénekkel, virtuóz, de cseppet sem hivalkodó gitárszólókkal, remek hangzással. A műfaj legszebb hagyományainak megfelelően a Sinbiosist, a Home Of The Brave-et, a Both Ends Burninget, a Wake Me When It's Overt, a Carolina Reapert vagy a To The End Of Love-ot már a második körben is együtt énekled Ernlunddal, akinek 66 éves kora dacára is pimaszul fiatalosan cseng a hangja. A Magicből pedig egy igazságos világban akár hatalmas sláger is lehetne. A cím pedig senkit se tévesszen meg, a kisugárzás minden ízében pozitív, és aligha száll velem bárki vitába azt illetően, hogy bőven ránk fér ez is mostanság.

Nincs mit magyarázni ezen a lemezen, a Treat zenéje önmagáért beszél. Hard rockereknek kötelező.

 

Hozzászólások 

 
#8 Equinox 2022-06-26 13:26
Szerintem meg ugyanúgy szól, mint a sokat szidott Frontiers műhelyből bármi. Tök kellemes, dallamos, ártalmartlan AOR, jó dallamokkal. Van azért gyengébb szám ahol nem mindenhol elég jók a témák (My Parade, esetleg Dark to Light)

Nekem meg pont az a bajom, hogy nincs elég egyénisége ennek a zenének, pont olyan, mint a többi, fasza, jól lehet rá vezetni az autópályán (teszteltem), de olyan nagyon maradandó élményt nem nyújt. Coup de Grace azért izgalmasabb volt, persze, nem is lehet ugyanazt várni negyedszerre is.
Idézet
 
 
#7 trev 2022-05-25 21:47
Korben Dallas: "Ellenben hallgasd meg a War of kings-et, na arra kertészkeggggyé !!!:)))))"

Ebben lehet valami, az a lemez olyan nyomasztó és sötét, hogy az életkedvem is elmegy tőle, nemhogy kertészkedjek mellette. :-D Nem rossz pedig, még ha kissé egysíkú is, a rutin hozza a kötelezőt. Sok helyen elkapták a hangulatot, itt-ott a dallamok is érdekesek, de semmi különös, a hangszerelés is uncsi kicsit. A csúcspont számomra az Out of this World lemez, de az sem tegnap volt.

robidog1984: "Az egyik oka az egész műfaj dögrovásának, hogy ilyen kedves aranyos papikák játszák."

Mondod ezt a Treat-nél, miközben Tempest csak 7 évvel fiatalabb Robert Ernlundnál. :-D Arról nem beszélve, hogy Tempest úgy énekel az említett War of Kings lemezen, hogy keresed a járókeretet a hangja mellett. :-D Utoljára ilyen fáradt éneklést Steve Perry utolsó lemezén hallottam, na ő ugyanígy túltolta. Vagy képtelen már másra. Ernlund "papikáról" viszont nem mondanám meg, hány éves énekhangja van.
Hihetetlen, hogy egy Treat-Europe összehasonlítás ból ma, 2022-ben bárkinél is a Europe jön ki győztesen.
Idézet
 
 
#6 Korben Dallas 2022-05-18 15:11
Az új Europe lemezek szerintem nagyon jók!Régen mindenki kiröhögött amikor betettem ezt azt a dalukat, hogy nyálas meg ez nem “metallica hagyd már”…:)))
Most meg az a baj, hogy zúznak.Élőben olyan jók, hogy az agyad eldobod! Full profi a cucc a zene a színpad, ellentétben mondjuk egy másik nagy kedvencemmel amit lassan nyugdijjazni kellene -Whitesnake- az valami vicc….Ráadásul europáéknál mindenki eredeti tag nem mint a mostani nagy retro bandák akik csak pénzt jönnek vissza nosztalgiázni….na mind1…
Ez a lemez nekem is megvan.Kerti munkához tökéletes,a múltkor lambériáztan ahoz is jó….:)
De azért nem véletlen nem lettek világsztárok. Olyan mint egy jó album, semmi több.
Ellenben hallgasd meg a War of kings-et, na arra kertészkeggggyé !!!:)))))
Idézet
 
 
#5 robidog1984# 2022-05-08 14:36
Hogy is írtatok mostanában?
Aranyosak!
Mint egy szarabbul sikerült Europe album maxi lemezének B oldala!
Rossznak természetesen nem rossz, hanem igazán semmilyen, színtelen szagtalan középszer.
A logot lecserélnénk egy tetszőleges másik dallamos banda nevére fel sem tűnne a hallgatók többségének.
Semmi egyéniség, semmi innováció, semmi éle nincs a zenének!
Az egyik oka az egész műfaj dögrovásának, hogy ilyen kedves aranyos papikák játszák.
Hogy tudna ehhez az öreges tötymörgésnek egy mai kölyök kapcsolodni?
Tudom tudom nem is nekik szánták.
Á megint csak puffogok.
De érti aki érti!
Idézet
 
 
#4 Bala 2022-05-08 14:01
Év lemez gyanús igencsak. Ellentétben a legtöbb pandémia alatt születtet dallamssal, ezen nincs egy csepp töltelék, de izzadságíz..
Idézet
 
 
#3 Equinox 2022-05-08 13:31
Nagyon szeretem az újkori Treatet, ezt ki kell próbálni.
Idézet
 
 
#2 Horváth György 2022-05-08 10:45
Eddig az év lemeze nálam..
Idézet
 
 
#1 ma 2022-05-08 05:41
Ez az év szerintem eddig olyan, hogy nagyon sok gyenge, töltelék jelent meg ebben a stílusban. De az kevés, ami jó, az tényleg nagyon jó, pont mint az Endgame.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.